Bár kétlem, hogy a népvándorlás és Európa jövője kérdésében Orbán Viktor „abszolút churchilli magasságokban jár” (a brit államférfira nézve felettébb sértő, Orbánra nézve túlságosan is hízelgő az összehasonlítás), és arról sem kívánok határozott véleményt nyilvánítani, vajon hosszú távon őt igazolja-e a történelem (hajlok arra, hogy igen), a magyar miniszterelnök gondolkodásának egyik jellegzetességére viszont felhívnám a figyelmet. Érdemes emlékezetükbe vésni Franz Werfel A Musza Dagh negyven napja című regényéből Enver pasa Lepsius doktornak szóló intését:

„De aki politikával foglalkozik, annak két tulajdonsággal kell rendelkeznie: először is, bizonyos fokú könnyelműséggel, vagy ha jobban tetszik önnek, bizonyos halálmegvetéssel, ami tulajdonképpen egy és ugyanaz, másodszor pedig rendíthetetlen hittel saját döntéseiben, ha már egyszer meghozta őket.”

 Ezt Charles De Gaulle így fogalmazta meg:

„A politikában az a legfontosabb, hogy soha ne engedjünk a meggyőződésünkből.”

Ez az, amit a baloldalnak meg kellene tanulnia – feltéve, hogy van valamiféle meggyőződése. Ezt erősen kétlem. Abban viszont biztos vagyok, hogy a népvándorlás kezelése lesz Orbán Falkland-háborúja.

A miniszterelnök behűtheti a pezsgőt a következő általános választás győzelmes éjszakájára.