Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

A gránitszilárdságú gyurma

2016. február 01. 16:47 - Finta László

Megdöbbenéssel olvastam, hogy a kormánypárt ostora – a megszólalásaiban, megjelenésében és arcvonásaiban is faragatlan ember benyomását keltő „rezsibiztos” – „elszámoltatná” a bíróságokat kettő, neki nem tetsző első fokú ítélet miatt. Kijelentette, hogy

 „… ha a vizsgálatok után ez indokolt, törvénymódosításra is sor kerülhet.”

Nem kell ahhoz madárjósnak lenni, hogy tudjuk, mindez semmi jót nem ígér azon keveseknek, akiknek fontos érték a bíróságok függetlensége és akár harcolni is készek érte. A többség fagyos hallgatását megszokhattuk, a rikácsoló kisebbség pedig elégedetten rázza az öklét. Számukra a bírói függetlenség holmi liberális vajákosság, nyugati métely és „zsidó-szabadkőműves összeesküvés”, s mint ilyen, elítélendő és teljesen felesleges, hiszen nemzetünk felkent vezetője, a Bölcs és Erélyes Miniszterelnök Úr érzi a népi jogérzület legfinomabb rezdüléseit és az asztalra csapva tesz igazságot. Voltaképpen nincs is szükség független bíróságokra és Alkotmánybíróságra, de jogrendre sem, ha egy nemzetnek olyan vezető adatott, aki minden rendkívüli helyzetben érti a dolgát, igazságot tesz és uralja a pillanatot.

Vajon mikor tűnik fel az ismeretlenség homályából az a magyar bírósági vezető, aki végre felidézné John Marshall főbíró örökbecsű szavait:

„It is emphatically the province and duty of the judicial department to say what the law is.”

E mondat márványba vésve olvasható az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának épületében. A mai Magyarországon talán már senki sincs, aki a független igazságszolgáltatás síremlékére felvésné.

A kormánypárt minden parlamenti ülésszakban erőlködik, hogy újra betonba öntse, amit betonba öntendőnek gondol. Nevetséges ez az erőfeszítés egyfelől azért, mert lassan az egész magyar jogrend az Alaptörvénybe emelkedik és a módosítások eredményeként létrejön egy párhuzamos jogrend; másfelől azért, mert a többség meztelen királyt csinál magából, amikor gyurmaként bánik azzal, amelyről Magyarország honpolgáraival el szeretné hitetni, hogy gránitszilárdságú. Senki sem hiszi el ezt egy idő után, ahogyan szépen-lassan mindenki azt gondolja majd, hogy alkotmány az, amit a mindenkori többség annak tart, és nincs semmiféle – sem erkölcsi, sem politikai – gátja annak, hogy ha új többség kerül hatalomra, átírhassák a kedvük szerint.

Javaslom az igen tisztelt honatyáknak, hogy ne bíbelődjenek felesleges processzusokkal, hanem inkább írják bele az Alaptörvénybe, hogy „Miniszterelnök Úr nevét hiába szádra ne vedd!”

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr598345792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2016.02.02. 12:44:47

Há' ez a vegytiszta demokrácia, hogy mindig örökre annak kell lennie, amit a többség éppen akar (de csak ha _úgy_ kérdezik, persze).

Mondjuk nem csoda, hogy a vegytiszta változat alkalmazásától minden kicsit is normális helyen ódzkodnak.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.02.02. 13:36:32

@Counter:

„Vegytiszta” demokrácia az ókori Athénban csak az Areioszpagosz – kis túlzással a mai alkotmánybíróságokra emlékeztető, nem választott, arisztokratikus testület – megtörése után alakult ki, amelyet előbb Periklész nyomasztó tekintélye, utána pedig a demagógok felelőtlensége tett tönkre.

A demokráciát semmiképpen sem azonosítanám a magyarországi kormánypárt parlamenti többségével és a mögöttük álló oligarchiával. A cikk nem is erről szól, sokkal inkább arról a káros törvényhozási gyakorlatról, amely 2010-ben honosodott meg Magyarországon, s amelynek a lényege abban foglalható össze, hogy az alkotmányozó többség mindig a pillanatnyi érdekeit követve módosítja a jogrendszer alappilléreit (Alaptörvény, Polgári Törvénykönyv, Büntető Törvénykönyv, eljárási törvények), ezzel a pedig aláássa a jogrendbe és a bíróságokba, hovatovább pedig az egész politikai rendszerbe vetett (egyébként is csekély) közbizalmat.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2016.02.02. 14:30:38

@Lord Meldrum: Magyarországon a gyakorlatban nem a nép a szuverén, hanem az azt helyettesítő Parlament. (Nem fogom fejből helyesen felsorolni a Szovjetunió hatalomelméleti matrjoskáját, de ott is a Szovjetek Legfelsőbb Gyűlése volt a szuverén, csak azt helyettesítette a párt Központi Bizottsága, amit helyettesített a Politbüro, amit helyettesített a párt főtitkára. Na, mi még csak ott tartunk, hogy a népet helyettesíti a Parlament, ami a népszavazós hercehurcánál elég szépen látható is, hogy mit jelent.)

A Parlament pedig e vegytiszta demokrácia szerint gyakorolja kizárólagosnak és oszthatatlannak vindikált szuverenitását, mert hát ugye más nem helyettesíti a népet, tehát minden más hatalomnak a Parlament hatalmából kell erednie, kis fiahatalomként.

Mindennek végiggondolására azért van szükség, hogy Németh Szilárd nyilatkozatát és a rá adott nehézsúlyú reakciókat megérthessük. Máskülönben komédiának tűnne, csak hát nem az.
süti beállítások módosítása