Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

A budai kolostor

2019. január 01. 14:01 - Finta László

Sokakkal ellentétben nem tartom ördögtől valónak, hogy a Miniszterelnökség és hazánk mindenkori kormányfője a budavári karmelita kolostorba költözik. E jelentőségteljes, önmagán messze túlmutató cselekedet révén nemcsak a hatalom forradalmi, jakobinus-bolsevik ihletésű egységének tanával szakít a magyar állam – legalábbis a reprezentatív épületek szimbolikájának szintjén –, amikor a végrehajtó hatalom és feje elhagyja a törvényhozásnak otthont adó pesti Országházat, hanem visszahelyezi históriai jogaiba Buda történelmi várnegyedét is. Ha úgy tetszik, a Duna ékköve, a mi Budapestünk, szeretett székesfővárosunk nemcsak földrajzi, hanem kormányzati értelemben is végre-valahára azzá válik, ami mindig is volt: a szó legnemesebb értelmében felfogott ikervárossá.

Akik a napokon belül megvalósulni látszó kormányzati szándékban a „Horthy-fasizmus restaurációját” vélik fölfedezni, rosszhiszeműen tévednek, ugyanis a példamutatóan felújított-átépített karmelita kolostor sem Horthy Miklós kormányzóságának negyedszázadában, sem a dualizmus idején, sem a korábbi évszázadokban nem adott otthont egyetlen kormányzati intézménynek sem. Akik viszont a budai várnegyedben valamiféle „kulturális városközpontot” kívántak megálmodni, tűnődjenek el azon, tettek-e valaha is valamit e törekvés megvalósításáért?

Úgy vélem, a Budavári Palota környékén „kultúra” címszó alatt az elmúlt évtizedekben – ideértve nemcsak az 1944-1945-ös ostromot, hanem szocializmus évtizedeit és a kilencvenes éveket is – a módszeres rombolás mellett a legcsekélyebb megfontolást is nélkülöző ötletelés szemtanúi lehettünk. Olyan épületeket romboltak le, amelyek állapotuknál fogva fennmaradhattak volna – így például József főherceg palotája, a Főőrség épülete és a Lovarda –, s olyan intézményeket költöztettek a királyi székhelyre, amelyek rendeltetésüknél fogva alkalmatlanok voltak arra, hogy „belakják” a megkopott történelmi falakat: a királyi palota neobarokk épületegyüttese és a foghíjas Dísz tér évtizedeken át várta, hogy élettel teljék meg; hogy annyi évtized után újfent udvarrá, a mindenkori hatalom szimbolikus terévé váljék. (Halkan jegyzem meg, hogy a művészeteket nem száműzik a karmelita kolostorból: az épület egykori kápolnáját időről időre megnyitják a nagyközönség előtt, és a nemes szándék szerint minden évben hangversennyel tisztelegnének Ludwig van Beethoven emléke előtt, aki 1800. május 7-én itt adott kamarahangversenyt.)

Akik a hatalmi gőg megtestesülését vagy egy – a leginkább bizarr vélemények szerint – „új birodalmi kancelláriát” látnak a karmelita kolostorban, minden bizonnyal elfelejtették, hogy már a nyolcvanas években felmerült a hajdani Népköztársaság Elnöki Tanácsa az akkor még sorsára hagyott Sándor-palotába történő átköltöztetésének gondolata; Antall József miniszterelnök ide kívánta visszahelyeztetni a Miniszterelnökséget; s noha az első Orbán-kormány felújíttatta a palotát, hogy a kormányfő elfoglalhassa, a 2002-es választás következményeként – meggyőződésem, hogy az erről szóló döntés során példamutató mértékletességről tanúságot téve – a mindenkori köztársasági elnök költözhetett be Sándor Móric gróf egykori otthonába. Ha az államfőnek és a törvényhozásnak „jár” a közjogi méltóságukhoz méltó épület, akkor ugyanez nem tagadható meg a végrehajtó hatalomtól sem.

capture_karmelita_orban.png

Akik sokallják az építkezés és a költözés költségeit, idézzék fel azt a valóban megalomán utópiát, amelyet 2007. augusztus 2-án tártak ország-világ elé a Nyugati pályaudvaron összesereglett kormányzati potentátok Tina Turner You’re simply the best című dalának kíséretében; emlékezzenek ama négyszáz méter hosszú, hetvenöt méter mély és harminc méter magas acél-üvegkolosszusra, amely „kormányzati negyedként” Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kormányzásának önképe kívánt lenni: egy „transzparens” és „modern” – következésképpen üres és semmitmondó, legfeljebb a technokrácia totális zsarnokságának természetéről árulkodó – kormányzati filozófia építészeti megtestesüléseként lépett volna olyan istentelenül absztrakt esztétikai förmedvények sorába, amilyen a párizsi Centre Pompidou. Istennek hála, e száznegyven milliárd forintos összköltséggel számolt tervből egy kapavágás sem valósult meg, ellenben mindenféle „megvalósíthatósági tanulmányokra” akkori árfolyamon eltapsoltak félmilliárd forintot. Talán némi jóindulattal belátható, hogy ehhez képest Orbán Viktor miniszterelnök négymilliárd forintot felemésztő dolgozószobája legalább megvalósult.

