Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Közjogi ötletbörze

2017. április 18. 16:53 - Finta László

Felszólamlás a szükségtelen és ártalmas kísérletezgetések ellen

„Színháznak kiváló, de népképviseletnek gyalázatos”

– mélyen egyetértek Gulyás Mártonnak a hazai parlamentarizmusról szóló látleletével annak ellenére, hogy az olyan honatyák uralta Képviselőház, mint sokan mások mellett Németh Szilárd, teátrumnak is pocsék, ám a választott gyógymód, az arányos választási rendszer bevezetése tekintetében erőteljes kételyek kínoznak. Úgy vélem, nincs „igazságos” választási rendszer, amely minden indulóval szemben egyenlő feltételeket biztosít. Az egyenlőtlenség már a választási eljárás kezdetén érvényesül, hiszen a rendszernek ki kell szűrnie a nyilvánvalóan komolytalan jelölteket; ráadásul az egyik rendszer az arányos képviseletet, míg a másik a kormányképes többség megteremtését segíti. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Sikerességük az ország politikai kultúrájától függ.

Az arányos választási rendszer rendeltetése inkább a politikai közösség megosztottságának a lehető legpontosabb reprezentálása, nem pedig a kormányképes parlamenti többség kialakítása. Ez a választási rendszer valóban kedvez a kisebb pártoknak, ám szélsőséges és rendszerellenes pártok képviseletét is könnyedén lehetővé teszi, különösen akkor, ha a „parlamenti küszöböt” is kiiktatják a rendszerből. A jelenlegi magyar politikai háborús állapotát tekintve aligha lehetséges, hogy hét-nyolc kisebb vagy közepes méretű párt a törvényhozásban kormányképes koalíciót alkothatna. Az arányos választási rendszer állandó kormányválságokat szülne, ráadásul a Gulyás-féle javaslat mélyen hallgat arról, hogy a választópolgárok beleszólhatnának-e azoknak a pártlistáknak az összeállításába, amelyekre szavazataikat leadhatnák.

A többségi választási rendszer eredeti formájában csak az atlanti térség angolszász államaiban létezik. E rendszerben „a győztes mindent visz” – az a jelölt lesz a törvényhozás tagja, aki a választás egyetlen fordulójában megszerzi legtöbb szavazatot a választókerületben. Azt is mond­hatnánk, hogy e rendszer következményeként az a párt alakít kormányt, amelyik a relatív többséggel megszerzett választókerüle­tek abszolút többségét birtokolja.

Én nem tartom ördögtől valónak a vegyes választási rendszert, amely az arányos és a többségi rendszer elemeit ötvözi. 1990 után ezt szoktuk meg; minden választópolgár két szavazattal bír, egyiket pártlistára, a másikat egyéni képviselőjelöltre adhatja le. A jelenlegi választási rendszer is ilyen. Igazságtalansága abban rejlik, hogy a „fülkeforradalmi” alkotmányozó többség a saját képére és hasonlatosságára szabta. Ennek keretében bevezették a köznyelvben „győzteskompenzációnak” hívott szabályt, amelynek – nagyon leegyszerűsítve – az a lényege, hogy az egyéni választókerületben győztes jelöltre leadott szavazatok is „felkúsznak” az őt jelölő párt országos listájára. A 2014 előtti vegyes rendszer kizárólag a mandátumot nem szerzett jelölt pártját kompenzálta, ily módon nem vesztek el az erre a jelöltre leadott ún. töredékszavazatok. A hatályos választási rendszer másik igazságtalansága az egyéni választókerületi határok önkényes kialakítása. Mint minden politikai döntés, ez is gyarló, emberi megfontolások eredménye, s mint ilyen, mélyen igazságtalan, ám a választókerületi határok kialakításakor tudatosan kedveztek a hatalmi párt hosszútávú érdekeinek – az ellenzék kárára. Igazságosabb lenne ez a rendszer, ha új választókerületi határokat alakítanának ki, akár azon az áron is, hogy az Országgyűlés létszáma emelkedjék. (A magyarhoni demagógia közhelye, hogy azért élünk rosszul, mert a népképviselet „sokba kerül” – ebből egy szó sem igaz. Megnézhetik, hány képviselő tartózkodik az ülésteremben egy-egy ülésnapon. Az ülésterem 199 fős törvényhozás mellett is ugyanúgy kong az ürességtől, mint 2014 előtt, amikor 386 lelket számlált az Országgyűlés.) Érdemes lenne megfontolni a kétfordulós választás újbóli bevezetését is.

