Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

„Erényköztársaság”

2016. január 21. 18:05 - Finta László

XVI. Lajos király pere és kivégzése

„Uraim, ártatlan vagyok mindabban, amivel vádolnak. Azt kívánom, hogy vérem erősítse meg a franciák boldogságát.”

Ezek voltak XVI. Lajos király – a köztársaságban immár Capet Lajos – utolsó szavai. Földi életé­nek végóráiban nagyobb erélyt és bátorságot tanúsított, mint bármikor uralkodása során. A király pere két évszázada éles filozófiai, politikai, jogi és történetírói vita tárgya. A royalisták sze­rint XVI. Lajos kivégzése közönséges gyilkosság, a tekintély és az ősi rend lábbal tip­rása, míg a republikánusok szerint a fővétel szükséges cselekedet volt, hi­szen a király visszaélt hatalmá­val, elárulta hazáját, így a nemzet méltán vette vissza tőle a felségjogot.

Az uralkodó felelősségre vonása a varennes-i szökés után merült fel először. Az 1792. augusz­tus 10-ei republikánus felkelés megfosztotta trónjától. Az egykori uralkodó a párizsi Temple börtönben várta, hogy a Nemzeti Konvent határozzon sorsáról. A szeptember 21-én kikiáltott köztársaságnak még nem volt alkotmánya. A Gironde képvise­lői úgy vélték, hogy az 1791-es monarchikus alkotmány formailag hatályban maradt, így alkalmazni kell a király sérthetetlenségét kimondó cikkelyeket is. Egyik képviselőjük, Morisson így érvelt:

„Egy nemzet elévülhetetlen joga, hogy társadalmi szerződésének pontos cikkelyével büntetéseket jelöljön ki bizonyos vétkekre, s elítélje a bűnöst. A vádlottat azonban csak akkor lehet bíróság elé állítani, csak akkor lehet elítélni, ha bűnére koráb­ban létezett már egy kifejezett törvény, amelyet alkalmazhatnak. [...] A ki­rály személye szent és sérthetetlen! Az alkotmány nem érvényes már, mondhatják, és a király sérthetetlensége is megszűnt vele. Polgárok, emlékeztetnem kell önöket egy olyan igazságra, amelyet fontos lenne elterjeszteni, amely nélkül már elmerültünk volna az anarchia minden szörnyűségében. Ez az igaz­ság pedig az, hogy egyetlen törvényt sem érvénytelenít visszamenőlegesen egy későbbi törvény. Elismerem, hogy az alkotmány nem érvényes már, de felteszem a kérdést, hogy vajon elvethe­tünk-e egy törvényt, amely a bűn elkövetése idején fennállt és meghatározta a büntetést, ha már nem érvényes abban a korszakban, amelyben a büntetéssel foglalkozunk?”

A gironde-i konventtag a nullum crimen sine lege elvét kívánta a per zsinórmértékévé tenni, va­gyis az egykori uralkodót ugyan felelősségre lehet vonni, de kizárólag azokért a cselekede­tekért, amelye­ket felelősségre vonhatóságának megállapítása után követett el. Ellenben a hegypártiak úgy vélték, hogy augusztus 10-én a nép eltörölte a monarchiát, ezzel vissza­nyerte teljes szuve­renitását, így a monarchia alkotmánya sem lehet hatályos, tehát a volt király sem sérthe­tetlen többé. A hegypárti érvelésből az következne, hogy a király életéről-haláláról a szuverén nép döntsön, így kívánta a Gironde is, sőt, Condorcet hozzátette, hogy Lajost örökös száműze­téssel kellene sújtani, hiszen egy születő köztársaságot, amely az igaz­ságosság eszméjére kíván támaszkodni, felkent képviselői nem mocskolhatják be vérrel.

A király haláláról végül nem a szuverén nép, hanem a Nemzeti Konvent határozott. A felelős­ségre vonás kapcsán még egy fundamentális kérdésről kellett határoznia a Konventnek, nevezete­sen arról, hogy az igazságszolgáltatás alapelveit érvényre juttató perben hozott ítélet alapján mondják ki Lajos bűnösségét, vagy a felelősség megállapítása a „forradalmi igazság­szolgáltatás” jegyében pusztán politikai aktusra szorítkozzék. Robespierre ez utóbbi mellet érvelt, amikor a Konvent színe előtt kijelentette, hogy

„…itt nincs szó semmiféle perről, Lajos nem vádlott, önök nem bírák; önök nem lehetnek mások, mint államférfiak és a nemzet képviselői. [Önöknek] közüdvöt érintő intézkedést kell foganato­síta­niuk, nemzeti, gondviselésszerű aktust kell végrehajtaniuk.”

A Konvent nem alkotott semmiféle törvényszéket; a képviselők bírák, ügyé­szek, prókátorok és esküdtek voltak egy személyben. A vádlottat megfosztották a fellebbe­zés jogától, holott a szuve­rén néptől kegyelmet kérhetett volna, ha a hatalom birtokosai követke­zetesek maradnak imádott elveikhez.

A király ügyében talán a legszélsőségesebb véleményt az ifjú Saint-Just fejtette ki, már-már mesterét, a Megvesztegethetetlent is felülmúló következetességével. A „terror arkan­gyala” valami­féle zavaros természetjog-értelmezésből indul ki. Úgy vélte, a világ visszatért a „természeti álla­potba” – bellum omnium contra omnes –, ahol zsarnokok és szabadok között dúl a harc. A szabad honpol­gárok közösségét a társadalmi szerződés köti össze, és e szerző­désnek a zsarnokok nem alanyai.