A karmelita kolostor nem a kormányzásról vallott modern tévtanok és délibábos ábrándok építészeti megtestesülése; nem a hatalmi pompa hellenisztikus ragyogású palotája. E rendház külső és belső megjelenésében – mert közjogi rendeltetése ellenére voltaképpen megmaradt annak, aminek eleink szánták – a kormányzás egyszemélyi és testületi jellege, eredendő titkossága és bizalmassága ölt testet: aki az épület titkait kutatja, annak az arcanum imperii rejtelmeiben kell elmélyülnie. Hamlet módjára mi is azt mondhatnánk,

„there are more things in Heaven and Earth, then are dream’t of in your Philosophy”

– több van földön és égen, mit bölcselmetek felfogni képes. Ha valóban igaz, hogy 2018 Magyarországában a „királyi udvar a fontos”, akkor e sajátos udvartartás nem is kívánhatott volna vallott önképéhez hívebb székhelyet.

Becsülöm, hogy a rendház könyvtárszobát is kapott a kápolnáról leválasztott egykori szentélyben. Impozáns, mégis emberi léptékű karzatokat látunk, amelyeket a történelmi Magyarország vármegyéinek címerei ékesítenek: itt bármely külhoni méltóság méltóképp fogadható; remélhetőleg, nem azeri, kazah, macedón, türkmén és főképp muszka önkényurak. A polcok egyelőre foghíjasok, ám remélem, hogy a történetírók, a memoárszerzők és a filozófusok, valamint a politikai-közjogi tudorok művein kívül a kultúrharc frontjain szembenálló szépírók könyvei is megférnek egymás mellett, a kanonizált klasszikusokon kívül Gróf Esterházy Péter, Spiró György és Tormay Cécile kötetei. Lelki szemeimmel látom, amint a kormányfő belép a könyvtárba. Csend honol mindenütt, csak egy kis olvasólámpa olajzöld fénye pislákol. Leemeli Plutarkhoszt a polcról, s fellapozza Periklész életrajzát:

„Miként a hajókormányos a tengeri viharban mindent jól elrendez, szorosra vonja a vitorlákat, és hajóstudományában bízik, de nem törődik a tengeribetegségben szenvedő, siránkozó és megrémült utasok rimánkodásával; ment a maga esze után, de nem törődött a nagy hangon panaszkodókkal. Ügyet sem vetett barátaira, akik kéréseikkel ostromolták, sem ellenségeire, akik fenyegették és vádolták, gúnyversekben gyalázták, hadvezetését férfiatlannak nevezték, mert mindent szabad prédára hagy az ellenségnek.”

Szívből remélem, hogy hivatali utódai gyarapítják a könyvtárat, s üres óráikban pallérozzák jellemüket hajdan élt jeles államférfiak cselekedeteinek példáival.

karmelita_konyvtar.png

Aki jól ismer és rendszeresen olvassa írásaimat, tudhatja, mit gondolok a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről. Vallom, hogy e rezsim nemcsak politikai és erkölcsi, hanem – az említettektől elválaszthatatlanul – eredendően esztétikai probléma; hogy szertartásosság tekintetében soha nem álltunk túlságosan jól, s hogy honunkban a jó életnek keretet adó formák mindig vészesen közel kerültek a puszta formalitáshoz: önnön ürességükhöz. Ennek belátásához idézzék fel a „királyi család” és a kíséretükhöz tartozók playboy életformáját és mesés meggazdagodását; az olcsó ömlengés és az öncélú ciráda túlcsordulásait; a vérlázítóan giccses vidéki Trianon-emlékműveket; a közöny övezte Szabadság téri „német megszállási emlékmű” magányos Gábriel arkangyalát és sasmadarát, akiket csak a galambok tüntetnek ki figyelmükkel; vagy elegendő felidézni akár azokat a vexillológiai szörnyszülött keresztes lobogókat, amelyeket idén augusztus 20-án tűztek ki az Országházra; és eme sajnálatos példák sorába lép majd az az óbabiloni kőtömb, amely valósággal uralja majd a pesti Vértanúk terét kígyóölő izomkolosszussal és egy durcás tinilány arcvonásait magára öltő Hungária istenasszonnyal, aki úgy viseli fején a magyar Szent Koronát, mint a Forma 1-es futamra készülő autóversenyzők a bukósisakot.

Ugyanakkor azt is mondhatnám, bárcsak minden köztér és középület olyan nagystílű birodalmi elegancia fényében ragyogna, amihez e kormány „hozzányúlt” Budapesten, mint a Kossuth tér és a budavári karmelita kolostor. Igaza van az Urbanista cikkírójának: a történelmi városrész rehabilitációjának

„valami ilyesmi lenne a konzervatív útja, finom kortárs kiegészítésekkel”.

