Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

„Il faut du sang pour cimenter la révolution”

2018. július 14. 16:43 - Finta László

A francia forradalom a leghatásosabb érv az Ancien Régime mellett

Groteszk gondolat volna, ha mi, kései utódok, 1789 nemzedékét kárhoztatnánk 1793-1794 iszonyatos rémségeiért, ám önáltatás volna nem felismerni, hogy a Bastille bevételétől nyílegyenes út vezetett a forradalmi terrorhoz.

A forradalmárok úgy tekintettek üstökösszerű közéleti pályájukra, mint amelyet részben a hősi múltból, részben az utókor által elvárt meg­ítélésből fa­kadó szerepmodellek alakítanak. Az antik történetírók műveinek tükrében az Ancien Régime üresnek, kor­hadtnak és korruptnak tűnt – gondoljunk Sallustius Rómájára, amelyet Iugurtha könnyűszerrel megvásárolt –; a nyomorúságos adózó nép erkölcseit megrontó adószedőkre és a pazarló luxusban élő ki­rályi udvarra; a gyengekezű uralkodónak bélyegzett XVI. Lajos királyra, akiben Tacitus Claudiusára ismertek rá, s Marie-Antoinette királynéra, az „osztrák szajhára”, akit a förtelmes Messalinának láttattak. E romlott világgal áll szemben a forradalmárok görög-római erénykatalógusa: gesztusaikban római hősökre – a zsarnok­párti fiai kivégzését sztoikus önuralommal végig néző L. Iunius Brutus, a karját tűzbe tartó Mucius Scaevola, a Tiberis felett átívelő hidat egymaga védelmező Horatius Cocles, a zsarnok előtt nem hajbókoló, kardjába dőlő Cato minor –, és Jacques-Louis David Horatiusok esküje című festménye főalakjai­nak hősiességére ismerhetünk rá.

Az „igazságos”, „teremtő erejű” vérontás és a hősi halál morbid kultusza ez. A labdaházi eskü színpadiassága, a szennyes röpiratok gyalázkodása és a párizsi kofák versailles-i menetének vérszomjas ordítozása nem holmi ártatlan móka, üres fenyegetőzés és önfeledt mulatság volt csupán, hanem a gyilkosságok és tömérdek vérontás előjátéka. Talán első ízben fordult el a történelemben, hogy egy egész országot olyanok kormányoztak, akik úgy bántak az egekig magasztalt nemzettel, önnön honfitársaikkal, ahogyan a megszállók bánnak a leigázottakkal.

A francia forradalomban a maga pőre valóságában mutatkozott meg a modernség igazi arca: felmutatta a doktriner politika valamennyi ismertetőjegyét, hogy aztán maga csúfolja meg a szabadság-egyenlőség-testvériség hármas jelszavát; radikálisan jogkiterjesztő és egalitárius alkotmányt fabrikált, amelyet a terror idejére frigyládában őriztetett, majd a „salus rei publicae suprema lex esto” elvére hivatkozva proskribáltatott és nyakaztatott le mindenkit, akire a „haza ellenségének” bélyegét ütötte; ünnepélyesen kinyilatkoztatta a polgári szabadságjogokat, így a vallásszabadságot is, és hitet tett a tulajdon védelme mellett, hogy végül erőszakkal üldözze a „régi vallást” és konfiskáljon minden egyházi és nemesi vagyont; örök időkre szóló érvényességgel plántálta a fejekbe az egyenlő polgártársak alkotta nemzet modern mítoszát, hogy végül hullarablóként annak torz­képét rajzolja le a világtörténelem krónikájának véres lapjaira. A szabadság köztársasági erényének vélte a honpolgárok politikai cselekvését, hogy aztán maga forduljon a szabadság és nyilvánosság terei, a társaságok és a klubok ellen, megta­gadva tőlük a közügyekben való részvétel jogát. Egyetemes érvényesség igényével fennen hirdette minden ember egyenlőségét, hogy aztán soha nem látott központosításba fogjon; ostorozta az évszázados monarchia kormányzatát, hogy végül maga teremtse meg a zsarnoki hatalom abszolutizmusát.

bastille.jpg

A forradalom új kezdetet és evilági megváltást ígért, de csak pusztulást hagyott maga után, és a „hivatásos forradalmár” cinikus-idealista figuráját, aki békeidőkben bohém kávéházi életet él, hogy aztán a szabadosság első fuvallatától megrészegülve feltüzelje az alantas töme­get, felszítsa a haza iránti szeretet ürügyén a saját honfitársai elleni gyűlöletet.

