Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Hódolat a takarítóknak!

2015. október 28. 21:55 - Finta László

A „kortárs művészetről”

A nyugati civilizációt a hatvanas években megtámadta egy különös penész: az unalom. Hanyatló korunk embere mintha megcsömörlött volna az igazi művészettől, a bizarr látványban leli kedvét és a mocsok nyújt számára kielégülést. A mai „kultúrafogyasztó” a semmirekellő Andy Warhollal vallja:

„Művészet az, amit annak tudsz elsózni.”

Ez az olcsó szélhámos már csak tudta. Úgy vélem, az őrület akkor érte el tetőpontját, amikor a kritikusok Warhol Brillo márkajelzésű „dobozszobráról” kijelentették, hogy egy igen fontos kérdéssel szembesíti a szemlélőt: mi különböztet meg egy műalkotást egy nem-műalkotástól, ha nincs köztük semmi érzékelhető különbség? A rombolás prófétái elérték, amit akartak. Divatos perverzitásokban gazdag, kifinomult képzelőerővel ábrázolt szennyorgia, erőszak és pőre nemiség tárul fel a „kortárs művészek” kiállításain.

A képzőművészek hitványnak és érdektelennek láttatják a világunkat, az érzékek megcsalattatásában kalauz és irányfények nélkül maradtunk, a kritikusok pedig elfordultak legfőbb kötelességüktől, a józan és értelmes szemlélet tolmácsolásától, olyannyira, hogy napjainkban már a káosz szálláscsinálóit ünneplik és pártfogolják absztrakcióktól szennyezett, zűrzavaros írásaikban. Ennek szembetűnő tünete, hogy már a műalkotás szót sem ismerik, minden képzőművészeti produktumot az installáció – egy újabb absztrakt agyrém! – szóval írnak le. Ezek az alkotások azért bírnak értékkel, mert valakinek, sőt, egyenesen bárkinek tetszenek és ezért értékesek. A tiszteletre méltó elleni támadás, a bevett és megszilárdult tekintély kigúnyolása, a tárgyak kicsavarása és a nyelv eltorzítása, a jelentés tisztaságának tagadása, az emberi testen véghezvitt vizuális erőszaktétel – mindezek a széthullás és a primitivizmus tünetei, egyúttal serkentői. Az esztétikai ítélet korunkban értelmét vesztette.

De még él a remény! Nagyra becsülöm a takarítókat. Úgy tűnik, bennük még pislákol némi jó ízlés, egy letűnt kor kifinomultsága és nem kell mérget enniük, mint Mithridatész királynak; ők mintha természetes védettséggel bírnának a közönség lelkét szennyező toxikus „művészettel” szemben. Ezek a derék kétkezi munkások a mocskot mocsoknak látják, s mint ilyenről jól tudják, hogy annak a hulladéktárolóban van a helye.

Hogy az „absztrakt művészet” hívei megnyugodjanak: imádom Dengelengi Boldizsárt!

(Fénykép: Andy Warhol és a Brillo-dobozok, 1971) 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr698030352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

batiszkáf · http://batiszkaf.blog.hu 2015.10.29. 00:53:27

Warholt magam sem tartom valami nagyra, de azt azért becsülöm benne, hogy őszinte volt: nem vette komolyan magát, nem hazudott különösebb művészi tartalmakat a műveibe, gátlástalan pénzhajhász volt, aki sikeresen kihasználta a degenerált szellemi "elit" ostobaságát. A Brillo-dobozoknak, a Campbell's leveskonzerveknek meg a Mao-képeknek természetesen semmi közük a művészethez, de valahol az egész Warhol-életmű egy fricskának, az idézőjel idézőjelbe tételének tekinthető; ha van valami érték ezekben az "alkotásokban", akkor az az irónia, amivel Warhol a posztmodern művészetfelfogás képtelenségére mutat rá.
Warhol jószerével ártalmatlan, viszont a Hermann Nitsch-, a Mapplethorpe- meg az Andres Serrano-féle "művészek" (utóbbi a messze földön híres Piss Christ - egy vizeletbe mártott feszület - megalkotója, természetesen a National Endowment for the Arts, az amerikai kultúralap támogatásával) ténylegesen szubhumán, megkockáztatom: luciferi tartalmakat jelenítenek meg. Jobb korokban máglyán égették meg a hozzájuk hasonlókat. Ma korszakalkotó zsenikként vannak elkönyvelve. Ez az őrület igazi csúcspontja.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.11.04. 23:34:46

@batiszkáf: A filmkészítés terén az említett "akcióművészek" úttörője Kurt Kren, a "bécsi akcionizmus" vezéregyénisége. Íme, egyik animációs filmje: www.youtube.com/watch?v=wXgNTe8thFU

Ennél jóval durvábbakat is hivatkozhatnék, de inkább nem teszem. :)

Alec Cawthorne 2015.11.09. 20:17:12

@Lord Meldrum: Mielőtt ráklikkeltem volna, már tudtam, hogy a Balzac a hivatkozott alkotás! :D A kren-i életmű csúcsproduktuma. :D

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.11.09. 20:21:28

@Alec Cawthorne: Kolosszális alkotás. :) Nekem az Öncsonkítás és a Tannenbaum is nagyon tetszett. :D