A történelmi kolostor szomszédságában álló, újonnan felhúzott hivatali épület szoborfülkéjében felállított Szent Mihály arkangyal maga a méltóságteljes visszafogottság Zala György ama műveihez képest, amelyek kópiáit – így például Tisza István szobrát – az elmúlt években újfent felállították. Egy szárnyas-pikkelyes-karmos pokolfajzatot látunk, amint fenekedik az arkangyal balján viselt államcímeres pajzsra, miközben Szent Mihály ledöfi a sátánt egy lándzsában végződő kereszttel, bár nemigen látszik sem a lándzsahegy, sem a fenevad megsebzett testrésze, és egyébként is ritkaság, hogy a mennyei seregek vezére nem karddal teríti le a pokolbéli hüllőt. Az értelmezések valóságos gazdagsága tárulhat fel a szemlélő előtt, hiszen Önök a szoborkompozíció láttán felidézhetik a jó és a gonosz örök küzdelmét; a pajzs és a feszület láttán emlékezhetnek arra, hogy hazánk a „keresztény Európa védőbástyája”, de gondolhatnak akár a főmumusnak kikiáltott Soros György bukására és az arkangyal szerepében tetszelgő Orbán Viktor apoteózisára; arra, hogy a „nyílt társadalom” és a hagyományos jó rend küzdelmében kormányunk felfogása szerint csakis az utóbbi diadalmaskodhat. Ha e meglehetősen frivol értelmezésektől eltekintünk, jóhiszeműen akár a szabadság és a zsarnokság, az alkotmányos kormányzat és az önkényuralom örök harcát is „beleláthatjuk” az alkotásba. (Ha én volnék a megrendelő, örömmel venném át a művet, bár szívesebben láttam volna egy közeli posztamensen a Kolozsvári testvérek Sárkányölő Szent György-szobrának másolatát, amely napjainkban a Halászbástya alatt árválkodik, alig észrevehetően.)

karmelita_szentmihaly.png

Jól tudom, sokan azért gyűlölik ezt az épületet, mert Orbán miniszterelnököt még inkább gyűlölik. Nekik csupán annyit mondanék, bármennyire is nehezített a pálya; bármily’ keserű látni, hogy az alkotmányosság csak holmi díszes bokréta a rezsim kalapján, fel kell nőni a feladathoz, hogy akár az ellenzék bármely jelese – akinek kilétét tán nem is ismerjük még –, akár a kormányzó jobboldalról valamelyik „trónkövetelő” beköltözhessék a rendházba, amely reményeink szerint nem Orbán Viktornak, hanem a mindenkori magyar miniszterelnök hivatalának ad otthont.

Nincs és nem is lehet tökéletes alkotmányosság, sem eszményi demokrácia, hiszen az emberi természet maga is tökéletlen, ekképpen minden emberi alkotás is tökéletlen, esetleges és befejezetlen. A politika mindig és mindenütt gyarló emberek műve – jellemünk pallérozottságán, erényeink példáján, lelkünk nemességén, szellemünk csiszoltságán és szívünk jóságán múlik, miféle modor és szellemiség uralkodik a falak között. A kormányzók és az ellenzék is megfontolhatnák, hogy jaj annak a hatalomnak, amely a törvények romjaira épül, mert a fejedelem kénytelen önkényúrként uralkodni országa fölött, miképp idegen megszállók uralkodnak; ezzel szemben az olyan kormányzás, amely engedékeny az engedékenységet tanúsítókkal, s amely úgy követel szelíden a néptől a köz hasznára, hogy eközben a kedvére is tesz, a szabadság rendjét oltalmazza mindannyiunk javára.

(Fényképek: Miniszterelnöki Sajtóiroda)

41 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr4214526492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

corto maltese · http://anarchistakispolgar.blog.hu/ 2019.01.01. 18:58:57

Remek írás! Igazából tényleg ez az épület és költözés a legkisebb gond a jelenlegi rezsimmel. Sőt, normális körülmények között, nem hogy gondja, de még ünnepe is lehetne egy jól működő magyar államnak. El kell ismerni azt is, amit jól csinálnak, és igazat kell adjak az írásnak. Ez még akár jól is elsülhetne, de csak ha normális és egészséges perspektívája lenne a hatalmi rendszernek, ez azonban továbbra sem látszik. Emiatt az ambivalencia továbbra is meg fog maradni, amíg ez nem változik. Szerintem még akkor is, ha majd más fog ülni benne. Ennek ellenére Orbánéknak szerintem sokkal jobban jön, ha emiatt támadják őket egyesek, mintha komolyabb dolgokat rónának fel nekik. A közbeszéd tematizálása, a gumicsontok kijátszásában rendkívül ügyesek. Maga az épület és a költözés nem gumicsont, de annak helyén való kezelésének hiánya már azzá teheti a témát. Orbánék számára a diktátorozás, most témánál maradva a pejoratív "királyozás", nem árt, a híveiket nem hatja meg, az ellenzéket pedig nem építi, talán csak le és legfeljebb gőzleeresztésnek jó.

"Jól tudom, sokan azért gyűlölik ezt az épületet, mert Orbán miniszterelnököt még inkább gyűlölik."
Ezzel azért ebben a formában vitatkoznék. Persze, megtörténhet, hogy majd gyűlölni fogják magát az épületet is, de ez inkább hosszútávú dolog, ha sokáig csak ő ül benne, akkor ez mondjuk óhatatlanul be is fog következni sajnos és azonosulni fog személyével az épület, amíg meg nem bukik vagy önként le nem mond a "trónjáról"... De azért talán ott még nem tartunk, hogy olyan szimbólum legyen egyesek számára, mint mondjuk a francia forradalmároknak volt Bastille. Mármint lehet van már ilyen, az lehet, de azért sokan még biztos nincsenek. :)

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.01. 21:04:59

Köszönöm az értékes és érdemi hozzászólást!

Bevallom, a Bastille-párhuzam bennem is felmerült, de eltekintettem attól, hogy akár csak megpendítsem, hiszen egyfelől igazságtalan költői túlzásként értelmezhetnék, másfelől pedig ez az épületegyüttes nem börtön, bár a hatalom mindenkori birtokosa magányra ítéltetett.

