Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

A költészet világnapjára

2016. március 21. 17:01 - Finta László

A jeles nap alkalmából örömmel nyújtom át Önöknek egyik kedvenc költőm versét:

„Veszett lelkek, veszett lelkek
Vándorolnak, vándorolnak.
Veszett lelkek, veszett lelkek
Elmerengnek, elmerengnek.
Merre menjünk, merre menjünk?
Vándorolnak, vándorolnak…
Látják a szirtet elől,
Ez hát a válasz…
Vagy csak kréta?
Ez hát a válasz?
Igen, igen! – kiáltják – igen!
Vagy csak kréta? Nem.
Előre! A szirt fölött, mint sárga citrom,
Egyenként… fölött… fölött!
De a dagálynak vége…”

(Aubrey Wilmslow)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr928509998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.