Ám mindez csak tüneti kezelés, a magyar parlamentarizmus válsága sokkal mélyebb. Orbán Viktor kormányzása kormányzati gyakorlattá emelte a jogi nihilizmust, vagyis az olyan törvényhozást, amely során évezredes jogelveket megtagadva visszamenőleges hatállyal alkotnak a normák címzettjei számára terhesebb kötelezettségeket előíró törvényeket, sőt, amikor a privilegia ne irroganto római jogi elvét megtagadva egyes személyekre vagy testületekre szabják a törvény „ruháját” – ez történt a Közép-európai Egyetemmel is. Az életünket leginkább meghatározó törvények ma már a törvényhozás félárnyékában születnek; azt sem tudjuk, kik fogalmazzák a javaslatokat, amelyek a hazai gyakorlat szerint többnyire suttyomban, az éj leple alatt benyújtott és sürgősségi eljárásban tárgyalt egyéni képviselői módosító indítványok alakjában öltenek testet, a képviselők pedig anélkül szavaznak róluk, hogy akár egy sort is elolvasnának a nem ritkán több száz oldalnyi előterjesztésekből. Ily módon különítenek el jelentős összegeket kisvasútra, stadionokra és a látványsportok hazai rendezésű világversenyeire, így adományoznak koncessziót, így juttatnak „vissza nem térítendő támogatásokat” és egy sor más kedvezményt. A hazai, egyre kevésbé demokratikus politika és az egyre inkább alkotmányellenes, zsarnoki kormányzás egymással versengő csoportok bürokratikus kötélhúzásává fajult, a játszmában az ország érdekei nem számítanak, csak a „rendszergazda”, a szuverén szava. A választópolgárok jobbára azt sem tudják, kik vesznek részt a játszmában. Nem ismerik választott képviselőiket, akikben így nem is igen bízhatnak. A jelölteket nem ők választják ki, hanem a pártvezérek „tálcán kínálják” nekik, a „választék” pedig többnyire igen silány: ugyan miért választanának olyan embereket, akikre a kutyájuk sétáltatását sem bíznák? Ezek után senki sem csodálkozhat, hogy a választópolgárokat nem érdeklik a parlamenti viták, és hogy a mindenkin eluralkodó közöny és bizalmatlanság miatt az általános választásokon egyre kevesebben szavaznak.

Ahol évszázadokkal ezelőtt kialakult a parlamentáris kormányzás, ott a képviselőknek nem csupán az volt a kötelességük, hogy választóik érdekeit a választók intencióihoz szigorúan kötve képviseljék és kívánságaikat a törvényhozás elé vigyék, hanem az is, hogy az ügyeket külön-külön mérlegeljék; hogy a parlament elé vihető és ott megtárgyalható kérdéseket szabadon, kötöttségek nélkül vitassák meg úgy, ahogy a parlament tekintélye megköveteli. A cél a helyes döntés, amely gondosan figyelembe veszi a lehető legtöbb érdeket, és amelyet a törvény mindenek feletti tekintélye szentesít, s amelyre végül a független és pártatlan bíróság előtt lehet hivatkozni. Arra kérem Önöket, tegyék fel maguknak a kérdést: vajon ez a kívánalom érvényesül a mai Magyarországon?

Gulyás Márton javaslatához hasonló kételkedéssel fogadtam Puzsér Róbert ötletét is, aki a határozott idejű miniszterelnöki megbízatás mellett kardoskodik. Ez a jó szándékú, bár felettébb ostoba felvetés arról tanúskodik, hogy a közismert kritikus vajmi kevéssé ismeri a parlamentarizmust.