Tökéletesen igaza van abban, hogy akár „jól is elsülhetne” a költözés; hogy a szándék méltányolható és egy „normális államban” az épület felavatása-elfoglalása ünnep lehetne. Úgy vélem, Orbán Viktor személyiségjegyei olyannyira meghatározzák a rezsim természetét, hogy ez önmagában lehetetlenné teszi az olyan ünneplést, amelyben pártállástól függetlenül bárki önfeladás nélkül részt vehetne. Gondoljon a 2011-es alkotmányozásra! Az Orbán-rezsim már akkor is csak egyetlen lehetőséget kínált azok számára, akik „Magyarország Alaptörvénye” megalkotásában nem kívántak részt venni, és későbbi sikerében sem érdekeltek: e rezsim forradalmi úton történő eltörlését. Némi nagyvonalúsággal ez a rendszer olyan távlatokra tervezhetett volna, amikor jelenlegi urai már porladni fognak a föld alatt. Politikai bölcsesség szükségeltetik ahhoz, hogy az ellenzék lojális legyen (maradjon): helyet kell adni neki is az asztalnál.

Káttáni felügyelő 2019.01.02. 15:50:03

Aprócska kiegészítés, hogy ez a dolgozószoba milliárdokért, egy hatalmas kamu. Az eglsz, mindennel együtt 21 milliárd. Teljes felújítás a környezet rendezése, és a telekommunikáció a legmagasabb biztonsági szinten. Ez bizony reális ár. És a végeredmény rendkívül pozitív. A közvéleményet, egy kis radikális társulattól eltekintve, ez tökéletesen nem érdekil. ma elment a két db szervező tüntetni. Ennyi a történet. A Vár megújítása szerintem abszolút nem megosztó. Ráadásul a turizmus révén minden forint amit ott elköltenek, sokszorosan megtérül. Ez nem stadion. Ott ez a konszenzus már nem fellelhető.

humorpalanta 2019.01.02. 16:01:02

Tényleg, most komolyan. Egy történelmi jelentőségű hely, amelytől ez a jellegzetesség elvitathatatlan politikailag. De ha ezt félre is tesszük. Turisztikai központ, tele rendkívül sok túristával, akik így is alig tudnak ide feljutni. Emellett egy lakónegyed.
Mindezt úgy, hogy borzasztó megközelíthetetlen bárhonnan, a terheltségét nem lehet növelni, nincs hely autóknak, buszoknak, nincs hely vendégeket fogadni, nincs hely hova rakni a delegációkat.
Mindezt úgy, hogy minél nagyobb itt a forgalom, annál többe kerül a fenntartása, a Vár alatt lévő pincerendszer pedig csak rosszabb állapotba kerülhet. És ne feledjük, hogy az egész hely egy potenciális műkincsraktár. Bárhol ásunk le 2 métert, találunk valami történelmileg rettentő fontosat.

Mi kell optimálisan ezen intézményeknek a működéshez? Könnyű megközelíthetőség, rohadt sok hely, parkolók, bővíthetőség, felvonulási terület, lezárható és biztosítható területek a vendégek miatt.

A Vár semmilyen célnak nem felel meg. Egy dolgot tud: Reprezentálni azt, hogy ki a Jani. A mocskosrohadt mocskosrohadt kormányzati negyed ezerszer értelmesebb és jobb megoldás lett volna, de persze az a "Janinak" nem felelt volna meg. Neki kell a palota, magángép, stadion.

R100 2019.01.02. 16:26:19

Esterházy Pétert grófként feltenni a díszletként használt könyvtár polcára... Ez igen, így már beleillik a koncepcióba!

moloy 2019.01.02. 16:31:25

Sajnos, nekem is az jutott a cikkel kapcslatban eszembe, hogy nem ünnepeljük meg sikereinket. Párt-eseményt látunk mindenben: csendben elkönyveljük, ha valami elkészült, szitok-áradattal találkozunk az "ellenkező" oldalról. (És, ez az "ellenkező" kifejezés maga a magyarázat.)

anger is a gift 2019.01.02. 16:31:32

"Akik viszont a budai várnegyedben valamiféle „kulturális városközpontot” kívántak megálmodni, tűnődjenek el azon, tettek-e valaha is valamit e törekvés megvalósításáért?"
Nos, amennyiben a várnegyedben történő galéria- és múzeumlátogatások, vagy a Várszínházban előadás megtekintése ilyennek minősül, akkor én, mint egyszerű állampolgár igenis tettem valamit.
A (nemisannyira)viccet félretéve: hasonlóan humorpalantához, én kizárólag gyakorlati szempontból nézem ezt a dolgot. Eltöltöttem néhány évet a közigazgatásban, úgyhogy a Várba történő költözést akkor találnám szerencsésnek, ha az kiterjedne az összes fontos minisztériumra és kormányzati szervre, ráadásul ezekhez a szervekhez az ott dolgozók és látogatóik valami elkülönített, a turistáktól és a plebsztől elkülönített, gyors közlekedési módokkal juthatnának el. (Ennek ugye túl nagy realitása nincs.) De az, hogy a kormánytagok egy része Pesten szétszórva, mások a Várban, ez nem igazán tűnik szerencsésnek.

nemecsekerno_007 2019.01.02. 16:35:09

A legnagyobb problémáink egyike az állandó nyavajgás...

ljubityel 2019.01.02. 16:54:57

Jó írás! Szvsz. Orbán megtartja a parlamentbeli rezidenciáját, de ez nem is lényeges. A magyarországi hatalomgyakorlásnak, kormányzásnak meg van a maga szimbolikája. Ennek szerves része, hogy a legfontosabb intézmények fenn legyenek a Várban. Az új Nemzeti Galéria átadása után neki lehet állni majd a Palota újraértelmezésének is. Nem tévedek, hogy ott is lesznek még meglepetések! :-) Talán a Szent Korona is bekerül a kupola alá, és az oroszoktól is visszakapjuk az onnan elrabolt berendezéseket. Szeretném halkan megjegyezni, hogy ez az épület a mindenkori magyar miniszterelnök rezidenciájaként lett kialakítva. Az pedig, hogy milyen könyv van az ottani könyvtár polcán, nem b@szik egy öltést sem!

