Július utolsó két hetét a Balaton-felvidéken töltöttem. E „Magyar Provence” festői lankái között kalandozva hódoltam a szerelemnek és a bornak. (E kettő elválaszthatatlan, de róluk más alkalommal írnék.) A török zsarnok elleni puccskísérletről nem is hallottunk, a magyar miniszterelnök nevét legalább egy hétig nem vettük a szájunkra, és Esterházy Péter halálhíre sem jutott el hozzánk. (Minden jóakaratú olvasómat megkövetem, hogy az írót hétpróbás gazemberekkel említem egy lapon, de nem ő tehet arról, hogy éppen akkor távozott, amikor Konstantinápolyban vérszagra gyűlt az alacsonyhomlokúak tömege, és Tusnádfürdőn megszólalt a Történelem Urának önjelölt orákuluma.)
E napokban emelték pajzsukra a republikánus párt országos konvencióján összegyűlt küldöttek Donald Trump ingatlanmogult. Mindaz, ami Amerikában gyermeteg, közönséges, műveletlen és cinikusan alantas, e rőthajú paprikajancsiban ölt testet. Valaha éltek amerikai úriemberek, akik jó eséllyel elnökké válhattak; valaha olyan polgárok választottak, akik adtak a stílusra – mert tudták, hogy a megjelenés, a kimondott és leírt szó nem csak esztétikai, hanem erkölcsi választás következménye. A „demokrácia” napjainkban választási cirkusszá fajult. Korunkban már az erények színlelésére sem adnak, csak a vásári komédia látványára: így lép elő a Jelölt a lidércfényből révült hívei színe elé, hogy ócska handabandázással mérgezze a lelküket és szellemüket. (A demokrata jelölt sem különb a Deákné vásznánál: tőről metszett kormányzati bennfentes, akit a liberálisok imádnak, mert nő, de nem látják émelyítő romlottságát.)
Donald Trump korunk elkanászosodásának tünete. Kényszerképzeteket szülő idegláz, vérbaj, amelyre gyógyírt kell találni, mielőtt megjelennek a testen a gennyes, bűzlő fekélyek. (És gondosan távol kell tartani a betegtől azokat a sarlatánokat, akik a fej lemetszésével látnának hozzá a kezeléshez.)
A magyar miniszterelnök – ez az úrhatnám jellemű hájas Döbrögi uraság – Trump mellett tört lándzsát. Similis simili gaudet. Sajnos biztos vagyok abban, hogy Trump diadalt arat novemberben, és eggyel több sehonnai, bitang ember kerül magas polcra – „hála” a választópolgároknak és mindazoknak, akik ezt a „kínálatot” feltálalták.
Hölgyeim és Uraim! Hódoljanak a szerelemnek és a bornak, mert cudar idők jönnek! És olvassanak Esterházyt.