„Én pedig azt mondom, a királyt ellenség gyanánt kell elítélni, és nem is annyira elítélni kell, mint harcolni ellene. Mivel a franciákat egyesítő szerződésben semmi sincs, az eljárás formáit nem a pol­gári tör­vényekben, hanem az emberi jogok törvényében találhatjuk meg. Ami engem illet, én nem látok közép­utat: ennek az embernek vagy uralkodnia kell, vagy meg kell halnia.”

Zsarnok elleni harc lévén, eldőlt, hogy Franciaország egykori királyát nem rendes perben ítélik el, hiszen a természeti állapotban nem uralkodhatnak a törvények, hanem politikai dön­tés ered­ményeként, „közüd­vöt érintő intézkedést” foganatosítanak ellene: a Forradalom terén, dobpergés közepette elvá­lasztják a fejét a testétől. A morálissá vált politika és a politikussá tett morál aligha ismerhet más büntetést, mint a halált. A „szigorra” épülő „forradalmi igaz­ságszolgáltatásnak” természetesen semmi köze egy jogál­lami köztársaság igazságszolgáltatá­sához. Saint-Just olvasta Cicero filippikáit – „A törvények törvénye: a Köztársaság védelme!” , „Salus rei publicae suprema lex esto”. Ám a római atyák hozzátették: „Videant consules, ne quid res publica detrimenti capiat”. Vagyis „ügyelje­nek arra a consulok, hogy a res publicát kár ne érje!” A senatus consultum ultimum volt a szükség­helyzetben hozott végső döntés jogi formája. A senatus e hatá­rozatával feloldotta a consulokat – hat hónapos dictatura idején a dictatort – valamennyi esetleges túlkapás utólagos felelőssége alól, ugyanak­kor felelőssé tette őket, hogy a rájuk ruházott hatalommal élje­nek, de kizárólag addig, amíg a rend helyreáll. A jakobinusok Sulla és Caesar végzetes útjára léptek, amikor a salus rei publicae elvét úgy ér­telmezték, hogy az nem más, mint a törvények uralmának felfüggesztését annak érde­kében, hogy egy politikai csoport bármit megtehessen, amit a „haza érdekében” „szükséges­nek” vagy „erkölcsösnek” vél.  

Az uralkodót ellenségként fosztották meg életétől, de ami még ennél is fontosabb, személyé­ben a monarchia eszméjének megtestesülése fölött mondtak halálos ítéletet. A ja­kobinusok éles választó­vonalat húztak az ancien régime, az alkotmányos királyság, a gi­ronde-i köztársaság és az ő új köztár­saságuk, a vérben fogant, gyalázatos „erényköztársaság” között:

„Azoknak az embereknek, akik el fogják ítélni Lajost, egy Köztársaságot kell megalapítaniuk; pedig aki bár­milyen fontosságot is tulajdonít egy király igazságos büntetésének, az sohasem alapít Köztársaságot! Sohasem fogom szem elől té­veszteni, hogy amilyen szellemben ítélnek a király felett, olyan szellemben fogják megalapítani a Köztársaságot. Ítéletük elmélete a közhivatalok elméletévé válik majd. Amennyi filozófia lesz ítéletükben, annyi szabadság lesz alkotmányukban!”

A király védelme végül azt implikálta, hogy akik nem szavaztak a halálára, kétségbe vonják a köz­társaság kikiáltásának legitimitását. A prairial 22-i terrortörvény maximája szerint az árulók vé­delme hazaárulás.

Az erény uralma nem ismerhet el törvényes ellenzéket, hiszen ez a bűn törvé­nyességét jelentené.

Kétszázhuszonhárom esztendeje, 1793. január 21-én halt mártírhalált XVI. Lajos francia király.

(Kép: XVI. Lajos kivégzése. Georg Heinrich Sieveking metszete, 1793)

45 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr718299914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cardiobascuralis 2016.01.21. 22:20:17

Csakazt nem értem, milyen jogon fikázzák ezek után a franciák az oroszokat a cát kivégzése miatt.

(Vagy akár az angolok, mert Stuart (vagy I.) Károlyt náluk is kivégezték, még a franciáknál is korábban.)

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.01.21. 22:28:08

@cardiobascuralis: Mire gondol pontosan? Ki "fikázott" kit és mikor?

kewcheg 2016.01.21. 22:39:46

...miért is volt ez mártírhalál?

Rokkantnyugdíjaspornósztár 2016.01.21. 22:47:15

...halt mártírhalált...

OK, de akkor ő minek a mártírja? A királyságnak? A burzsoáziának? Vagy a szökésnek?

Vajk a Vitéz Várjobbágy 2016.01.21. 23:15:24

"Az erény uralma nem ismerhet el törvényes ellenzéket, hiszen ez a bűn törvé­nyességét jelentené."

Mennyire igaz ez ma is, sajnos.

Advanced Flight 2016.01.21. 23:22:08

A forradalom felfalja gyermekeit.

cardiobascuralis 2016.01.22. 01:33:52

@Lord Meldrum:
A "művelt nyugat" az oroszokat, már lassan 100 éve, a cár kivégzése miatt.
(De mondhatnám Kádárt és Nagy Imrét is, hát istenem, király már épp nem volt kéznél. De 1956-ban bárhol Nyugat-Európában vagy Amerikában kivégeztek volna ennél jóval több embert egy rendszerellenes felkelés miatt. Most arra ne térjünk ki, hogy milyen volt a rendszer - lehet, hogy valamivel még így is emberségesebb volt, mint az oroszoknál a cár idejében vagy a franciáknál a Lajcsik idejében -, de akkor az volt a rendszer.)

