Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Élt nyolcvan évet

2018. április 10. 16:46 - Finta László

Pethő Sándor hírlapíró síremlékén olvasható e falirat:

„Küzdött azért, hogy Magyarország magyar ország maradjon.”

Ama vészterhes időkben – kezdem azt hinni, hogy mi, magyarok, kizárólag vészterhes időkben élünk –, 1938-ban e jelszó egészen mást jelentett, mint napjainkban, amikor közönséges és olcsó propaganda-handabandává silányították.

Kevesen tudják, hogy e jelszót A tardi helyzet szerzője, Szabó Zoltán találta ki, és az alakuló Magyar Nemzet tűzte zászlajára 1938 augusztusában. A lap kezdetektől a nemzeti liberális, keresztény-konzervatív, középosztálybeli olvasókat kívánta megszólítani. Az alapító, Pethő Sándor szeme előtt a nyugati világlapok példája lebegett: a londoni The Times, a párizsi Le Temps vagy a Neue Zürcher Zeitung, szerkesztési elvei mintaként hatottak a hazánk parlagibb viszonyai között is.

Szerkesztői olyan, sajátos históriai hagyományain és alkotmányos fundamentumán álló Magyarországért küzdöttek, amely sikerrel állhat ellen a nemzetiszocialista és a bolsevik totális zsarnokságnak. Nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerült. A magyar alkotmányosságot és a nemzeti függetlenséget a „két pogány közt” is védelmező napilap hamar népszerű lett, a háború idején folyamatosan emelkedett a példányszáma.

mn2009-05-31_22-24-52_00720.jpg

A német megszállás után betiltották, majd a szovjet megszállást követően újra élesztették. A Magyar Nemzet volt a bokréta a hazai kommunista sajtópolitika és torz nyilvánosság kalapján. A felmenőim ezt a lapot járatták, amely legalább olyan erős politikai állásfoglalást jelentett Rákosi Mátyás és Kádár János Magyarországán, mint a Szovjetunió című képeslapra való előfizetés. Egy-egy vezércikke országos eseménynek számított és hónapokig vitatták; külpolitikai rovata üdítő hang volt a sivár egyszólamúságban, konzervatív tipográfiája pedig boldogabb időket idézett.

Magam is rendszeresen vásároltam a kétezres években a Népszabadság mellett, hogy szert tegyek a sorok közötti olvasás képességére, amely napjainkban, a barbár hangvételű publicisztikák, az álhírek, a tömegméreteket öltő butítás és a lélekromboló cinizmus korszakában felbecsülhetetlen értékű tudás. Ennek a lapnak minden korszakában voltak kiválóságai, olyan publicisták, akik a szavak kellő erkölcsi és eszétikai választásának felelősségével vetettek papírra tiszta és igaz gondolatokat; bár olyan szerzők is írtak a Magyar Nemzetbe – tapintatból nem említek neveket –, akiket átlapoztam, mert soraikból ordított jellemük konvertita ügybuzgósága, a közönségesség és a sekélyesség, mi több, a becstelenség és az aljasság is.

Akik most örvendeznek, visszafoghatnák magukat. A hírlapíró is gyarló ember, a világnézeti elkötelezettség nem bűn, és amíg tisztességgel végzi a dolgát, tartozzék bármely politikai szekértáborhoz is, érdemes olvasni. Remélem, valamilyen formában feltámad a Magyar Nemzet, és méltó marad Pethő Sándor szellemiségéhez.

(Kép: a Magyar Nemzet 1939. május 31-i lapszámának címoldala)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr2013824206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szelid sunmalac 2018.04.11. 10:55:07

Nincs igeny a oksszinusegre. Elore megragott es visszaoklendezett gondolatok kellenek, azt egyszerubb megemeszteni. A funkcionalis analfabetak szama rohamos tempoban no, a felelosok pedig nem fekezik, de gyorsitjak a folyamatot.

Wrex 2018.04.11. 12:33:59

A MN hosszú ideig fidesz-szócső, majd a g-nap után fideszellenes-szócső volt. Igazából már akkor vége volt amikor fidesz-szócső lett belőle, csak sokáig tartott az agóniája.

A sorok közti olvasás pedig sajnos már jó ideje alapkövetelmény annak aki valóban tájékozódni akar, nagyon-nagyon ritka az olyan cikk (az olyan média meg pláne) amelyikben ne lenne hazugság, terelés, csúsztatás és/vagy elhallgatás, függetlenül attól hogy melyik oldalon áll az adott író/média. Too bad.
süti beállítások módosítása