Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Aranyhorda, avagy az állam elrablása

2016. március 15. 00:01 - Finta László

„… félfeudális rendszert építenek, már csak az hiányzik, hogy az új földesuraknak ismét kijárjon az első éjszaka joga”

– nem indokolatlan ez a maró gúny Mellár Tamás részéről. Úgy vélem, a neves társadalomkutató nevén nevezte az Orbán-rezsim lényegét: „félfeudális rendszer” épül Magyarországon. A magam részéről persze kissé igazságtalannak tartom a feudalizmus kárhoztatását és megbocsáthatatlan túlzásnak a hűbériség fogalmával leírni ezt a rendszert (pedig milyen kifejező magyar szó a „hűbér”!), hiszen ha nincs feudalizmus és hűbériség, akkor a históriai jogon nyugvó mai szabadságjogaink sem léteznének, ám ez a gondolatmenet nem erről szól, hanem egy egészen más jelenségről.

Mellár így folytatja az idézett interjúban:

„A közös nevező az erős központosítás – a kormány is épp így centralizál. […] Engem konzervatív gondolkodóként kifejezetten taszít a Fidesz uram-bátyám Magyarországa, ami azt üzeni az embereknek: ne iparkodj és teljesíts, csak parírozz és gazsulálj, így lehetsz része a hatalomnak.”

Az Erdogăn-, Orbán- és Putyin-típusú politikusokat gyakran éri a véd, hogy „etatisták” és „centralizálnak” – ami önmagában is megbocsáthatatlan bűn –, holott éppen ellenkezőleg, ezek az urak a bomlás és a rendetlenség szálláscsinálói. Én – „ósdi” reakciósként – olyan kormányzatra vágyom, amely a polgárok képviseletén, és független testületeken nyugszik; olyan kormányzatot szeretnék, amely felelősséggel tartozik, jogokkal bír, egyúttal kötelezettségek terhelik más személyekkel és testületekkel szemben; s végül, amelynek fenntartója és védelmezője a törvény, amely előtt a kormányzat ugyanolyan személy, mint bárki más. Olyan kormányzatot szeretnék, amelyet nem a fejedelem vagy a vezér iránti személyes lekötelezettség vagy misztikus hűség vezérel, hanem a törvénytisztelet.

Az Orbán-rezsim lezülleszti a joguralmat és csak idő kérdése, meddig marad fenn az alkotmányos demokrácia látszata. Helytelen lenne mindezt korrupciónak nevezni, bár lényegi elemei valóban a korrupcióra emlékeztetnek, hiszen soha nem látott korrupciós ügyek látnak napvilágot és a különösen aggasztó a miniszterelnök családjának és kíséretének rejtélyes meggazdagodása. A „félfeudális rendszer” kétségtelenül életre hívott vízfejű és önkényeskedő hivatalokat, ám nem centralizáló stratégiával, hanem törvénysértő módon „közvagyon jellegét elveszítő” javak, egyéb juttatások és „mentességek”, „bejáratosságok” és „hozzáférések” révén köti magához a befolyása növeléséhez nélkülözhetetlen személyeket és csoportokat. Nem elég az önkéntes jogkövetés és a törvénytisztelet, személyes hűség, a szolgalelkűek lojalitása és a „szolgálattétel” szükséges a „jótéteményekhez”; „jóban kell lenni” a nagykán helyi székállóival. Mi ez, ha nem az Aranyhorda működési modellje, az alkotmányos kormányzat és az egész állam szétrombolása?

Ma van március idusa. E napon retteg minden zsarnok, mert a Brutusok tőröket melengetnek tógáik rejtekében és a nép felkel. 1848. március idusának jelszava ma időszerűbb, mint valaha:

„Felelős ministeriumot Buda-Pesten.”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr528477016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.