@Advanced Flight:
Bár ezt mondjuk pont a forradalmárok valamelyike mondta, amikor a haverjai kinyuvasztották.

@Vajk a Vitéz Várjobbágy:
Kire gondolsz? :-)

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2016.01.22. 01:33:58

Az egész feudalizmus rég túlhaladott volt már akkorra. A király személye semmilyen aktív formában nem szolgálta az országot. Korrekt dolog lett volna bíróság előtt, mint hazaárulót elítélni, mint ahogyan az is volt. Ehelyett valamiféle izmus nevében ítélték el.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2016.01.22. 10:56:22

Egy kis előképe annak, ha nálunk is bevezetik a mondvacsinált terrorveszély miatti szükségállapotot?
;-)
Kvízkérdés:
Ki mondta az alábbi blődséget egy elveszített választás után?
"A haza nem lehet ellenzékben."
;-)

inebhedj - szerintem 2016.01.22. 10:56:47

@megamovieboy:

Ez akár igaz is lehetne, azonban a forradalmárok személye aktív formában kimondottan kárára volt az országnak, nem, hogy szolgálhatta volna, így aztán nem lett volna egyszerű elítélniük a királyt.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2016.01.22. 10:57:14

Lajosaim

Leend minden gyermekem majd Lajos,
Megjósolta nekem egy jó vátesz,
S mivel én magam sosem voltam szívből-igazán Lajos,
E bűnömből egy kicsit mindegyik sarjam majd jóvátesz,
S amikor megszületik egy-egy újabb Lajos,
Koccintunk majd, s folydogál a vegyigyümi pálesz,
S midőn meg fog születni a tizennegyedik Lajos,
Az a nap király lesz!

illusztrálva:
fradyendre.blogspot.hu/2011/08/lajosaim.html

króm nickel 2016.01.22. 10:57:31

"az igaz­ság pedig az, hogy egyetlen törvényt sem érvénytelenít visszamenőlegesen egy későbbi törvény. "
Kivéve Magyarországot.

Csaba121 2016.01.22. 10:57:49

Mártírhalált???? Egy nagy faszt!

Bíróság elé állították és kivégezték a bűnei miatt, amelyek az országát a szakadékba taszították...

(Mit gondolsz miért is lázadt fel a nép és tört ki a forradalom, mert olyan nagyszerű ember volt a király???)

2016.01.22. 10:57:59

@cardiobascuralis: "Die Revolution ist wie Saturn, sie frißt ihre eignen Kinder." Georg Büchner: Danton halála című drámájából.

2016.01.22. 10:58:38

Adott egy személy, aki a születése időpontjában hatályos törvények alapján predesztinálva lett egy pozícióra. Kétség ne legyen, tudom, hogy nem volt alkalmas királynak, sem alaptermészete, sem neveltetése nem tette azzá. Nem volt alkalmas a harcra, gyakorlatilag passzívan nézte, ahogy a forradalom megfosztja a hatalomtól, a vagyonától, a családjától, végül az életétől. Korábban is voltak Franciaországban a király hatalmának megdöntésére irányuló mozgalmak (pl. 1648 Fronde, 1588 Barrikádok napja), minden esetben az uralkodó elhagyta a fővárost és hadsereggel tért vissza. XVI. Lajos egy jószándékú, joviális, kispolgári természetű ember volt, kerülte a vérontást és ez az életébe került.
Sem jogilag (ahogy a fenti írás kifejti), sem erkölcsileg nem volt elítélhető, az eljárás teljesen abszurd volt. Először is nem bíróságon folyt, hanem a törvényhozásban, ami alapból sérti a hatalmi ágak szétválasztásának elvét. Másodszor a vádpontok egy része mások tetteit rótta fel Lajos személyes bűnéül. Végül pedig nem volt olyan jogszabály, ami alapján elítélhető lett volna. Ez a koncepciós perek szentháromsága. Amennyiben Nagy Imrét mártír miniszterelnöknek lehet tekinteni, annyiban XVI. Lajos maga is mártír volt.

Végül pedig érdemes megnézni a halálának a következményeit: az elítélése módszerei bevettekké váltak és a jakobinusok politikai leszámolásokhoz használták fel. Míg XVI. Lajos abszolút monarchiáját korlátozták a jogszabályok (márpedig Franciaországban szokásjog uralkodott, tehát az ország különböző területein eltérő szabályok sokasága volt hatályban), addig a jakobinusok és a későbbi forradalmi vezetők jóval nagyobb hatalommal rendelkeztek nála. A rendi monarchiában a rendi gyűlés tagjai szélesebb szavazati joggal rendelkeztek, mint amit a későbbi alkotmányok biztosítottak. XVI. Lajos halála a közösségi jogok halála, az individualizmus jegyében kiszolgáltatottá vált egyének elnyomásának hajnala.

Apád miért nem húzott kotont? 2016.01.22. 10:58:55

Tényleg, miért is volt ez mártírhalál?
És a lajos uralma alatt kivégzettek tömegei? Velük mi van?
Azt mindig "elfelejtik" az ilyen történelemben turkáló alakok, hogy az ilyen lázadások, forradalmak nem ok nélkül torkolltak vérengzésbe. Lásd akár a francia forradalom, akár a NOSZF, akár a Tanácsköztársaság...