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.02. 17:06:40

@Káttáni felügyelő: Istennek hála, valóban nem stadion! :) Remélem, az elkövetkező években megújul a Budavári Palota egésze.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.02. 17:08:43

@humorpalanta: "A mocskosrohadt mocskosrohadt kormányzati negyed ezerszer értelmesebb és jobb megoldás lett volna." Miért lett volna jobb megoldás? Ön szerint milyen képet mutatott volna a magyar államról az az irdatlan acél-üvegkolosszus? Egyébként még javában uralkodott a másik "Jani", amikor 2008-ban elálltak a tervtől.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.02. 17:09:56

@moloy: Így igaz. Egy "normális államban" ünnepnap lenne a költözés.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.02. 17:12:59

@anger is a gift: Remélhetőleg kiterjed: a kormányzati zándék szernt a Pénzügyminisztérium visszatér a Szentháromság térre, a Belügyminisztérium pedig az Úri utcába. Ami a megközelíthetőséget illeti, Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök 1931-ben megtiltotta a hivatali autók használatát, a nyolcvanas években pedig Hetényi István pénzügyminiszter is gyalog kelt át Budáról a Lánczhídon a minisztérium pesti székházába.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.02. 17:14:21

@ljubityel: Türelmetlenül várom, hogy végre-valahára megtörténjen; számomra ünnepnap lesz, amikor a felújított Budavári Palotát megnyitják a nagyközönség előtt. :)

sundi titi 2019.01.02. 18:04:34

Az eredeti képet miért vágtad meg?

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.02. 18:05:47

@sundi titi: Nem kívántam Rogán Antalt megmutatni az olvasóknak.

sundi titi 2019.01.02. 18:12:26

a zsebre dugott kezűt.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.02. 18:13:28

@sundi titi: A testbeszéde önmagáért beszél. Mondhatni, leleplező.

LvT · http://onomastikion.blog.hu/ 2019.01.02. 19:00:55

@Finta László: Nem vala gróf. Az 1947. évi IV. törvény 1. § szerint „A magyar nemesi és főnemesi rang (herceg, őrgróf, gróf, báró, nemes, primor, lófő) megszűnik.” Az író Eszterházy Péter pedig 1950-ben született. (Nem érdemi dolog, de ha gróf lett volna, a rangjelölő szót akkor is kis kezdőbetűvel kellene írni.)

Máshoz: Nyilván az ízlések mások, nekem tetszett a Gyurcsány-féle épület is. Megértem azt is, akinek nem tetszik, de az „istentelenül absztrakt esztétikai förmedvény” ugyanolyan szubjektivizmus, mint amikor a hatalmi gőg megtestesülését látják Orbán mostani projektjében. Anyagilag sem feltétlenül olcsóbb ez utóbbi, mivel csak a karmelita kolostor átalakítására a gyucsányi ár 1/7-e ment el, ugyanakkor a többi, Orbán által generált kormányzati költöztetés-építkezést is össze kell számolni, ha egyenlően akarunk mérni (minthogy Gyurcsány esetén sem csak a miniszterelnökség költözött volna oda.

Megint máshoz: Nemrég jártam a prágai várban, és tapasztalnom kellett, hogy a turizmus és a kormányzati funkciók nem tűnnek kompatibilisnek egymással, egymást akadályozzák. Azt sem értem a cikkben, hogy mitől oldódna az, miszerint „rendeltetésüknél fogva alkalmatlanok voltak arra, hogy »belakják« a megkopott történelmi falakat”, amennyiben az „újfent udvarrá, a mindenkori hatalom szimbolikus terévé”válik. Nem a Napkirály korában élünk, a kormányzati funkcióhoz már nem járul ilyen udvartartás. A kormányzat nem tudja önmagában belakni. Ami belakhatná, a turizmus, pedig éppen a kormányzati funkció miatt nem tud majd kibontakozni, mivel a vele járó kaotikus, irányítatlan, és – kormányzati, valamint szimbolikus szempontból – tiszteletlen tömeg (azaz a plebsz) éppen a hatalom szimbolikus (és nemcsak szimbolikus, hanem védelmi stb.) terét erodálja.

anger is a gift 2019.01.02. 19:20:55

@Finta László: tehát a 8 (?) minisztériumból 2, miközben a Pénzügyminisztérium, is, de főleg az EMMI jelenleg is több helyen van a városban... Az 1931-es, illetve a 80-as évekbeli példáddal végképp nem tudok mit kezdeni, valami vicc lenne? Az én értelmezésem szerint mindkettő a puritanizmusról szól, márpedig ha valami nem jellemző erre a kormányzatra, az a puritanizmus... Láttál Te már pl. kormánytagot BKV-zni?