„Mi országunkbanmondotta Robespierre „A politikai erkölcs elveiről” című hírhedt beszédébenaz önzést az erkölccsel akarjuk helyettesíteni, a nemesi becsületet a polgári tisztességgel, a szokásokat az elvekkel, az illen­dőséget a kötelességgel, a divat zsarnokságát az értelem uralmával, a szerencsétlenség megvetését a bűn megvetésével, a pökhendiséget a büszkeséggel, a hiúságot a lelki nagysággal; egyszóval a monarchia összes bűneit és minden ­nevetséges hibáját a köztársaság összes erényeivel és minden csodájával. Egyszóval az a célunk, hogy teljesítsük a természet parancsát, beteljesítsük az emberiség sorsát, valóra váltsuk a filozófia ígéreteit, s feloldozzuk a gondvise­lést a bűn meg a zsarnokság hosszú uralmának nyűge alól.” 

A forradalom fantasztája szerint a régi rend romlott erkölcsű embereket hagyott a köztársaságra, akik mind a forradalmat, mind a létező köztársaságot eltorzítot­ták. Mielőtt a hőn áhított alkotmányos kormányzat hajója elhagyná a csendes öblöt, ahol eddig pi­henni kényszerült, a Megvesztegethe­tetlen absztrakt erkölcsének ítélőszéke, a Forradalmi Törvényszék elé kell idézni minden franciát, sőt minden embert széles e világon! Ez az inkvizíció vált a forradalom értelmévé, és a megállíthatat­lan forradalom a hivatásos forradalmár és az erénydiktátor életének értelmévé. Ennek az antropoló­giai forradalomnak – a kortárs Madame Roland örökbecsű szavaival élve – valóban „csak a vér lehet a cementje”. „Lelkesültségét” csak az intézményesített erő­szak, az állami terror tarthatta fenn, s ideig-óráig csakis e terror igazolhatta emberfeletti célját, a francia nép és az egész emberiség erkölcseinek megjavítását.

Mi, kései utódok, ne áltassuk magunkat! A frigyládába zárt alkotmány hajójának tatját a férgek rágják, soha nem futhat ki a nyílt tengerre; a forradalmi kormányzat soha nem térhet vissza az eke szarva mögé, mint egykor Cincinnatus. A robespierre-i erényfanatizmus elvileg megállíthatatlan rémuralmat teremtett. Az új időszámítás nem mutatott az üdvözülés irányába, a Legfőbb Lény nem nyi­totta ki a börtö­nök kapuit, a guillotine sem térhetett nyugovóra, csak a tragikomikus kultusz napján pihent meg, hogy a prairial-i terrortörvény rendelkezéseit érvényre juttatva Messidor havában több áldozatot szedjen, mint korábban.

„Haladjatok a győzelem feléintette a franciákat Robespierre politico-moralis testamentumában –, de főleg semmisítsétek meg a bűnt! A köztársaság ellenségei mind romlott emberek. Hazafi nem lehet más, mint feddhetetlen erényű és nemes lelkű férfiú, a szó legteljesebb értelmében. Nem elég megsemmisíteni a királyokat, tiszteletet kell ébreszteni minden népben a francia nép jelleme iránt. Hiába vinnénk el a földkerekség határáig fegyvereink erejét, ha a szenvedélyek büntetlenül szaggathatnák a haza kebelét. Óvakodjunk a siker mámorá­tól!”

Hogy meddig kell űzni az osztrákokat a belgiumi síkságon, még a fleurus-i győzelem után is vita tárgya lehetett, de hogy mikorra irtják ki a bűnt a Föld színéről, hogy a Megvesztegethetetlen eré­nye mikor találja végre-valahára tökéletesnek az emberi természetet, lehetetlen és reménytelen megállapítani.

Ez – az utópiák kísértése, a „megtisztulást” ígérő erőszak kultusza, az emberi természet tagadása – a francia forradalom igazi hagyatéka. Okulnunk kell belőle, és lelkünket fel kell vértezni állhatatos példákkal, hogy ellenállhassunk e kísértéseknek.

Kép: a Bastille bevétele, 1789. július 14.

