Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Szolgálati közlemény

2016. augusztus 07. 17:41 - Finta László

Kedves Olvasóink!

Egy esztendővel ezelőtt indítottuk útjára a Reakciós Reflexiók blogot. Tudatában voltunk annak, hogy vállalkozásunk sikere kétséges, ám úgy véljük, ha akár egyetlen olvasó is megfontolja az érveinket és elgondolkodik a felvetett jelenségeken, már megérte a fáradozásunk.

Egy év után annyit mondhatunk, hogy változatlanul és töretlenül a széllel szemben kívánunk hajózni. Arra törekedtünk, hogy leleplezzük korunk abszurd és ostoba szellemi divatjait, stílustalanságát és aljasságait. Egyes esetekben bemutattuk, hogy aki mindenütt elnyomást lát és kirekesztést kiált, maga a legkegyetlenebb elnyomó és kirekesztő; hogy aki toleránsabb társadalmat követel, voltaképpen nem tűri a sajátjával ellenkező véleményt. Foglalkoztunk veszélyes és émelyítő figurákkal (pl. Donald Trump), valamint a liberális „szivárványideológia” nevetséges alakjaival, kétes értékű utópiák apostolaival (pl. Barack Obama és Justin Trudeau); megemlékeztünk nagyszerű államférfiakról (pl. Sir Winston Churchill, Charles De Gaulle, Margaret Thatcher), kevésbé ismert, de tiszteletre méltó magyar közéleti férfiúról (Lázár Andor), vértanú uralkodóról (XVI. Lajos király) és élőről (II. Erzsébet); ostoroztuk a hazai közéletben megnyilvánuló zsarnoki törekvéseket; mindig kiálltunk a szabadság, a hagyomány és az alkotmányosság mellett; meglehetősen szkeptikusak vagyunk korunk emberének egyenlőség iránti szenvedélyével szemben és rezignáltan látjuk, hogy a demokráciával kapcsolatos kételyeink igazolódnak (Amerika elnököt választ). Volt szó helyénvaló öltözködésről, étkezésről, a társasági érintkezés formáiról, tetszetős és visszataszító utcabútorokról; kiálltunk olyan vesztes ügyek mellett, mint a monarchia és az arisztokrácia.

Ígérjük, folytatjuk!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr529296860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ódor Richárd · https://www.facebook.com/odorric 2016.08.09. 17:43:43

Az az érdekes ebben a blogban, hogy minden egyet nem érzésem ellenére is meglehetőst élvezettel olvasom, ezt köszönöm. Ha valaha politikusnak állnék, ilyen ellenzéket kívánnék, akivel nem az emberi minimum felett vitázunk (sőt, vitatkozunk), sokkal inkább a haladás mikéntjéről érvelünk.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.08.11. 19:39:48

@Ódor Richárd: Bár a haladás tekintetében erőteljesek a kétségeim, örülök, hogy az olvasóim között tudhatom; Isten tartsa meg jó szokását! :)

Valószínű, hogy egyikünk válhat politikussá a mai Magyarországon.

Ódor Richárd · https://www.facebook.com/odorric 2016.08.12. 12:11:01

Ha más nem, az idő akkor is halad, legalább ez: döntés követ döntést, történés történést, születést az elmúlás. Minden más haladás - és különösen azok iránya - relatív. A legnagyszerűbb művészetet rendre az ember szüntelen ismétlődő bukása ihleti. Mindig érdeklődve figyelem, hová fajulnak a dolgok. :)