iovialis 2019.01.02. 20:00:39

@LvT: De, bizony, gróf vala. A grófSÁG nem egyenlő a grófKODÁS-sal (hommage, Signor Contino, magafajtáknak héjával vagyunk mindinkább!); azt, amit elődök sora (s majd ehhez zsinórmértékleteskedvén enmaga is) az asztalra teend, egy szimpla kis jogszabály el nem iminálhatja, habár a látszatot kelthet olyat. Ha méltó valaki, úgy méltóságosnak tarthatjuk, függetlenül attól, hogy ez a szó divatos, engedélyezett, netán elcsépelt; mindegy az, tudjuk, mit kell(ene) érteni alatta - ki azt nem "tudja", eleve élvez bizonyos hátrányt véleménye megszívlelendősége terén (-szemszögéből, -tekintetében: opcionális). Hozzáteszem, épp fentebbiek miatt nem lesznek "grófok" a mai udvarnépségből, ha még kétszáz további céget íratnak is nevükre, avagy ha netán ennen magukat is megelőzik holmi vagyonossági lajstromokban; mert nem erről szól a kiválóság. (S hogy nem lesznek, azért reménykeltő dolog, valami csak megmarad használhatóan az "értékrend" nevű, sokat csűrt-csavart abszolútumból, hehe.)
Másfelől egyetértek (sőt, többet is): nem férne könnyen meg a Várral, ahhoz kicsi az; a Miniszterelnökségből épp csak a reprezentatív funkció férhet el, ne feledjük, mekkora szervezet is ez mára már (bőven 1000 fő felett, vagy tévednék? számos államtitkárság...). A szimbolikus viszont megáll, rendben, válasszák is le a Parlamentről. Más kérdés a logisztika - nem lesz nagyon egyszerű sokat ingázni, de enélkül még talán megoldható.

Finta Úr, a Palotával nem tudom, mire készülnek, nem egyértelmű a bizakodásom. Nemzeti Galéria-szintű kulturális/muzeális intézményt nem nagyon tudok elképzelni másikat, alább meg ne adjuk: minisztérium már csak ne legyen (ez a szimbolikus kategóriába se férne), a 90-ben elszalasztott lehetőségről (monarchia rehabilitációja) pedig még szóbeszéd sincsen... Pedig, ha kicsit is komolyabban vesszük a Fidesz alkotmányhelyettesítő brosúrájában megfogalmazott elképzelést, úgy a köztársasági államformánk nincs igazán konszenzuálisan megalapozva (gy.k.: a "népet" egyszer sem kérdezték meg róla olyan nagyon). Egyszóval: a Palota rekonstrukciója örvendetes, de kétséges kimenetelűnek tűnik számomra.
Üdvözletem!

lenörd hofstadter 2019.01.02. 20:00:53

Zsenike, orbán várba költözésének köze nincs az államisághoz, a cigányvajdád nagyzolásának a része amire az állam pénzét valós és hasznos dolgok helyett elherdálja.
Gyurcsány "acél-üvegkolosszusa" egy olyan kormányzati negyed kialakítását tette volna lehetővé ahol a teljes hatalmi ág egy helyen van összevonva, és hatékonyan tud működni. Ahogy ez az általatok gyűlölt, de a putyin féle elnyomó kommunizmusotokkal szemben mégis működő "nyugaton" alap.
Ha összejön cigányvajdád agyatlan elképzelése és a minisztériumokat szétbassza az összes égtáj felé az is csak a normális kormányzati munka ellehetetlenítésére szolgál, távoli, egymással nehezen kapcsolatot tartó (butatroll, a személyes kapcsolatok ellehetetlenítése mielőtt agyatlankodsz) éveken keresztül a berendezkedéssel és a működés felállításával küzdő dolgozókkal akik nem lenézve a vidékieket, de a pillanatnyi merítésből max. az udvartakarításra lehet összeszedni a gárdát.

morph on deer 2019.01.02. 22:02:11

“Lelki szemeimmel látom, amint a kormányfő belép a könyvtárba. Csend honol mindenütt, csak egy kis olvasólámpa olajzöld fénye pislákol. Leemeli Plutarkhoszt a polcról, s fellapozza Periklész életrajzát...”

Ez olyan szép, hogy elhomályosult a tekintetem.
Komolyan.
Különösen az olajzöld fénlyel pislákoló kos olvasólámpa fogott meg. Jaj.

Önmagában az épület felújításával semmi gondom, tényleg szép munka.
Jó, bevallom, a lépcsőkorlát nem tetszik, mert szerintem feleslegesen nehéz, a lépcső tiszta vonalának is inkább árt, mint használ, de ez legyen az én problémám.

Arra van racionális magyarázat, - a hiteltelen múltidézésen túl, - hogy mi a bánatnak kell huszár, meg lóistálló, 2019-ben?
Ezt most komolyan kérdezem!
Mert ha csak a falusi nosztalgia miatt, akkor talán egy kolbászfüstölő is kéne, hogy végképp otthonos legyen a környezet..!
Az istállószagnál az se rosszabb.

Azért az épület szép, a ráerőszakolt erkély ellenére is.

Az az iskolás szintű szimbolika, amit a kinti szobor szájbarág, viszont már kezd nagyon zavari. Újabban lépten-nyomon előkerül, ráadásul össze nem illő, de legalább is kellően homályos ikonográfiai utalásokkal! Gondolom az már csak a ráadás, hogy a “pokolfajzat” körülbelül annyira fenyegető, mint a macskám, amikor jutalomfalatot kunyerál...