34 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr314113107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

röf 2018.07.14. 21:41:49

1968 sötét árnyéka 1789-re is visszaszáll...

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2018.07.14. 23:12:53

Míves fogalmazvány.

"Okulnunk kell belőle, és lelkünket fel kell vértezni állhatatos példákkal, hogy ellenállhassunk e kísértéseknek."

Ez, sajnos, vágyálom marad. A történészek utólag is csak keresgélik a határvonalakat, sorsdöntő tényezőket a birodalmak történetében. És aztán egymással vitatkoznak róluk, reménytelenül. Nem tudjuk megfejteni, hogy mikor mi a példák tanulsága, így igazából használni sem tudjuk őket. Mindig csak utólag ismerünk rá a történelmi példákra, ami azért nem nehéz, mert az írott történelem már szinte minden variációra mutat példákat. Az időjárásnak is csak körülbelüli előrejelzését vagyunk képesek elkészíteni, rengeteg tisztán mérhető adat és horribilis számítási kapacitás birtokában, de a történelmet befolyásoló személyek egyénisége, törekvései, hátsó szándékai, egyezségei, az egész világ rájuk gyakorolt nyomása, ezek nagyságrendekkel több és aligha mérhető paramétert jelentenek az előrejelzéssel kísérletezők részére. Ha tudnánk tanulni a történelemből, most senki sem tudná, hogy mit tegyen, mert mindenből valamilyen baj születik.

nu pagagyí 2018.07.14. 23:24:14

A francia forradalom erről szólt: szabadság, egyenlőség, testvériség. Némi zűrzavar után alapérték lett.
A terror szükséges rossz, válasz volt a korábbi rendszer igazságtalanságára és a kiváltságosok ragaszkodására a kizárólagos hatalomhoz és hasznosságukkal arányban nem álló vagyonhoz. Azóta semmilyen felkapaszkodott szarházi nem meri kiváltságosnak tekinteni magát nyilvánosan. Nálunk még várat magára a nép hatalomba emelkedése, de remélem egyszer itt is eljön és véget ér az önjelölt diktátorok és a néphülyítés kora.

Bicepsz Elek77 2018.07.15. 01:09:37

Az Ancient Regim-ek sokszor gyengek. Ez okozza a vegzetuket(I. Karoly, XVI. Lajos, II. Miklos stb.) Anglia(1689 utan) a lepesrol lepesre valtozassal sikeresebb volt, mint a franciak az allando radikalis forradalmakkal.
Egyebkent komikus, hogy Robespierre vegzetet pont az a Joseph Fouche szervezte meg, aki kormanybiztos volt Lyonban es lazadast is levert, majd Napoleon joval konzervativabb torvenyeket vezetett be kesobb, amiket csak az 1800-as evek vegen mertek kikezdeni.
Viszont uj arccal mindig feltunik ez a banda: jakobinusok, a parizsi Kommun(1870-71), kommunistak, mostansag feministak/zoldek/antifasisztak neven.

DFK 2018.07.15. 10:35:58

Senki se beszél arról,mekkora kultúrális pusztítás kísérte a francia forradalmat.

chrisred 2018.07.15. 10:36:38

A bejegyzés nem tér ki arra hogy mit kellett volna megtartani az Ancien Regime korszakából: a nemesi előjogokat, az adóbérleti rendszert vagy a királyi udvar által felhalmozott adóssághegyeket?

Jakab.gipsz 2018.07.15. 10:36:59

@röf: Helyes az észrevételt, ámde helytelenül fogalmaztad meg.

1789 sötét árnyéka, rávetült 1917 -re és 1968 -ra is.

Mitől lenne jobb az a "valami" , száz vagy kétszáz év múltán, ami eleve elvolt baxva.

Sőt apáik bűnei miatt fiaiknak, heted ízig-lenig szenvedniük kell, így hangzik a prófécia.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.07.15. 10:37:09

A liberalizmus egyik első gyakorlati lépése a francia "forradalom". Ma látjuk a rombolás eredményeit.

math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2018.07.15. 10:37:28

Ostoba vagy. Akkor te keress magadnak valami arisztokratát, akinek buzgón mívelheted a fődjét két petákért, te barom!