Tranquillius 2016.01.22. 10:59:03

@megamovieboy: Ha igaz lenne, amit mondasz, akkor Angliában pl. ma is feudalizmus van. Pedig nincs.

bkkzol 2016.01.22. 10:59:21

Azt hiszem sikerült az "Ős Strsbourg-i" bíróságot megtalálni! Mikor ugyanis felmentik a családját lemészárlót, mert "apátlan, anyátlan árva".

2016.01.22. 11:37:20

@megamovieboy: Annyira túlhaladott volt a feudalizmus, hogy már nem is igazán lehetett volna annak nevezni. Abszolutizmus, merkantilizmus, állami irányítású nyers kizsákmányoló kapitalizmus inkább. Viszont sokkal árnyaltabb a kép a király elítélése ügyében. XVI Lajos elődei inkább érdemeltek volna guillotine-t, mint ő maga. Érdekesség, hogy Philippe Égalité, vagyis Lajos Fülöp királyi herceg, a király unokafivére, aki a forradalom oldalára állt és a nemzeti konvent tagja lett, a király kivégzésére szavazott. Nem tehetett mást, ha élni akart, hiszen név szerint szavaztak. A szabadkőműves páholy amelynek szintén tagja volt, ez miatt kizárta soraiból. A felvilágosult, radikálisabb páholytagok is ellenezték a királygyilkosságot. Ez is jelzi, hogy mennyire zavaros viszonyok uralkodtak.
Mindenesetre, Robespierre és társai szimpla politikai bűnözők voltak, tömeggyilkosok.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2016.01.22. 11:49:49

@inebhedj - szerintem: @Tranquillius:
Idegen csapatok hívása az ország ellen, mindenhol büntetendő.
Egy polgárháborúba beavatkozás kívülről ugyanúgy rossz, mint egy békés országra rátámadni.
Az angol uralkodó a polgári forradalom óta csak jelkép.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2016.01.22. 11:59:38

@dr kotász: Szerintem az külön probléma, hogy az ítéletet hozók is bűnösek voltak, mert ettől a bűn még ugyanaz marad önmagában.
Robespierre esetében külön érdekesség, hogy annyira hittek a szellemiség mindenek felettiségében, hogy amikor még megelőzhették volna a halálukat okozó eseményeket, akkor csak bénán várakoztak a cselekvés helyett.
XVI. Lajos legnagyobb 'hibája', hogy nem volt egy megbízható ember, aki vitte volna helyette a kormányzást.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.01.22. 12:57:56

@Rokkantnyugdíjaspornósztár: XVI. Lajos király az emberi gonoszság és a zsarnokság áldozata.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.01.22. 13:02:03

@cardiobascuralis: Minden jóérzésű ember elítéli a bolsevikokat. A cárt és családját meggyilkolták, a holttesteket savval és mésszel öntötték le, majd elföldelték őket egy erdei út mentén. Még a látszatra sem adtak, nem volt sem kirakatper, sem törvényes vád. A pribékek hidegvérrel végeztek velük.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.01.22. 13:03:35

@megamovieboy: Mihez képest volt "túlhaladott"? És mivel támasztja alá, hogy XVI. Lajos király hazaáruló volt?

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.01.22. 13:12:35

@nemorino: Köszönöm ezt a gondolatgazdag hozzászólást, egyetértek Önnel. Legfeljebb annyival egészíthetném ki, hogy ha a nemzet minden hatalom és törvény forrása, akkor nem tűrhet meg önmagával szemben semmiféle versengő akaratot, sem abszolút, sem alkotmányos uralkodót. A forradalom előtt a francia király abszolút uralkodó volt. Ez azt jelenti, hogy summa potestas legibus absoluta-val (törvényektől nem korlátozott teljhatalommal) rendelkezett, vagyis nem volt alávetve a törvényeknek, hiszen ő volt a törvények forrása. A szuverenitásnak – amelyet másutt éppúgy gyakorolhat a nép (demokrácia), mint a legkiválóbbak szűk csoportja (arisztokrácia) – a régi rend Franciaországában az abszolút uralkodó volt a kizárólagos letéteményese (monarchia), ő volt minden közhatalom feje. Elődje halálának pillanatában nyílt meg előtte a hatalom teljessége, amely az ő halálával utódjára háramlott. E holtig tartó hatalom birtoklásáért a keresztény uralkodó csak Istennek tartozott felelősséggel, hatalmát csak e még nagyobb – nem evilági – hatalom korlátozta. Hatalmának azonban intézményesültek szokásjogi korlátai is: az elsőszülött férfiági örökösödés, a római katolikus egyház, a tartományi rendi gyűlések és parlamentek, az alattvalók szabadsága és tulajdona tiszteletben tartásának íratlan kötelezettsége. Dacára az 1791. évi alkotmánynak, amely megosztotta a hatalmat a nemzet és az uralkodó között – előbbire a törvényhozó, utóbbira a végrehajtó hatalmat bízva –, az 1792. augusztus 10-i republikánus felkeléssel a nemzet „visszavette” teljes szuverenitását XVI. Lajos királytól, aki a köztársaságban sem élhetett és boldogulhatott volna Capet Lajos polgártárs néven. Amikor 1793. január 21-én lefejezték, személyében a forradalmárok a monarchia eszméjét semmisítették meg.

