Egyik régi barátom mondta nekem néhány órával ezelőtt, hogy Szilágyi Áron címvédő olimpiai bajnokunk karakteréhez tökéletesen illik a kardvívás. Mintha egy modern Baradlay Richardot láttunk volna a páston küzdeni. Valóban. Egy megnyerő fiatalember nemes arcvonásokkal; arisztokratikus sportot művel, amely régi magyar hagyományokkal bír: virtus és művészet elegye.
Ennek fényében elgondolkodtató, hogy korunk politikusai már nem vívnak (igaz, többségük nem is lenne párbajképes) és szemlátomást rút külleműek: Orbán, a megereszkedett, köpcös Döbrögi uraság zilált arcvonásokkal; a hüllőtekintetű Rogán; a hórihorgas, tagjait fegyelmezni képtelen Gyurcsány; a páviánarcú Mesterházy; a dögkeselyűt idéző Vona – sakáltermészetű gyászmagyarok mind. Mintha a demokrácia nem csak a jellembeli és a szellemi középszerűséggel járna együtt, hanem a csúfsággal is. Egykoron Andrássy Gyula gróf, m. kir. miniszterelnök és közös külügyminiszter volt a legszebb férfiú Európa udvaraiban és diplomáciai szalonjaiban. Valaha az Esterházyk és a Zichyk kormányoztak – ma a szarháziak meg a stricik.
Sic transit gloria mundi.