A francia forradalomnak voltak szélsőséges évei, de végül is a modern társadalomhoz vezetett el. Igen jelentős társadalmi átalakulások mentek végbe, igen jelentős törvényi átalakulások mentek végbe, és a forradalom bukás nélkül ment el a napóleoni konszolidációig, majd mivel az is túl szélsőséges lett, pár újabb restaurációés forradalom után a harmadik köztársaságig, amely fényévekkel jobb társadalmi berendezkedés volt az ancien regime-hez képest.

febiha 2018.07.15. 10:37:39

1968 már csak szinte észlelhetetlenül gyenge utórezgése vagy inkább paródiája volt 1879-nek. Cohn-Benditnek szerencsére már nem volt kulcsa a nyaktilóhoz. Azt, hogy a mindenfajta autoritás alól kicsúszó, létében fenygetett, ügyes agitátorok által felkorbácsolt szenvedélyű nép mire képes, az orosz forradalom mutatta meg igazán. (1789-ben leginkább több rossz termés, 1917-ben a háború hozta el ezt a fenyegetést.) Míg a francia forradalom mégiscsak Európa civilizáltabb felében játszódott, az orosz nem. Mulatságos, hogy a francia nemzeti azonosságtudat még mindig erre épül. Olyan érzelmi töltete van a dolognak, hogy esélye sincsen egy olyan revízíónak, amelyik legalább az "igen, de" pozícíójáig eljutna, végre helyére téve az európai történelemnek ezt e ritka mocskos eseményét. És, ahogyan sokan rámutatnak, Anglia például jóval messzebb jutott a "szabadság-testvériség-egyenlőség" dogmájának forradalmi hevületű, vértől lucskosérvényesítése nélkül is.

Tenkes Kapitánya 2018.07.15. 10:37:57

Mint a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak: kisbolttulajdonosokat gyilkolnak, apácákat erőszakolnak meg, papokat gyilkolnak halomra, kifosztják, lerombolják a papság és a gazdag polgárság tulajdonát.

Főszerkesztő. 2018.07.15. 10:44:58

Azért ne feledjük: a felvilágosodás gondolatai a francia forradalom vívmányaiban jelentek meg. A forradalom harcolta ki például az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát és ennek köszönhetjük, hogy mára a demokrácia része lett a szólásszabadság, a sajtószabadság, a vallásszabadság és a törvény előtti egyenlőség. Összességében a nagy francia forradalom az egy éves jakobinus terror ellenére sokkal több előremutató vivmányt és messzire ható pozitivumot hozott, mint amennyi kárt okozott.

nu pagagyí 2018.07.15. 12:33:35

@maxval balcán bircaman: Te nem is érdemled meg, hogy jogaid legyenek. Remélem Viktor király alatt boldog jobbágyélet adatik neked, éhező családdal és az intézők munkára serkentő korbácsával.

Tamáspatrik 2018.07.15. 12:33:50

1789 egy ismétlődő minta legszembetűnőbb példája a történelemben. A középkorban úgy hívták az ilyesmit, hogy parasztháborúk, de előtte és utána is voltak példák, amikor az államhatalom egyszerűen meggyengült és eluralkodott a káosz.
Az ún. "forradalmárok" nem irányították az eseményeket csak próbálták meglovagolni, vagy kordában tartani a vérengzést, a palackból kiszabadult anarchia szellemét. (A Bastille ostromát sem Danton vagy Robespierre szervezte meg, hanem helyi kis alfa hímek, lokális véleményvezérek.)
Ma az ilyen történelmi események nagyon jól modellezhetőek, a földrengésekhez hasonlítóhatóak, bizonyos helyeken a föld folyton mozog, ehhez hasonlóan ma is vannak veszélyes helyek a Balkánon de még Londonban, Párizsban vagy Los Angelesben is (ahol zavargások törtek k nem túl rég), a fiatalság mindig teszteli az államhatalom erejét. Legtöbbször nem lesz belőle semmi, csak átmeneti rendbontás, éppígy a földrengéskutatók se tudják megmondani, hogy mikor pattan ki a létező feszültségekből nagy, mindent elsöprő földrengéshullám.
A tanulság a ma számára: ne akarjunk káoszt okozni, ne akarjunk szétverni semmit, azt se amit gyengének látunk. A fokozatos, lépésről lépésre történő átalakulás a nyerő.
1649 ugyanígy visszavetette az angolokat egyébként, 1689 után tudtak stabilizálódni.
1789 után a francia társadalom közel 100 évig instabil maradt, és végletek között vergődött. 1830 és 1848 után 1871 volt az utolsó, ezt követően már sikerült stabilizálni.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2018.07.15. 13:24:13

