Úgy hozta balsorsom, hogy belenéztem az állami – véletlenül sem „közszolgálati” – csatorna hírműsorába. Megrendítő élmény. Mintha a szovjet Vremja esti kiadását néztem volna, már csak Igor Kirillov kenetteljes orgánuma hiányzott a szolgalelkűség mellé; hiába, ő egy párthatározatról is oly’…