A parlamentarizmus fogalmának középpontjában a végrehajtó hatalom parlamenti felelőssége áll. A parla­mentáris kormányforma alapvető kritériuma, hogy a kormány, mint testület léte, a miniszterelnök megbízatása a parlamenti többség bizalmától függ. A kormány politikai felelősséggel tartozik a törvényhozásnak, s ha a elveszíti a törvényhozás többségének bizal­mát, akkor a miniszterelnök és valamennyi kormánytag megbízatása megszűnik. Ez az egyetlen, ám döntő fontosságú alkotmánytani kritérium, amely egy kormányforma parlamentáris jellegét meghatározza. Az írott alkotmányok nem rendelkeznek arról, hogy adott esetben az államfőnek milyen szempontok szerint kell eljárnia a miniszterelnök kinevezésekor, vagy – ha a kormányfőt a parlament választja – személyi javaslata megtételekor. Az államfő olyan személyt nevezhet ki miniszterelnökké, vagy ajánlhat megválasz­tásra a parlamentnek, aki bírja a többség politikai bizalmát. Nem érzem túlzónak azt a megállapítást, amikor azt mondjuk, hogy a parlamentáris kormányformánál a kormányalakítás túlságosan rugalmas és soktényezős folyamat ahhoz, hogy az alkotmány képes legyen mindenre kiterjedően szabályozni. A kormányalakítás min­denekelőtt politikai képesség kérdése, hiszen adott politikai viszonyok alapján kell végrehajtani. Közjogi szem­pontból nem az a lényeges, hogy ki, hanem az, hogy hogyan alakít kormányt, hiszen amennyire az alkot­mány semleges a kormánytöbbség politikai viszonyai iránt, annyira nem lehet közömbös a tekin­tetben, hogy a kormány legitim módon jöjjön létre. E sorok olvasásakor talán rájöttek arra, hogy a politikai bizalom nem határozott idejű, nem esik szükségszerűen egybe a parlament megbízatásával. Aki tehát határozott idejű megbízással óhajtja korlátozni a végrehajtó hatalmat annak reményében, hogy ily módon legyűrhető az Orbán Viktor nevű, áttéteket képező daganatos betegség, inkább érveljen az elnöki kormányforma mellett!

Egyébként megingathatatlan meggyőződésem, hogy a politika rendeltetése nem más, mint a jogi és intézményi örökség megértése és védelme a szükségtelen kísérletezgetésekkel és forradalmakkal szemben. Az államférfiak mindannyiunk öröklött javainak bölcs és előrelátó gondnokai, akik kezelik és szabályozott mederbe terelik a változtatásokat, ha azok elkerülhetetlenek és feltétlenül szükségesek, ám megakadályozzák őket, ha elkerülhetők és szükségtelenek, mert csak így őrizhető meg az ország – mert a megszokott, jó dolgokat könnyebb elveszíteni és lerombolni, mint létrehozni.

Az elmúlt napok tüntetéseit látva Önök közül nagyon sokan örvendeznek a politikai tavasz madárcsicsergésének, az ifjú szónokok világmegváltó ötleteinek és hidegleléssel hallgatják a kormánypárti miniszteriális férfiak vércsevijjogását. Nem osztozom az Önök reményeiben. Az igazán rettenetes viszonyok még nem köszöntöttek ránk, változás pedig csak azután remélhető, ha enyhül a zsarnokság szorítása: készüljenek a hosszú politikai télre, hol

„...csend van és hó és halál.”

515.jpg

(Kép: Rajk László, Révai József és Rákosi Mátyás az Országgyűlésben, 1947)

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr4612434925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koala kóla 2017.04.19. 15:06:55

Mi az hogy ARÁNYOS?

190 országban 190 féleképpen van ARÁNYOS rendszer. Ez mekkora kamu szöveg már?

Mindenki előre tudja a szabályokat, nem a választás közben vagy utána találják ki. Ennyi!

2017.04.19. 15:43:33

Lehetne 5 fős a parlament, akkor tuti meglenne mindig a többség, lényegében a pártfegyelem miatt elég lenne ennyi ember is.
Garrymanderning jelen van a mi rendszerünkben, úgyhogy könnyű okoskodni, hogy csak több szavazat kell.
5. kerület azért van egyben az 1. kerülettel, mert az fix.
13. kerület az jó alamizsnának.
Vagy mondjuk Százhalombattát odadobták a Duna túloldalára, nehogy borítsa a Diósd-Érd-Tárnok beágyazott politikai erejét.

kvadrillio 2017.04.19. 15:55:35

TŰŰŰNJ EL A SZEMEM ELŐL ORBÁN, MERT LEKÖPLEK TE GECI !
Soros György, parlament, civilek, országgyűlés, álcivilek
Milliárdos tételek Soros civiljeinek

....miközben több mint a fél ország létminimumon él !!!

ÉS TÖBB MINT 1 MILLIÓAN KÉNYSZERÜLTEK KÜLFÖLDÖN MUNKÁT KERESNI !!!
Nagy Gábor

Nagy Gábor

2017. április 19. 10:15
A balliberális média megadta az alaphangot a szerdán tárgyalandó civil törvény kapcsán.