A királytól elvárták alattvalói – akik immár honpolgárokká váltak –, hogy viselje a hatalom felelősségét, védje a hazát, szolgáltasson igazságot és adjon kenyeret a nyomorgó népnek, miközben sem államkincstára, sem hadserege, sem bírói kara; a papság polgári alkotmányával egyháza kiváltságait megsemmisítették, az uralkodói jogart és a kardot kiütötték a kezéből, miközben ő titokban (érthető módon) még a forradalom ellenségeinek kegyét is kereste.

A Fronde és a forradalom közötti legfőbb különbséget abban látom, hogy az előbbi éhséglázadás volt, esetleg zsarnok-ellenes mozgalom, a forradalmat viszont – ahogy Edmund Burke írta – a „felfegyverzett gondolat” mozgatta: feltűnt a történelem színpadán a gyilkos ideológia.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.01.22. 13:18:47

@megamovieboy: Azért ne feledje, a gironde-i forradalmárok provokálták a császárt és a porosz királyt legkorábban 1791-től.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2016.01.22. 14:11:45

@Advanced Flight:

De csak miután felfalta mások gyermekeit: pl. XVI. Lajos fiát, hogy szemléletes maradjak.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2016.01.22. 14:11:47

@Rokkantnyugdíjaspornósztár:

Azért kellett meghalnia, mert annak született, ami. Ugye nem kell 20. századi párhuzamokat állítanom ennek a tulajdonképpeni mártíromságnak vagy ártatlan áldozatiságnak az igazolásához?

2016.01.22. 14:11:49

@Apád miért nem húzott kotont?: Az a gond, hogy nem voltak kivégzett tömegek XVI. Lajos uralkodása alatt. A bíróságok természetesen ítéltek halálra embereket, de ezek köztörvényes ügyek voltak, politikai okokból nem ítéltek halálra senkit és XVI. Lajos nem rendeztetett kirakatpereket senki ellen.

@megamovieboy: Az idegen csapatok fogalma értelmezhetetlen a XVIII. században. A forradalom előtt zsoldosseregek voltak, nem volt sorkötelezettség, teljesen általános volt az idegen katonák jelenléte. A hadsereg nem az országé, hanem a királyé volt, nem az országot védte, hanem a mindenkori diplomáciai helyzetnek megfelelő célokért küzdött. A hazaárulás fogalma a nacionalizmus terméke, súlyos hiba a 20. századi erkölcsök alapján megítélni egy 200 évvel korábban élt embert.

@Lord Meldrum: Gyermekeket meggyilkolni pusztán a származásuk miatt megbocsáthatatlan bűn. XVII. Lajos 10 éves korában, Alekszej cárevics 13 éves korában halt meg az úgynevezett "forradalmárok" miatt. Nincs az az ideológia, amivel előttem a gyerekgyilkosságot mentegetni lehet.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2016.01.22. 14:11:54

@megamovieboy:

Miért lett volna hazaáruló? Milyen döntésével követett el a hatályos jogszabályok alapján bűnt? Konkrétan egész életben mások döntöttek helyette, annyira "impotens" volt, de neki kellett meghalnia, mert ő volt az, aki királynak született.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2016.01.22. 14:16:30

@Csaba121:

Tehát, ha egy államot névlegesen irányító ember örökségül kap egy már eleve adósságban és válságban úszó országot, és azt nem képes helyretenni - főleg, mert nem is ő irányít -, akkor haljon meg? Érdekes logika. Az amúgy megvan, hogy a királynét is kivégezték, csak mert "ő volt a királyné"? (Nem, még az "egyenek kalácsot" legenda sem igaz, előtte 150 évvel már szállóige volt.)

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2016.01.22. 14:22:15

@Apád miért nem húzott kotont?:

XVI. Lajos mégis kit végeztetett ki jogtalanul? Illetve ismered-e a Vendée-i népirtást, amit a jakobinusok követtek el teljesen ártatlan áldozatok tízezreit maguk után hagyva?

2016.01.22. 14:42:54

@Lord Meldrum: Köszönöm a válaszát. Azt hiszem alapvetően hasonló a véleményünk, azonban néhány dolgot másként látok, mint ön.
1. Az abszolút uralkodó nem állt a törvények felett, nem is hozott törvényeket, hiszen azt a rendi gyűlések hozhatták. Az uralkodó rendeleteket hoz, amelyek elvben nem mondhatnak ellen a törvényeknek - a gyakorlatban azonban szinte lehetetlen kivitelezni egy színes, helyi jogszokásoktól tarka országban. Az abszolút uralkodó törvények felettisége a gyakorlatban sosem valósult meg, a tartományi parlamentek rendszeresen hoztak a királyi döntésekkel ellentétes határozatokat, ítéleteket, már XV. Lajosnak is rengeteg problémája akadt emiatt, unokájának pedig sokkal nehezebb helyzettel kellett szembenéznie. Nem hiszem, hogy bármelyik uralkodó (még maga a Napkirály sem) azzal hitegette volna magát, hogy teljes körű hatalommal rendelkezik. Az abszolút királyi hatalom mítosza inkább a forradalom ideológiájában született és propaganda célokat szolgált.
2. A zsarnoksággal kapcsolatban jómagam Salisbury Jánosra szoktam hagyatkozni: "A fejedelem és a zsarnok között az egyedüli vagy legnagyobb különbség az, hogy az előbbi a törvényeknek engedelmeskedik és annak ítélete szerint uralkodik a nép fölött, amelynek, hite szerint, ő maga is szolgája." Ez a - 12. századi - gondolat általánosan elfogadott volt és szerintem a mai napig kiválóan megállja a helyét. Az abszolút királyi hatalom mítosza emiatt is alkalmas volt az ancien régime befeketítésére.
3. Gyakori hiba, hogy az országos rendi gyűlés összehívásának 1614-1789 közötti hiányát a képviseleti rendszer hiányának tekintik. Ebben az időszakban a tartományi rendi gyűlések rendszeresen összeültek, továbbra is virágoztak a városok önkormányzatai. A királyság nagyon kevés saját hivatalnokkal rendelkezett, szüksége volt ezekre, hogy az adminisztráció működjön.

