Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Rendíthetetlen hit és meggyőződés

2015. szeptember 14. 14:58 - Finta László

Orbán Viktor „igazsága”

Bár kétlem, hogy a népvándorlás és Európa jövője kérdésében Orbán Viktor „abszolút churchilli magasságokban jár” (a brit államférfira nézve felettébb sértő, Orbánra nézve túlságosan is hízelgő az összehasonlítás), és arról sem kívánok határozott véleményt nyilvánítani, vajon hosszú távon őt igazolja-e a történelem (hajlok arra, hogy igen), a magyar miniszterelnök gondolkodásának egyik jellegzetességére viszont felhívnám a figyelmet. Érdemes emlékezetükbe vésni Franz Werfel A Musza Dagh negyven napja című regényéből Enver pasa Lepsius doktornak szóló intését:

„De aki politikával foglalkozik, annak két tulajdonsággal kell rendelkeznie: először is, bizonyos fokú könnyelműséggel, vagy ha jobban tetszik önnek, bizonyos halálmegvetéssel, ami tulajdonképpen egy és ugyanaz, másodszor pedig rendíthetetlen hittel saját döntéseiben, ha már egyszer meghozta őket.”

 Ezt Charles De Gaulle így fogalmazta meg:

„A politikában az a legfontosabb, hogy soha ne engedjünk a meggyőződésünkből.”

Ez az, amit a baloldalnak meg kellene tanulnia – feltéve, hogy van valamiféle meggyőződése. Ezt erősen kétlem. Abban viszont biztos vagyok, hogy a népvándorlás kezelése lesz Orbán Falkland-háborúja.

A miniszterelnök behűtheti a pezsgőt a következő általános választás győzelmes éjszakájára.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr427787268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tenebra 2015.09.14. 15:19:55

Ha nem tudnám, hogy Orbánnak nincs túl nagy hatalma az ország területén kívül, akkor azt mondanám, ezt a "menekültügyet" ő gerjesztette, mert annyira kapóra jön nekik.

De így csak azt mondhatjuk tényleg, hogy nagyon kapóra jön neki. Rengeteg idiótát maga mellé állított már a plakátragasztgatással is, de az elkövetkező hetekben biztos úgy fog feltűnni, mint aki "legalább megpróbálta kezelni a válságot, és bátran szembeszállt Európával".

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.09.14. 16:14:50

@Tenebra: Idézetek a regényből:

"Nagy szerencsétlenségben, még elemi csapás esetén is, az emberek azzal könnyítenek legjobban a szívükön, hogy ösztönösen egyes személyekre hárítják a felelősséget, és elhalmozzák őket szemrehányásokkal. Van-e embereknek joguk arra, hogy bölcs tervet dolgozzanak ki egy másik nép kiirtására? Lehet-e egyáltalán hasznos az ilyen terv, ahogy a kajmakam százszor is állította? Ki dönti el, hogy egy nép jobb-e vagy rosszabb, mint egy másik? Emberek bizonyosan nem dönthetik el, Isten pedig nagyon egyértelműen döntött a Damladzsikon. Sztepanba villámcsapásként hasított a felismerés, hogy egyetlen tett sem elég az örökkévalósághoz, hogy minden dicsőségben bosszúvágyó hűtlenség lappang, és hogy mindig elölről kell kezdeni."

"Az emberi természet kiirthatatlan sajátossága, hogy örökös érvényesülési vágyát könyörtelenül kimutatja az alacsonyabb rangúak, szegényebbek, nyomorékok, sőt az idegenek rovására, ahol és amikor csak alkalma nyílik rá. A megalázás vágya, és az ebből fakadó bosszúszomj nagyon jelentős mozgatóereje a világtörténelemnek, amelyet a politikai eszmények nyűtt palástja csak hiányosan takar."

És jelen helyzetünkben a leginkább találó:

"... a közélet egyik titka, hogy a véletlen mindig teremt a tömeg összesűrűsödött rosszindulatának megfelelő eseményt."