Szerdán tárgyalja az Országgyűlés az úgynevezett civil törvényt.
A módosított jogszabály értelmében (amennyiben elfogadja a parlament) a magyarországi civil szervezeteknek 15 napon belül be kell jelenteniük az évi 7,2 millió forintos, külföldről érkező támogatásról szóló tranzakciót a bíróságon, ami később megjelenik majd a mindenki által elérhető Civil Információs Portálon. Mindemellett az alapítványoknak, vagy az egyesületeknek, az általuk kiadott sajtótermékeken fel kell tüntetniük azt is, hogy külföldről támogatott szervezetnek minősülnek. Végül, amennyiben ezeknek a feltételeknek nem tesznek eleget, akkor a civil szervezetek büntetést is kaphatnak.

Azonban, míg az Országgyűlésben a benyújtott törvényről vitáznak a képviselők, a balliberális média a következővel hangolt:

"A fideszes kommunikációból annyi kiderült, hogy alapvetően három civil szervezettel van bajuk (TASZ, Helsinki Bizottság és Transparency International), amiből az első kettő emberi jogok védelmével, a harmadik pedig a korrupció elleni küzdelemmel foglalkozik."

Csakhogy arról nem szól ezekben a médiumokban a fáma, hogy mind a három "civil" szervezet Soros köldökzsinórjára van kapcsolva.

Soros fő alapítványa, a Nyílt Társadalom Alapítvány egyik kiemelt központja Budapesten található, ez a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány;
2015-ben a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány bevételei elérték a 22,5 milliárd forintot – és ezt mind Sorostól kapta. Ebből saját működésre 4,6 milliárdot költöttek, a többi vélhetően az az összeg, amit szétosztottak az arra érdemes civil szervezetek között egész Európában;
Hazánkban sem tétlenkednek: 2015-ben a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány itthon 4.117.490 dollárt, azaz nagyjából 1,2 milliárd forintot osztott szét a nyertes pályázók között;
A két legnagyobb támogatást kapó magyarországi szervezet pedig a TASZ és a Helsinki Bizottság volt, akik a támogatás közel 40 százalékát akasztották le.

Fotó: AFP

Ugyanakkor a téma kapcsán érdemes megemlíteni azt is, hogy a civil szervezetek átláthatóságával, a feltételek szigorításával kapcsolatban az Európai Parlament is foglalkozott nemrég. És persze azt is idehozhatjuk, hogy más országok, mint például az Egyesült Államok is szabályozza a civil szervezetekhez külföldről érkező támogatásokat.

ORBÁNNAK MESSZE NINCS AKKORA TÁMOGATOTTSÁGA SEHOL SEM, MINT AMIRŐL HADOVÁL ! HISZEN KIMENNI SEM MER NAGYOBB TÖMEGBEHHH...:o)))))

kvadrillio 2017.04.19. 16:07:11

Kézi gránátvetőt és elfogóhálót is kap Kövér házőrsége

A belügyminisztérium szerint ideje felszerelni őket a legkorszerűbb kényszerítő eszközökkel.

:o))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))...SZARSZAG TERJENG A PARLAMENTBEN ?????? BESZART A "TISZTELT" HÁZ ??? :ol)))))))))

lehet más a handa-banda 2017.04.19. 16:16:32

Gulyás Márton belenézett a tükörbe, és megkérdezte:

Tükröm tükröm mondd meg nékem mi adna esélyt nekem arra hogy bekerüljek a Parlamentbe?
Szép vagy szép vagy Martina senki nem aranyosabb nálad!

Ö meg ezt arányosnak értette, innen az egész

hümhüm 2017.04.19. 16:16:42

Egy kis gondolat a "győztes kompenzációhoz".
Ettől arányosabb a választási eredmény.
Ugyanis egyrészt van az országos listás szavazatok száma (arányos, de persze a bejutási küszöb miatt mégsem arányos...), másrészt van az egyéni jelöltekre leadott szavazatok száma, ahol szintén pártok szerinti megoszlás van, kivéve a független jelöltet.
Namármost: ha a győztes jelölt pártja semmi kompenzációt nem kap, ellenben a második,harmadik stb, jelölt pártja megkapja a töredék szavazatokat, akkor a listás szavazatok aránya durván romlik az országos "arányoshoz" képest, mivel a nyertes pártja nem kapott plusz töredék szavazatot, ellenben a többiek igen. Ez mindenképpen így van, akár a listán legtöbb szavazatot kapó párt jelöltje az egyéni győztes, akár nem.
Ezt az arányossági torzulást kompenzálja bizonyos mértékig az ominózus "győztes kompenzálás", ami persze nem azt jelenti, ahogy a poszter írja, hogy "az egyéni választókerületben győztes jelöltre leadott szavazatok is „felkúsznak” az őt jelölő párt országos listájára.". Mindössze a győztesre leadott szavazatok és a második helyezettre leadott szavazatok közti különbség kerül pluszba a listára. Ez azért lényeges különbség, főleg, ha az első és a második helyezett közt a különbség csak kicsi.