@Androsz: Köszönöm a hozzászólását! Ami a historiográfiai kritikát illti, néhány történész (pl. François Furet, Simon Schama) elvégezte a szembenézést, hogy a kései utódok állhatatos példákkal erősítsék lelküket.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2018.07.15. 13:25:47

@nu pagagyí: Ezt gondolja át újra! Mégis, mit „oldott meg” a terror? Ilyen alapon a sztálini tisztogatásokat is igazolhatná, de minek? A gyalázat, az gyalázat.

doppeladler 2018.07.15. 15:27:06

@chrisred:
Gondolom például meg lehetett volna tartani a decentralizációt, a regionalizmust. Megvoltak az ezer év alatt kialakult tartományok (grófságok, hercegségek, stb...), saját helyi viszonyokkal, hagyományokkal, nyelvvel, kultúrával, szokásokkal. Az remek, hogy meg lett adva mindenkinek a szabadság, egyenlőség, de talán hagyni kellett volna, hogy az emberek maguk találják ki, mit kezdenek vele, hagyni, hogy a dolgok a maguk "természetes" módján alakuljanak.

Ehelyett a forradalmárok nekiestek az országnak, hogy egy szénné központosított homogén "francia nemzetbe" daráljanak be mindent. A régi tartományokat megszüntették, az új megyehatárokat úgy alakították ki, hogy azok széttördeljék a hagyományos kereteket, hogy a központi irányítás jobban tudjon érvényesülni.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2018.07.15. 15:44:29

@Tamáspatrik: Be kell látnunk, hogy az 1848-as forradalom is csak egy kisebb értelmiségi társaság gerjesztette rebellióból indult ki, amit a bécsi rebellió híre indított be. Ma ugyanígy szoktak kitörni a szégyenteljesen buta lázongások az USÁ-ban vagy Franciaországban: valamelyik városban valakik bepöccennek, randalírozni kezdenek, erre egy-két másik városban azok, akik már várták az alkalmat a bepöccenésre, szintén randalírozni kezdenek. Csak manapság a tévéket szokás elhordani a betört kirakatokból, mert a zűrzavarban azt meg lehet tenni; felgyújtják az autókat, mert az jópofa mulatság; ezzel szemben 48-ban délben a forradalmárok hazamentek ebédelni. A haladás viszonylagos.

A hatalom reakciója az ilyesmire érthető. A hatalom fenn akarja tartani magát, ezért megpróbálja megfékezni a zavargást. És a lakosság többsége támogatja egyben, mert a kialakult életrendet és a biztonságukat veszélyeztetik a zavargók. 2006-ban, az őszödi beszéd előkerülése után is az emberek túl nagy része hajtogatta a dühítően ernyedt "csak nyugalom legyen" jelszót. A maguk szempontjából nyilván igazuk volt, ahogy a hatalom heves védekezése is érthető, bár ettől nem minden elemében megbocsátható. A tényezők beláthatatlanságát jelzi az is, hogy akkor Európa a kormányunk mellé állt, a nyilvánvaló bűnössége ellenére. Néhány éve egészen biztosan a kormányunk ellen támadt volna egy ugyanilyen helyzetben. Valószínűleg ma is. 2006-ban nem volt polgárháborús helyzet, de még a kormányváltó lendület is elhalt az ernyedteken, más korokban, már városokban a határvonalat át tudta lépni az elégedetlenkedés. Szerintem ez megjósolhatatlan marad, pedig a mindenkori hatalom szívesen jósolná meg, ha tudná, hogy meddig feszíthető a húr. Ilyen szempontból még jó is, hogy a hatalom nem mehet biztosra, mert akkor kicentiznék a disznóságaikat.

rasztaszív 2018.07.15. 16:40:27

itt tartunk.index címlapon nyomulhat a legócskább reakciós politikai katolicizmus.

corto maltese · http://anarchistakispolgar.blog.hu/ 2018.07.15. 18:03:36

@rasztaszív: Ezt úgy hívják kiegyensúlyozottság képmutató és hamis látszata. 100 kultúrmarxista baromságra jut egy ilyen - jó esetben. Mi ezzel a baj? Ezért siránkozni kissé visszás. Egyébként ócskának semmiképp nem nevezném, legitim érveket sorakoztat. Lehet őket cáfolni. ;)

ArriMedes 2018.07.15. 18:36:15

A francia forradalomban a maga pőre valóságában mutatkozott meg a modernség igazi arca: "

aki ezt írta, azért nem érdemel semmilen durva jelzőt, mert tudni lehet az elmeállapotát.

