Drága Barátaim!

Soha ne becsüljék le a politikai megérzéseimet! Önök napokon át legyintettek, nevettek; néhány liberális barátom a csakis rájuk jellemző megfellebbezhetetlen ítélettel jelentette ki, hogy „ez nem történhet meg” – és mégis megtörtént. Fellengzősen azt mondhatnám, az ilyen jóslatokhoz tehetség szükséges, de meggyőződésem, hogy a politikában a történelem, az emberi természet és a legősibb ösztönök, az előítéletek és a félelmek ismerete jobb tanácsadó közvélemény-kutatásnál, az alkotmánytannál és bármiféle mechanikus okoskodásnál. Trump győzelmének biztosan nagyon sok sok oka van, én rendszerint háromra hívtam fel a figyelmet: az Amerikai Egyesült Államokban nyolc évig egy fekete bőrű demokrata párti elnök kormányzott. Én elismerem az eredményeit; ifjabb Bush után nem csekély teljesítmény konszolidálni a külpolitikát és a gazdaságot, ám a fehér középosztály és mindazok, akik számára az erkölcsi rend fontosabb az emancipációnál, aggodalommal szemlélhették kormányzását, és úgy érezhették, elárulták őket. Függetlenül attól, így történt-e vagy sem, a politikában döntő fontosságú, mit gondolnak az emberek. Én éreztem ezt a közhangulatot, amely most diadalt aratott. (Az más lapra tartozik, hogy azok, akik ilyen megfontolásból szavaztak Trumpra, épp ettől az embertől kapják-e meg, amire vágynak.) A másik ok történelmi. Az Egyesült Államok időről-időre hátat fordít Európának („a világnak”), dacos gyermek módjára bezárkózik. Azt hiszem, az amerikaiak most jutottak el oda, ahová a britek 1945-ben, amikor Churchillt a háborús győzelem ellenére kiszavazták a hatalomból. Amerika megelégelte a „világ csendőre” szerepét, s most álomra hajtja a fejét. A harmadik ok civilizációs: hanyatló korunk romlottsága a Trump-féléknek kedvez.

Donald Trump sötét ló. Semmit nem tudunk róla. Lehet, hogy ő lesz a nemzetközi szélsőjobboldal vezére; lehet, hogy elnökként meglepően mérsékelt lesz; lehet, hogy béna kacsává válik és a Kongresszus nagyágyúi ott tesznek keresztbe neki, ahol tudnak, de az is lehet, hogy meglepően ügyes elnöknek bizonyul. Két dolog biztos: Ronald Reagan óta ilyen színes egyéniség nem költözött a Fehér Házba, és ennyire kiszámíthatatlan alak kezébe még nem kerültek nukleáris fegyverek indítókulcsai.

Higgyék el, keserű sors a jósoké, akik a rossz híreket hozzák. A görög tragédiákban általában megölik őket. Én csak annyit mondok: gyarapítsák erkölcsi és szellemi tőkéjüket, mert izgalmas idők köszöntenek ránk.

Isten óvjon mindannyiunkat! 

(Fénykép: © Carlo Allegri)