Nietzsche__ 2017.04.19. 16:18:44

A demokrácia első lépcsőfoka a tisztességes és igazságos választójogi rendszer. Az, ami nálunk 2012 óta nincs.

Gerardus A. Lodewijk 2017.04.19. 17:16:42

A kormány parlamenti felelőssége, amely egyébként is csak mese, a gyakorlati megvalósulásában, megkockáztatom, meghaladott eszme, és különösen ma már többet árt, mint használ. (Hány olyan kormány volt az elmúlt 27 évben Mo-n, amelyet akarata ellenére váltott le a saját parlamentje? Segítek: egy sem.) Ma már csupán arra jó ez az elv, hogy a kormány megfelelő parlamenti többség birtokában korlátlanul és büntetlenül művelhesse a hülyeségeit. (Hogy ne legyünk egyoldalúak: természetesen az okosságait is, csak éppen valamiért az olyasmi jóval ritkábban fordul elő.)

A hatalommegosztás elve egyértelműen elkülöníti a végrehajtó hatalmat (is) a törvényhozótól. Ezzel aligha egyeztethető össze az olyan berendezkedés, amelyben a parlament nem más, mint a kormány ötleteinek jóváhagyógépe.

A hatalommegosztás elvéből kiinduló elképzelésem szerint a kormánynak egyetlen feladata lehet: az ország közügyeinek a törvények végrehajtása útján történő igazgatása, mégpedig pártpreferenciától függetlenül, szakértői alapon, kizárólag a törvény betűjének és szellemének alárendelten. Így a kormány közigazgatási szakértők testülete lenne, és semennyire sem tartanám ördögtől valónak, hogy a parlament előtt politikai felelősséget egyáltalán ne, jogi felelősséget pedig csak szigorúan körülhatárolt, egyértelműen definiált esetekben viseljenek. Ilyen rendszerben a kormányválság fogalma egyszerűen nem értelmezhető. (Megjegyzem, az elmúlt 27 évben Mo-n egy pillanatig sem volt kormányválság, azaz olyan helyzet, amikor nem egyértelmű, hogy van-e intézkedésre jogosult kormány, hogy kik a tagjai, és hogy mely pártok támogatják. Még ha az 1992 és 94, ill. 2006 és 10 között történt események egyes elemei kormányválság tüneteihez hasonlítottak is, valós kormányválság akkor sem volt.)

A rendszerbe plusz demokratizáló elemet lehetne vinni azáltal, hogy évente a képviselői mandátumok negyedére kellene választást kiírni. Ezzel a választópolgárok demokratikus befolyása úgy nőne meg, hogy egyúttal, mivel egyszerre mindig csak a parlament negyedének összetétele változik, a politikai stabilitás is fokozódna, ami a rendszerellenes pártok játékterét is jó eséllyel szűkítené. (Ezért aztán nemcsak, hogy nem fordulhatna elő fülkeforradalom, de még csak nem is lenne szükség rá.)

Bogyó 2 2017.04.19. 17:17:03

@koala kóla: Igen, de nem mindegy, hogy a pártok népszerűsége mennyiben tér el a parlamenti mandátumok számától. Nyilván szükség van a kormányozhatóságra is, de a jelenleginél egy csomó országban létezik olyan rendszer, amely alapján tudják kormányozni az országot, mégis igazságosabb, ha úgy tetszik arányosabb. Azaz nem az ellenzék kiiktatása a cél.

Bogyó 2 2017.04.19. 17:23:49

@hümhüm: Egyáltalán nem arányosabb. A győztes kompenzáció aránytalanabbá teszi a rendszert. Ugyanis az egyéni mandátumokat kompenzálják, ahol a győztes 100%-ban részesedik az elnyerhető eredményből, azaz az egyéni mandátumból, nem osztozik rajta a többi párttal. Övé a 100%, a többié semmi. Miközben a győztes nem 100%-kal nyeri el a mandátumot, a vesztesek pedig nem nulla szavazatot kapnak. A tiszta egyéni rendszerben a győztes alkotná 100%-ban a parlamentet, ha minden körzetben egyforma a népszerűsége, ami nem esélytelen, hiszen minél nagyobb a körzet, annál jobban érvényesül az átlagos népszerűség. Ez igazságos lenne? Ennek csak a bejáratódott kétpártrendszerekben van értelme, ahol sose gyengül meg úgy a másik párt, hogy ne legyen legközelebb esélye. Ahol nem orbáni módra gondolkodnak a vezetők, vagy nem engedi őket a társadalom, nem akarják a másik kimúlását, megölését, mert demokraták, akik hisznek a többpártrendszerben.

