Úgy hozta balsorsom, hogy belenéztem az állami – véletlenül sem „közszolgálati” – csatorna hírműsorába. Megrendítő élmény. Mintha a szovjet Vremja esti kiadását néztem volna, már csak Igor Kirillov kenetteljes orgánuma hiányzott a szolgalelkűség mellé; hiába, ő egy párthatározatról is oly’ átszellemülten tudósított, mintha pravoszláv szentbeszédet olvasott volna fel, s ahogyan hullottak a könnyei, miközben Brezsnyevet temették… A „hírek”: Kreml-propaganda. Jönnek a migránsok, mint az élőhalottak a zombifilmekben, hogy kiegyenek minket a jólétünkből. Mert igenis gyarapodik az ország! Ellenségeink förtelmesek és irigyelnek minket, mert mi mutatunk utat és új irányt Európának, a liberalizmustól mételyezett, hanyatló Nyugatnak… Egyébként minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel elégedettek lehetünk, hiszen népünk egy emberként áll a Varangykirály mögött, ő pedig magabiztosan integet Putyin szivarzsebéből.

Nincs itt semmi látnivaló, de ne is legyen ám! Nehogy felizgassa magát az ország, ez a tízmillió kisgyermek elalvás előtt, tévétorna és esti mese után; nehogy akár egyetlen pillanatra is elveszítsék jól megérdemelt és beidegzett előítéleteiket és tájékozatlanságukat a világ dolgaiban!

(Fénykép: Igor Kirillov, a szovjet tévéhíradó műsorvezetője 1974 körül.)