Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Az alávalót lenézem

2016. január 24. 23:33 - Finta László

Örülök, hogy elolvashattam ezt a cikket, mert tanúja lehetettem a magyar politikai újságírás egyik mélypontjának. Korábban két ízben is foglalkoztam azzal a morális és stiláris színvonaltalansággal, amelyet ez az „újság” képvisel – először egy „ételkritika”, majd egy „nekrológ” ürügyén –; ma már nincsenek illúzióim: biztos vagyok abban, hogy van ennél lejjebb is, és a kormánypárti online hecclap szerzői bőségesen szolgálnak még meglepetésekkel. Végtelenül elszomorít, bár az egyedülálló és gyermektelen nőket a kormánypárti honatyák és miniszteriális férfiak részéről nap mint nap érő megaláztatások fényében a legkevésbé sem lep meg, hogy ezúttal nem csak egy ellenzéki pártelnök, hanem a felesége becsületét is sérelem érte.

Vajon férfinak tartja magát a monogram mögé rejtőző szerző és a lap főszerkesztője, a közismert politikai gondolkodó azok után, hogy e kérdést feltette:

„Ön kiverné Tóbiás József feleségének régi képére?”

Remélem, maradt a magyar férfiakban és a kormánypárti politikusokban annyi lovagiasság, hogy mindezt kikérjék maguknak és elítéljék. Boldogabb időkben a szerző és a főszerkesztő ajtaján párbajsegéd kopogtatott volna kezében névjeggyel, s tolmácsolta volna a sértett férj szíves invitálását a hajnali, kies Vérmezőre.

Attól tartok, hogy a többség sosem védtelen a gusztustalansággal és az aljassággal szemben, kiszolgáltatja magát a hangadóknak és együtt ordít a farkasokkal. Számomra viszont a legszentebb szabadságjogok egyike az ajtó bezárásának joga és többé – még csak kíváncsiságból sem! – nem engedem be ezt a szennyáradatot a magánszférámba, elvégre az ember a morális, stiláris és esztétikai higiéniájára nem lehet eléggé kényes.

Olyan országban szeretnék élni, ahol bárki – származásától függetlenül – szert tehetne arra a társadalmi megbecsültségre és azokra az előnyökre, amelyek a jólneveltséggel járnak. Rendíthetetlenül hiszek ezekben az eszményekben és azokban az „apróságokban” – a kifejezés finomságában és a mások iránti figyelem, tapintat és tisztesség megnyilvánulásaiban –, amelyek a nőt úrinővé és a férfit úriemberré teszik.

Ha ezeket az eszményeket veszni hagyjuk, magunk is elveszünk és az alávalóság diadalmaskodik.  

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr308310508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Super aGyuri 2016.01.24. 23:54:30

Hozzáteszem, még a kislányukat is belekeverte.
Hányadék ez a G. Fodor, de azok még inkább, akiket szolgál.
A magyar történelem sötét végóráit éljük - ha sürgősen nem történik valami csoda.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.01.24. 23:57:21

@Super aGyuri:

Való igaz, a Tóbiás család becsületébe gázoltak. Ha valaki ezt tenné a családommal, hát... Keresem, miként zabolázhatnám az indulataimat. Szóval, ekkora aljasságot régen láttam, amint amit ez a "szerkesztőség" művel.

Attól tartok, nagyon sokáig a nyakunkon marad ez a csapat. Nem hiszek a csodákban.

nEjmEd · http://pixilation.blog.hu 2016.01.25. 11:39:49

És a tömegekkel mi lesz, akik nem eléggé felvilágosultak ahhoz, hogy éljenek az ajtóbezárás jogával? A 888 eddig sem veled kommunikált. Történik változás a cikked után, kérdezhetném provokatívan. :)

bögöbö 2016.01.25. 11:40:06

Amikor Kubatov azzal hencegett a FB-on, hogy az éhségmenetre adott - és büszkén kimolinózótt- riposzt (gy.k. "A szocialista hataloméhség menete") az ő szellemi terméke jöttem rá, hogy a "jobbos humor" egy oximoron. Én legalábbis még nem találkoztam értelmezhető megnyilvánulásával. EZ van helyette.

Ódor Richárd · https://www.facebook.com/odorric 2016.01.26. 12:36:18

A 888 bejegyzése legminősíthetetlenebb jelenkori újságcikk - ha lehet annak nevezni -, amivel valaha találkoztam. Építkezésen hall hasonló színvonalú eszmefuttatásokat, aki beáll néhány napra kőművessegédnek a félrészeg kontárok közé.

És akkor még olyanokkal is találkozom, akik ezt az egészet csak a 444-re meg az indexre adott reakcióként értelmezik, akik szerint nem a 888 kezdte, stb. Azért van egy szint...

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.01.26. 13:25:56

@nEjmEd: Nem történik semmi. De legalább elmondtam a magamét ebben az ügyben - talán ez sem kevés. (A magam nézőpontjából.)

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.01.26. 13:36:03

@Ódor Richárd:

Mindig is mosolyogtam azon, amikor GFG újpéteri babérokra tört. (Megjegyzem, Új Péter írásait csaknem húsz éve olvasom, és a krakéler gonzó soha nem lépte át azt a határt, amit a Habony-apród szennylapjának firkásza átlépett. Név nélkül, persze, ahogy kell.) Szóval, GFG nem olyan "jó fej", mint amennyire annak képzeli magát. Ismerem személyesen, volt alkalmam erről meggyőződni. (Tragikus, hogy valaha felettébb kedveltem, talán tiszteltem is.)

Ugyanakkor mélységesen elszomorít, hogy sokan – jogos felháborodástól vezérelve, vagy merő kajánságból, nem tudhatom – élcelődnek a politikai gondolkodó termetén és arcbőrén. A termetéről nem tehet és az arcbőréért is legfeljebb metaforikus értelemben felel. Ha valaki rászolgált arra, hogy emberi silánysága miatt megvetés jusson osztályrészéül, akkor ne bocsátkozzon senki „mélylélektani elemzésekbe”, még akkor sem, ha okoskodásaiban nem kevés igazság rejtőzhet. Ne váljunk olyanná, amilyen ő, különben mit sem ér az iránta érzett megvetésünk! A magam részéről a nagyúri nagyvonalúság híve vagyok: ha összefutunk, illően köszöntöm (ez az idősebb jogán jár neki), egyébként elnéző mosollyal tanúsítom azt, amit érdemel: a közönyt.