Egy parlamentáris többpártrendszerben az országos lista arányainak megfelelő mandátumarány az igazságos. A szerző összemosásával ellentétben meg kell vizsgálni, amikor nem törlik el az 5%-os küszöböt. Mert azt senki nem mondta, hogy azt is el kell törölni, nem kellene démonok ellen harcolni. Ennyi torzítás még nem torzít nagyon nagyot, de biztosíthatja a kormányozhatóságot is. Gyakorlatilag ilyen volt az első 20 év rendszere, ami alapjában véve bevált. Nem volt kormányválság a rendszer miatt. Ellenben a demokráciával visszaélve megkezdődött a demokrácia felszámolása elvileg jogszerűen. Az elvek sutba dobásával. A győzteskompenzáció ennek része. Nem kell rá más bizonyíték csak annyi, hogy a bevezetése óta még jobban torzult a rendszer. Egy választókerület mondjuk győztes 40%-os fidesz szavazói, nemhogy megkapják az elnyerhető mandátumot 100%-ban, hanem még a listánál is számítódnak be a szavazataikból, tehát 100%-on feli a hasznosulás, míg egy második helyezett 35%-os párt a mandátumból nem kap lófaszt se, az országos listánál számítódik be a szavazata, de egy parlamenti mandátumhoz, sokkal-de sokkal több szavazat kell, hiszen az országos lista jóval kevesebb mandátumot adhat, és akkor most már az egyébként a választókerületi mandátumot elnyerő legnagyobb párt is kap ebből a koncból.
Az országos lista azért van, hogy a lemaradókat kicsit kompenzálja, hiszen ők is kapnak szavazatokat, amik elvesznek egyéniben. De itt jóval kevesebb az elnyerhető mandátum. Ha egyénileg lehet nyerni pl. átlagban 40 ezer szavazattal egy mandátumot, az országos listáról sokkal több elvesző szavazat kell egyhez. Na, ezért, és az egyéni teljes mértékű jutalom miatt kicsinyes és aljas húzás a győztesnek még ebből is csipegetni.

Bogyó 2 2017.04.19. 18:04:23

@Gerardus A. Lodewijk: A kormányok, illetve a kormányfők, mert nálunk a kormányfővel bukik a kormány is, nyilván nem várják meg a parlamenti szavazásokat, csak ha pattközeli a helyzet. Medgyesi látta, hogy vége, ezért inkább lemondott. Gyurcsány szintén. De benne lehetett volna a pakliban, hogy lesz egy bizalmi szavazás.

Az elképzelésed viszont felettébb szimpatikus, és igen, valójában szerintem is így lenne érdekes, az lenne az igazi, ha a vezető politikusok frakcióvezetők lennének és tényleg szakértő jogászok, közgazdászok vagy a szakterület szerinti szakemberek szürke eminenciásként végeznék az igazgatást, akiket néha jól előrángathatnának, ha nem mennek jól a dolgok. Ehhez az kellene, hogy ne egy miniszteri, miniszterelnöki pozíció legyen a legnagyobb zsákmány., hanem a parlamenti helyek, és a beruházásokról való döntések is a szakemberek közreműködésével történjenek, de a parlamenti politikusok által. Ha a minisztereknél, kormánynál marad az érdemi döntési jog, akkor azok a pozíciók lesznek kívánatosak. De ehhez komolyabb bizottsági munka kellene, és azért elgondolkodtató, hogy a legtöbb országban ez nincs így. Minden országban a kormánytisztség, illetve elnöki rendszerekben az elnöki pozíció is a cél.

Bogyó 2 2017.04.21. 13:07:52

Kicsit leegyszerűsítve a győztes kompenzációt: Milyen dolog, hogy a 40%-omra 100%-ot kapok, te meg a 35%-ra, mondjuk14%-ot, nekem 104% jár a 40%-omra, mert már 36%-kal is megkapnám a 100%-ot.
süti beállítások módosítása