Ez – az utópiák kísértése, a „megtisztulást” ígérő erőszak kultusza, az emberi természet tagadása – a francia forradalom igazi hagyatéka"

ez sem igaz, ráadásul a fogalomhasználat is bulvárszintű

tkp. mi értelme az ilyen bejegyzéseknek?

pina noir 2018.07.15. 19:53:24

A Bastille "bevételekor" az őket beengedő katona kezét azonnal levágták, és napokig trófeaként mutogatták a kulcs köré görcsösen fonódó végtagot..

chrisred 2018.07.15. 19:56:50

@doppeladler: Az a berendezkedés, ami megfelelt a feudális, mezőgazdaságra és önellátásra épülő társadalom számára, a polgárosodó, az atlanti kereskedelembe beépülő franciák számára ipari forradalom és az urbanizáció hajnalán már eléggé anakronisztikus állapot volt.

A blogban és nálad is kimarad az a körülmény, hogy a polgári forradalmat követően a köztársaságnak folyamatos külföldi fenyegetéssel kellett szembenézni, mind katonai támadások, mind egyes vidékek fellázítása formájában. Ez radikalizálta elsősorban a forradalmi vezetést és indokolta az erőforrások elosztásának központosítását. A poroszok, osztrákok és angolok tették katonanemzetté a franciákat még Napóleon felemelkedése előtt.

Behajtó70 2018.07.15. 20:51:33

A francia forradalom a történelem egyik legaljasabb, legsötétebb gyilkosságsorozatának kezdete. Megmutatta, hogy mire képes a liberális végletekig heccelt csőcselék! Mondjuk csak ki bátran: a francia történelem elemeinek tvétele nélkül a világ sokkal nyugodtabb, boldogabb hely lenne.

Demokrata Hungarofil 2018.07.15. 21:45:44

@nu pagagyí: 1776-ban az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban már kinyilvánították, hogy minden ember egyenlőnek születik és az embereknek jogukban áll a kormányzatukat megválasztani. - Ennél többre nincs is szükség. - A francia alvilág évtizedes véres, tömeggyilkos őrjöngése borzalmas példát adott a világnak. Az örök idióta oroszok ezt utánozták 1917-től kezdve...

Demokrata Hungarofil 2018.07.15. 21:45:49

A Bastille svájci őrségét kegyetlenül lemészárolták, a fejüket levágták és lándzsára tűzték...A "forradalmárok" úgy viselkedtek mint egy régimódi maori kannibáltörzs....

Jakab.gipsz 2018.07.15. 23:53:59

@nu pagagyí: @Bicepsz Elek77: @Androsz: + Lord Meldrum !

Örömmel tapasztalom, kedvelitek az elmélyült gondolkodást, továbbá a témával kapcsolatos ismeretekkel is jól elvagytok látva.

Csakhogy akad egy kis probléma, éspedig az, hogy akkor miért nem tudtok perdöntő bizonyítékot felmutatni. Tehát a forradalmat elutasítók és a forradalmat helyeslők, álláspontja védelmében, éspedig épen azért, hogy, "bizonyosságra" tehessünk szert.

chrisred 2018.07.16. 11:49:22

@Demokrata Hungarofil: Mármint hetet-nyolcat közülük, míg az ostromlók közül száz körül haltak meg. A Köztársaság téri pártháznál is ilyen arányok voltak.

chrisred 2018.07.16. 11:49:34

@Androsz: A 48 márciusi követeléseket két évtizedes reformpolitika dolgozta ki.

Tenkes Kapitánya 2018.07.16. 11:57:56

@chrisred: Miután szabad elvonulás fejében megadták magukat a védők (pedig használhatták volna ágyúikat), az ostromló csürhe meggyilkolta őket. De azért mentegetheted a csürhét.

chrisred 2018.07.16. 12:15:12

@Tenkes Kapitánya: Nem mentegetem, csak magyarázom a történéseket. Az őrség tagjai közül néhányat tisztázatlan körülmények között meggyilkoltak.