Jómagam a Barrikádok Napja és a Fronde esetén is azt látom, hogy nem a társadalmi rendet akarták megváltoztatni, pusztán személycseréket akartak. A népszerűtlen, a szélsőségek között középutas politikán lavírozó III. Henrik helyett a katolikus pártvezér Guise hercegét, vagy az idegen származású, minden baj okának tartott Mazarin által irányított XIV. Lajos helyett a háborús hős Condé herceget szerették volna a trónon látni - nem a trónt magát ledönteni. A felvilágosodás ideológiája adta az eszközöket a forradalmároknak az ancien régime ledöntéséhez. Márpedig a felvilágosodás nagyjainak munkássága nem üti meg a tudományosság mércéjét, elfogult, ellenőriz(het)etlen eszméket vetettek papírra, ma már inkább az irodalom foglalkozik velük. Fogalmazhatunk úgy is, hogy pár álmodozó szobatudós adott eszközöket beteg lelkü gyilkosok kezébe, hogy megragadják a hatalmat.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.01.23. 14:35:15

@Mj: XVI. Lajos helyett valóban mások döntöttek. Elődje viszont egy élveteg zsarnok volt.

A király "impotenciája" a valóságban fitymaszűkület volt, amely ellehetetlenítette a boldog házaséletet és a királyi pár hét évig gyermektelen volt. II. József beszélte rá Lajost arra, hogy metéltesse körül a nemes testrészét. (Egyébként Lajos volt az első uralkodó, aki védőoltást kapott a kor rettegett betegsége, a himlő ellen.)

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.01.23. 15:12:27

@Mj: Joseph Fouché ekkor bontogatta a szárnyait. 1793-ban a Konvent hegypárti hangadói elfogadtattak egy dekrétumot, amely kimondta, hogy Lyon városát törölni kell a köztársaság városai közül, s hogy „Lyon nincs többé”. Az egész város támogatta a royalista felkelőket. A polgárok egy részét a folyóba fojtották, másokat a közeli mezőn kartácstűzzel mészároltak le. A későbbi rendőrminiszter örömét lelete a vérontásban. A nyaktilót túlságosan lassúnak találta. Ezek a rémtettek semmiben sem maradtak el a bolsevikok hasonló tetteitől. Jellemző, hogy a későbbi köztársaságok fennállása alatt Lyon környékén – és Vendée-ban is – sosem győzött szocialista és kommunista jelölt a választáson. Nyilván nem felejtették el az egalitárius terrort.

XVIII. Lajos soha nem felejtette el, hogy Fouché megszavazta XVI. Lajos halálát. Amint lehetővé vált, száműzette.

inebhedj - szerintem 2016.01.23. 15:18:34

@megamovieboy:

"Idegen csapatok hívása az ország ellen, mindenhol büntetendő.
Egy polgárháborúba beavatkozás kívülről ugyanúgy rossz, mint egy békés országra rátámadni. "

Ez a kijelentés mind az életben, mind az érintett kontextusban relatív, illetve értelmezhetetlen.

Gyakorlatilag odalyukadunk így ki, hogy ki a terrorista és ki partizán, vagy mondjuk az iraki háborúban való magyar részvétel kimeríti-e a BTK-ban leírt (idegen) állam fennálló rendjébe való beavatkozás cselekményét. Ez viszont erősen offtopic.

Valaki emlegette a nemzet fogalmát is a kérdésben. A nemzet fogalmának baloldali értelmezése azonban akkoriban újdonság volt (a nacionalizmus ti. baloldali ideológia), a korábbi értelembe vett nemzetet viszont éppen ekkoriban küldték vérpadra. A nép kifejezés emlegetése szintén nagyvonalú, hiszen a nép túlnyomó többsége nem, vagy csak később, pl. kényszersorozás hatására vesz részt a "polgárháborúban" (de leginkább elszökni próbál előle), a nép egyébként sem egységes, sőt, a politikai, gazdasági és társadalmi problémák oka a nép érdekeinek ütközése a nép érdekeivel, az ún. tömegjelenetek, tömegakciók azonosítása a néppel viszont kevéssé kedvező (mivel a tömeg viselkedésnél nem összeadódik a résztvevők IQ-ja és EQ-ja, de még csak nem is átlagolódik, hanem a jellemzően a legalsó sáv dominál, az ember tömegben lefelé hasonul). Modern szóval élve, a lumpenprolitariátusról van szó valójában, amely gazdasági hatalom megszerzése után politikai hatalomra ácsingózók eszköze szokott például lenni, azonban sokszor kicsúszik ilyenkor az irányítás a kezükből, ez történt mind a bolsevik hatalomátvételnél, mind a francia forradalomban. Nem véletlen, hogy majd csak Napóleon tudja konszolidálni a helyzetet, és a romokon egy új ország építésébe fogni - alternatíva lett volna a franciák számára az a sors, amit a történelem 128 évvel később a (majdani) Szovjetunió népeinek szánt. Ha úgy tetszik, kipróbáltatott, hogy mi lett volna, ha a francia forradalom, a humanizmus teljes győzelmet arat, és elsöpri az ellenforradalmat, a reakciót.