Az egész történetben az a legszomorúbb, hogy mindez egy hazug hiszorizáló natratíva kuliszájaként jött létre, a XXI-ik században!
És mindennek eredője az, amit a fránya külföldiek úgy definiálnak, hogy “Delusion of Grandeur”. Mert ugye muszáj minden körülmények között megkisérelni sokkal nagyobbnak látszani, mint valójában, mert attól nyilván változik a megitélésünk.
Hát ja. Csak éppen nem abba az irányba, amerre a vágyálmok láttatni szeretnék.

Az egész egy logisztikai rémálom, akárhonnan nézve is.
Arról meg már nem is beszélve, hogy a vár az elmúlt hetven évben az ott lakó emberek élettere, a fővárosiak és a vidékiek által egyaránt élvezheő közterületekkel, ráadásul az egyik első számú idegenforgalmi célpont, (volt?) és mindezt most sikerült minden eleganciát mellőzve - ami amúgy nem volt nehéz - “einstandolni”, gyakorlatilag magánhasználatra!

És itt most olvashatjuk a felmentését mindennek. Kár.

Igen, az én véleményem is az, hogy sokkal jobb lett volna egy igazán korszerű épület a rozsdatemető helyén, amely a hazug historizálás helyett egy huszonegyedik századhoz méltó, korszerű és előremutató épületegyüttessel gazdagíthatta volna a fővárost, rengeteg erőltetett csicsa helyett, amivel mostanában teleszórják, és a vár- és városliget megerőszakolása helyett is.

Még annyit, hogy várva költözés költsége nem aza 21 milliárd, amibe a kolostor került, mivel amiket emiatt ki kell váltani, el kell költözttni és/vagy új épületeket kell építei, az mind ezt a költséget növeli.
Ez sajnos akkor is így van, ha az érintettek szivesen megfeledkeznek róla.

Abbahagytam, Lehet tovább örülni!
:)

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.03. 00:16:26

@lenörd hofstadter: "Hatékonyan" működött volna? Más szempont nem is merül fel Önben?

Senki A. 2019.01.03. 12:01:22

"E rendház külső és belső megjelenésében – mert közjogi rendeltetése ellenére voltaképpen megmaradt annak, aminek eleink szánták – a kormányzás egyszemélyi és testületi jellege, eredendő titkossága és bizalmassága ölt testet:"

Na most akkor ez kolostor volt vagy nem? Ha az volt akkor az is marad?

Összevissza beszélsz!

Nagyon egyetértek azzal, aki olyan helyre tenné a kormányzati egységeket, amik jól megközelíthetők, elérhetők bármivel, van körülöttük hely. Itt nincs. Másrészt milyen turisztika az aminek itt a megtérüléshez köze lesz? Éppen a turisztikától vettek el helyeket. És még fognak is.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.03. 12:11:24

@Senki A.: A "turisztika" érdeke kizárólagos? Ez az egyetlen legitim nézőpont, amelyből megítélhető a szándék kivitelezése? Mit láthatott eleddig a látogató? Egy lepukkant teret háborús sebekkel, egy elhanyagolt kolostort. Itt az idő, hogy Buda régi fényében ragyogjon!

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.03. 12:16:46

@morph on deer: Mi a bánatnak kellett lerombolni olyan épületeket, amelyek fennmaradhattak volna? Azért, mert a "múltat végképp eltörölni" ideológiai tébolyának hamisprófétái mindig is ellenségnek tekintették a várnegyedet, és az emlékét is el akarták törölni hajdani nagyságunknak.

Plutarkhoszt Orbán kormányzásának kritikájaként idéztem, de minden jövendő politikus haszonnal forgathatná a klasszikusokat. :)

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.03. 12:19:19

@iovialis: Mondhatni, minden szava arany; köszönöm! :)

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.03. 12:21:59

@anger is a gift: Hetényi pénzügyminiszter nemhogy nem BKV-zott, hanem gyalog kelt át Pestre. Példaértékű. Abban sajnos igaza van, hogy ma már egy mezei államtitkárt is "konvoj" kíséri A pontból B pontba.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.03. 12:24:33

@LvT: Itt az idő, hogy e törvény hatályon kívül helyeztessék.

Írja, hogy nem a Napkirály korában élünk. Látta Ön Donald Trump udvartartását? Többen kísérik egy autókonvojban, mint a Napkirályt valaha. :)

Senki A. 2019.01.03. 14:10:59

@Finta László: "Mit láthatott eleddig a látogató? Egy lepukkant teret háborús sebekkel, egy elhanyagolt kolostort. Itt az idő, hogy Buda régi fényében ragyogjon!"

A szomorú az - s ennek te örülsz, - hogy a régi fénye csak akkor tud ragyogi, ha Orbán oda akar költözni. Akkor ezek szerint mindent Orbánnak kellene adni, s akkor minden a régi fényében ragyoghatna.

Remek!

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.03. 14:17:19

@Senki A.: Kedves Alfonz, úgy vélem, a cikkből világosan kiderül, mit gondolok Orbán Viktor rendszeréről. Szó sincs arról, hogy "mindent oda kellene adni neki, ám azt elismerem, hogy neki volt politikai bátorsága és van egyfajata (sokak által vitatott és vitatható) eszménye az ország múltjáról és jövőjéről. Ha felidézem, milyen volt a várnegyed a kilencvenes években, és milye napjainkban, akkor a mérleg határozottan Orbánék felé billen.

Senki A. 2019.01.03. 14:42:44

@Finta László: Igen, a cikkből kiderül valami: mosdatod a kormányt (s személyesen Orbánt). Egyéb műveidet nem olvastam, ez ebből a cikkből derül ki. A várnegyed "fényre derül"-éséből dicshimnusz következik.

