Egy év után annyit mondhatunk, hogy változatlanul és töretlenül a széllel szemben kívánunk hajózni. Arra törekedtünk, hogy leleplezzük korunk abszurd és ostoba szellemi divatjait, stílustalanságát és aljasságait. Egyes esetekben bemutattuk, hogy aki mindenütt elnyomást lát és kirekesztést kiált, maga a legkegyetlenebb elnyomó és kirekesztő; hogy aki toleránsabb társadalmat követel, voltaképpen nem tűri a sajátjával ellenkező véleményt. Foglalkoztunk veszélyes és émelyítő figurákkal (pl. Donald Trump), valamint a liberális „szivárványideológia” nevetséges alakjaival, kétes értékű utópiák apostolaival (pl. Barack Obama és Justin Trudeau); megemlékeztünk nagyszerű államférfiakról (pl. Sir Winston Churchill, Charles De Gaulle, Margaret Thatcher), kevésbé ismert, de tiszteletre méltó magyar közéleti férfiúról (Lázár Andor), vértanú uralkodóról (XVI. Lajos király) és élőről (II. Erzsébet); ostoroztuk a hazai közéletben megnyilvánuló zsarnoki törekvéseket; mindig kiálltunk a szabadság, a hagyomány és az alkotmányosság mellett; meglehetősen szkeptikusak vagyunk korunk emberének egyenlőség iránti szenvedélyével szemben és rezignáltan látjuk, hogy a demokráciával kapcsolatos kételyeink igazolódnak (Amerika elnököt választ). Volt szó helyénvaló öltözködésről, étkezésről, a társasági érintkezés formáiról, tetszetős és visszataszító utcabútorokról; kiálltunk olyan vesztes ügyek mellett, mint a monarchia és az arisztokrácia.

Ígérjük, folytatjuk!