XVI. Lajos tehát valóban mártír volt, viszont nem személyében (személye is felelős ugyanis a királyság összeomlásáért), hanem (jog)felségében (mint korona). Az őt idővel vérpadra követő pl. jakobinusok esetében azonban semmilyen módon nem merül fel a mártírság kérdése (ahogy pl. Trockijt, Buharint, Ordzsonikidzét, Kirovot sem tekintjük mártírnak sem személyükben, sem hivatalukban).

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.01.23. 18:27:11

@inebhedj - szerintem:

A jakobinizmus a legteljesebb valóságában mutatja meg a modernség arcát, mivel ő maga a szülte a modernséget: a „közboldogságot” hozó guillotine-jai „helyességét” szentimentális és spekulatív úton igazolja. Egyszerre hinti el valamennyi nagy politikai eszmeáramlat gondolati magvát: a „társadalmi kérdés” politikába való bevitelét, a „szabadság szent ügyének” állandó szolgálatát, és a militáns hazafiságot. Egyszerre mutatja meg a „fokozódó terror” és az „egyre inkább kibontakozó forradalom” képtelenségét. Egyszerre akarja megteremteni a haza egységét, leszámolni a pártfrakciókkal és az ellentétes véleményekkel, anélkül, hogy elfogadná őket. Egymagában mutatja fel a „doktriner politika” valamennyi ismertetőjegyét, hogy aztán maga csúfolja meg kikezdhetetlennek ítélt elveit; egyszerre ír radikálisan jogkiterjesztő és egalitárius alkotmányt, amelyet frigyládában őriztet, hogy később a kivégzéseknél arra hivatkozzon: „a legfőbb törvény a nép üdve”. Hitet tesz a polgári szabadságjogok, így a tulajdon védelme mellett is, hogy aztán belekezdjen a „szekularizációba”, az egyházi birtokok és nemesi vagyon elkobzásába. Örök időkre szólóan akarja megformálni a nemzet, mint modern mítosz ideáját, hogy aztán hullarablóként annak torzképét is felrajzolja a világtörténelem lapjaira. Az örök igazság kezébe teszi le ügyének sorsát, hogy napról napra, óráról órára változtasson nézetein.
A haza üdvének tartja a demokráciát, erénynek a polgárok politikai aktivitását, hogy aztán maga forduljon a nyilvánosság új terei, a társaságok és klubok ellen, megtagadva tőlük a közügyekbe való beleszólás jogát. Fennen hirdeti minden ember egyenlőségét, hogy aztán elképesztő méretű centralizációba fogjon, ostorozza a királyság törvénytelen önkényét, hogy végül őt is magával ragadja az abszolút hatalom féktelensége. A francia forradalom klasszikus hármas jelszavát a jakobinusok emelték a magasba a világtörténelem színpadán, és ők is mártották a sárba ezt az eszmei trikolórt.

A jakobinusok nemcsak egyszerűen egy új állammal akarták gazdagítani a világot, ők meg akarták ajándékozni az emberi létet az igazi teljességgel. Új kezdetet akartak, mint Szókratész az igazság diadalának kezdetét, és mint Krisztus, a megváltást szerették volna egyszerre elhozni az idők végezetéig. Új politikai kezdetet akartak az emberiség számára az „erényköztársaság” megalapításával; nagyobbat és dicsőbbet, mint a hajdani a római res publica volt; új időszámítást az „elavult” Gergely-naptár helyébe, amely a novus ordo saeclorum-ot tőlük eredezteti, s az új origóhoz hasonlóan új vallást, mely a régi, a „zsarnokságot támogató” kereszténység istene helyébe az Észt, mint a Legfőbb Lényt állítja.

Dicsőség és halhatatlanság iránti vágyukkal és gyalázatos bukásukkal, a közéleti iránti heves szeretetükkel; a „természetes szív” makacs türelmetlenségével, amely eszméit és vágyait a valóságban akarja azonnal megvalósítani; zsarnokian szabadságvágyó természetükkel, bölcselkedő sztoicizmusukkal és radikális aktivizmusukkal valamennyi későbbi forradalom mintaképévé váltak. Kitermelték a „hivatásos forradalmár” későbbi típusát, aki békés időkben bohém kávéházi és könyvtári életet él, hogy aztán a szabadosságtól megszédülve feltüzelje a tömeget, felszítsa valamely eszme vagy a haza absztrakciója iránti szeretetet és a honfitársai elleni gyűlöletet. A hivatásos forradalmárét, aki sosem kirobbantója csak „fenntartója” a soha véget nem érő forradalomnak, hiszen a forradalmi láz élteti, s gyermeteg módon ragaszkodik azokhoz a szerepekhez, amelyeket a jakobinusok írtak meg számára; belőlük lettek a történelem „bolondjai”. Mégis, egy dolog bizonyos: a jakobinusok mint héroszok és gonosztevők, mint lángelmék és szellemi prostituáltak állnak előttünk, de alakjuk sajnos nem fog elhalványulni az idők előrehaladtával, és nehezen hihető, hogy a történelem szemétdombján végezzék.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2016.01.23. 20:49:23

@Lord Meldrum:

Ez elég elterjedt vélekedés, amellyel kapcsolatban én annak idején azt olvastam, hogy éppen a sógorával, II. Józseffel folytatott levelezés tanúskodik arról, hogy valójában XVI. Lajos rendelkezett királyi mérettel, míg Mária Antónia (vagy Marie Antoinette, ha úgy tetszik) nem volt vele kompatibilis, így az együttlétek utóbbi számára okoztak kifejezett fizikai fájdalmat, emiatt volt igen ritka köztük az effajta érintkezés, és ha mégis létrejött, Lajos szabályosan bocsánatot kért, és igyekezett minél rövidebb időre redukálni felesége szenvedését. (Lajosnak egyébként voltak szeretői is természetesen.) A levelezés témáján egyébként nem kell meglepődni, hiszen a bő gyermekáldáshoz szokott Habsburgok - különösen úgy, hogy Mária Terézia gyereke volt mind II. József, mind Mária Antónia - nyilván értetlenül álltak afölött, ha egy családtagjuknál nem jönnek menetrendszerűen a trónörökösök, és erre kerestek magyarázatot, elvégre ez hatalmi, diplomáciai kérdés is volt.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2016.01.23. 20:50:38

@Lord Meldrum:

Sajnos kevesen tudják, hogy a jakobinus terror az egyik előfutára a bolsevik ideológián alapuló népirtásoknak és totális diktatúráknak.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2016.01.23. 20:50:58

@Lord Meldrum:

Rég olvastam már ilyen összeszedett leírást a jakobinusokról.:) Nekem az egyik személyes "kedvencem" a "minden ember egyenlőnek születik" kontra "XVI. Lajos haljon meg, mert ő királynak született".

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.01.23. 21:17:26

@Mj:

Marat megalkotta a fából vaskarikát: „A szabadságot erőszakkal kell megvalósítani, és eljött a pillanat, amikor ideiglenesen meg kell szervezni a szabadság zsarnokságát, hogy eltiporhassuk a királyok zsarnokságát.”

Az új nemzetfelfogás legradikálisabb ideológusa Emanuel Joseph Sieyès abbé volt, aki – miközben az udvar elhatározta a Rendi Gyűlés összehívását és kérte a tartományi rendektől a panaszfüzetek megírását – 1789 elején túllépett a korábbi ellenzék érvrendszerén.

„Ki meri azt állítani – kérdi az abbé „Mi a harmadik rend?” című röpiratában –, hogy a harmadik rend nem foglal magában mindent, amire egy teljes nemzet létrehozásához szükség van? Erős és robusztus emberhez hasonló, akinek egyik keze még mindig meg van láncolva. Ha a nemzetet megfosztanák a kiváltságos rendtől, inkább gyarapodna, mint veszítene! Mi tehát a harmadik rend? Minden, de megbéklyózva és elnyomva! Mi lenne a kiváltságos rend nélkül? Minden, de szabadon és felvirágozva! Nélküle semmi sem működhet, a többiek nélkül pedig minden végtelenül jobban működne”.

A régi rendben a kiváltság olyan egyének testületeit hozta létre – rendek főpapság, céhek –, amelyek idegenek mindattól, amely a nemzeti közösséget alkotja. Íme, a politikai harcokban jól alkalmazható sieyès-i tétel: a kiváltságokat egyetlen szűk, a társadalomnak semmiféle hasznot nem hozó, élősködő kisebbség – az arisztokrácia – bitorolja, amely éppoly könnyen leválasztható a nemzetről, mint egy kóros szövet a beteg ember testéből. A forradalom úgy alapította a modern nemzetet az állampolgárok egyetemességének gondolatára, hogy hirtelen elszakította a társadalmat saját, „feudális” történelmétől. A nemesség kirekesztése a nemzetből a történelmi gyökerek kitépését is jelenti. 1793-1794-ben csupán más kifejezéseket – „erénytelen”, „engedékeny”, „veszett”, „angol ügynök” – kellett a sieyès-i „képletbe” helyettesíteni, és az arisztokráciaellenes szenvedély azonnal átalakulhatott polgárellenes gyűlöletté. A forradalom minél inkább magáévá tette az egyenlőség absztrakcióját a szabadsággal szemben, annál könnyebben vált ellenségévé a tulajdon és annak jogosultja. E logikát követve fenntartások nélkül hagyhatta figyelmen kívül a képviseleti kormányzást is, mivel az „általános akarat”, a szuverén nemzet, és az „une et indivisible république” (egy és oszthatatlan köztársaság) eszméje a közvetlen demokráciában ölthet testet. Végül, az „erényköztársaságban” már csupán egyetlen személy, a Megvesztegethetetlen dönthetett arról, melyik polgár ellen fordítják e fegyvert. Mocskos történet ez.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2016.01.23. 22:43:43

@Lord Meldrum:

Anno, amikor a töri gyakorló tanítást kellett abszolválnom, részben a francia forradalmat kellett tanítanom 10 értelmes, matek faktos srácnak, és pont ezt is megemlítettem nekik.:)

Egyébként jelzésértékű, hogy a francia állam születésnapja 1789. július 14., előtte, mintha nem is létezett volna francia államiság.

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2016.02.04. 18:41:07

@Lord Meldrum: lehet kérni, hogy Marie Antoinette-ről is szülessen majd hosszabb írás? Szerintem az ő sorsa is nagyon érdekes. Én már írtam róla, de az csekélyke: puffcinq.blog.hu/2014/09/08/marie_antoinette_666

Azt mondanom sem kell, hogy az Ön írása megint izgalmas és érdekes. :)
süti beállítások módosítása