Nekem a dicshimnusz akkor lenne elfogadható, ha a váregyed úgy derülne fényre, hogy abból személyesen Orbánnak semmi haszna. Addig ez csak egy magán(presztízs)beruházás, állami pénzből finanszírozva. Majd ha renoválják a Trefort kertet az épületeivel együtt, vagy a Műegyetemet, vagy bármi hasonlót, annak én is felhőtenül fogok örülni. Az a gyanúm, hogy erre még jó sokat várhatunk.

kisnagyember 2019.01.03. 15:55:06

@nemecsekerno_007: A nyavalygás része a helyesírás is?

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2019.01.03. 17:57:12

@LvT: Egyébként nem feltétlenül a „modern” esztétikai minőséggel szemben vannak fenntartásaim; talán nem is helyénvaló ez a jelző, hiszen hasonlítsunk össze egy 1924-ben és egy 1974-ben épült épületet: mindkettő „modern”, ám míg az előbbi – legyen akár késő-szecessziós, akár art déco – őriz valamit az emberi léptékből, addig az utóbbi már csupa acél, beton és füstüveg, testet öltött, rideg funkcionalitás.

Senki A. 2019.01.04. 13:30:10

@Finta László: Ha ezt elolvasom (elolvastam ), akkor merre is vagyok beljebb?????

br17 2019.01.04. 13:30:25

"Lelki szemeimmel látom, amint a kormányfő belép a könyvtárba. Csend honol mindenütt, csak egy kis olvasólámpa olajzöld fénye pislákol. Leemeli Plutarkhoszt a polcról, s fellapozza Periklész életrajzát..." Engem is megfogott ez a kép, amikor az, akiről a jól ismerői azt állítják, hogy a Népsport-on kívül más olvasnivalót nemigen láttak a kezében, kényszerítő erőt érez arra, hogy elovassa végre Periklész életrajzát, és könnyezni kezdtem...

humorpalanta 2019.01.08. 22:13:49

@Finta László: Milyen képet mutatott volna? Ez most ugye csak vicc? Esetleg, a fejlődését? A jövőét? Gondolom a Reichstag épülete is ótvar, az EU épületei is arról árulkodnak, hogy micsoda sz@r hely az...
Ne röhögtessük már ki magunkat. Egy épület 1/10 részében művészet és kifejezés, 9/10-ben pedig funkció.

A jelenlegi kormányzat (és az összes többi is) a városban össze-vissza legalább 30 különféle épületben működik, egymástól jó távol. Ezen épületek egyike sem arra lett tervezve, hogy a 21. századi igényeknek megfelelve biztosítsa egy ország működését. Szép lett, jó lett a kolostor, de hol a funkció? Ez semmi más, csak Janizás.

A kormányzati negyed beruházás során egy egész városnegyed újult volna meg, ami ma is le van rohadva. Miközben fényesre van nyalva, hogy a Vár így meg úgy megújul, ami igaz is valamelyest, nem kellene elfeledni, hogy a töredékéből meg lehetett volna csinálni ezt úgy, hogy valóban hasznos legyen a városnak, mert most nem lett az.
A kormányzati negyednél majdnem az összes kormányzati funkció és alkalmazott oda tudott volna költözni, modern kialakítású, megfelelő funkciókkal rendelkező épületekbe. Város a városban lehetett volna, könnyen és sokkal olcsóbban lehetett volna biztosítani a kormány működését, vendégeket is sokkal egyszerűbben és jobban kiszolgálva tudtak volna fogadni. Arról nem is beszélve, hogy a megközelítés mennyivel egyszerűbb, Budapest központi helyén, kiváló tömegközlekedési kapcsolatokkal jött volna létre.

A miniszterelnök a Parlament és a Vár között fog ingázni a többi miniszterrel és még ki tudja kikkel. Merre fognak menni? A Lánchídon át. Azon a hídon, amelyiken most sem lehet közlekedni, akkora káosz az egész környék forgalomszervezése. Megnézném, hogy Putyin biztonsági főnökének elmagyarázod, hogy egyetlen útvonalon tudunk csak menni Maestro, jah és amúgy tökéletes célpontok leszünk. Na és arról nem is szólva, hogy ha vendéget fogadnak a kolostorba, a fél Várat le kell zárni. Turizmus nuku addig. Az ott lakók meg akasszák fel magukat.

Aztán ha hozzátesszük azt, hogy a kormányzati negyedbe költözés után a városban mintegy 20 épületet lehetett volna pénzzé tenni, amelyekből bevétel keletkezett volna és finanszírozhatóvá tette volna a projektet, még sokkal másabb az egész. Ez most hol van? Sehol.

Nem politikai bátorság és eszmény van Viktóriánál, hanem a diktátorokra jellemző tévedhetetlenség és gőg, kiegészítve a fényűzésre való hajlammal. Elég csak megnézni egyetlen képet, ahogy zsebreb@szott kézzel szemléli azt, ami az "övé".

Imádtam volna, ha megújul a Vár, kulturális programokkal, kutatóépületekkel, múzeumokkal, emlékhelyekkel simán meg lehetett volna tölteni, meg még ezer mással. Csodálatos lehetett volna. De így egyre több részéből szorul ki a mindennapi ember és jön vissza a feudális idők hangulata, ahol az elit a kastélyaiból néz le a "senkikre".