Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Frusztrációk, görögtűz és petárdák

2015. szeptember 05. 07:45 - Alec Cawthorne

Néhány szó a futballhuliganizmusról

Mindannyiunkat egyre növekvő aggodalommal tölt el a menekültválság eszkalálódása. A Keleti pályaudvar körül kialakult zűrzavaros állapotok nem kecsegtetnek rózsás jövővel. Ha mindez nem lenne elég, most egy újabb krízis bolydítja fel a Budapest nyugalmát: az ultrák elözönlötték a Deák tér környékét, és – hogy jó szokásuk szerint „hangulatba hozzák magukat” a magyar-román rangadóra – randalíroztak egy kellemeset. A környékbeli szórakozóhelyekről menekülni kezdtek a vendégek, sőt egyes civileket még atrocitás is ért a futballfanatikusok részéről, akiknek repertoárjából természetesen nem hiányozhatott a petárda és a görögtűz sem. Néhány petárda eldörrenése hallatán egyesek már fegyverropogást is vizionáltak. Annyi azonban bizonyos, hogy számos rendőrautó megrongálódott, a hatóságok pedig több személyt is őrizetbe vettek. Nem elég, hogy a Keleti voltaképpen összeroppant a bevándorló tömegek súlya alatt, s a folyamatosan élesedő konfliktusra már a nyugati sajtó is bőszen hegyezi fülét és tollát, a fővárosnak most a „szurkolói hevület” következményeivel, a szűklátókörűséggel, az emberi ostobasággal is farkasszemet kell néznie. 

Megvallom őszintén, habár gyerek- és tinédzserkoromban még valami halovány rajongásfélével is viszonyultam hozzá, manapság hűvös közöny fog el a futball hallatán. Nem az a problémám, hogy a foci esetében nem elitsportról beszélünk, hanem széles néptömegek számára a szórakozás egy alternatíváját kínáló játékról. Üzletágról, ha úgy tetszik. (Ettől függetlenül a magam részéről immár semmi izgalmasat nem találok abban, hogy huszonkét ember kilencven percen keresztül, futkározva, sokszor egymást gyalulva kerget egy labdát a gyepen.) Az azonban már mélyen felháborít, amikor ilyen és ehhez hasonló hírek csapják meg a fülem. Miféle szolidaritás, miféle közösség az, melynek gyúanyaga az erőszak és a huliganizmus? Az ultrák e megmozdulásának, úgy gondolom, semmi köze a futballszeretethez, a sportrajongáshoz, de még csak ahhoz az egyszerű, magától értetődő és jogos igényhez sem, hogy az ember néha ki akarja nyilvánítani hűségét, elkötelezettségét egy ügy mellett. A sport a csapatszellemről, a fair play szabályainak betartásáról, a civilizált viselkedési normák elsajátításáról, egymás kölcsönös tiszteletéről szól. A sport, ha úgy tetszik, egyszerre erkölcsnemesítő hatású, s pallérozza a szellemet is. A vendégszurkolókkal összetűző ultrák magatartása éles kontrasztban áll a felsorolt értékekkel. Az ultrák számára nem a sport, a versengés jelenti az identitásképző erőt, hanem a rombolás és a szellemi sivárság. Senkinek az érzékenységét nem áll szándékomban megsérteni, de úgy vélem, akadnak olyanok, akik futballmeccsre is azért járnak, hogy békétlenséget szítsanak, tettlegességet, indulatokat provokáljanak. Számukra a futballmeccs nem a közösségi élmények, az együvé tartozás színtere, hanem az egyénileg megélt, mérgező, állatias indulatoké. 

Nem állítom, hogy a szenvedélyes (de mértéket ismerő) futballrajongás összefüggésben állna az intelligenciaszinttel és bizonyos – nem épp előnyös – jellemvonásokkal. Akad olyan ismerősöm, aki intelligens, tanult fiatalember – önkormányzati képviselőként tevékenykedik Budapesten ­–, de megrögzött Fradi-drukker, és amikor kedvenc csapata egyes mérkőzéseit nézi a tévében, rendszerint artikulálatlan hangokat hallat, s zöld-fehér sálját nyaka köré tekerve végigvonaglik a padlón a hatalmas izgalmak delejező mámorában. Ez az embertípus ugyan rendszerint kiszabadítja a csordaszellemet a palackból, de mégis mértékkel gyakorolja e bumfordi tevékenységet. Vannak azonban szélsőséges „futballrajongók” is, akiknek a korhadó, ködös agyában elvetemült gondolatok fogannak meg. Ezek az emberek már nem a futball öröméért gerjesztik az egekig az adrenalin-szintjüket, hanem puszta primitív kedvtelésből. Ez számukra a frusztrációk levezetésének egy különösen kellemes és hatékony módja. Nem is kell igazán tartaniuk attól, hogy fizikai épségük esetleg veszélybe kerül, hiszen a tömeg jótékony védőernyőként magasodik föléjük. Elvegyülvén ebben a durva és izgága forgatagban, néhány pillanatig ők maguk is fontosnak érezhetik magukat. Még talán el is hiszik, hogy zászlók, címerek, együttesek „nevében” cselekszenek, de valódi céljuk csupán annyi, hogy önnön szellemi színvonalukról, civilizálatlanságukról, bárdolatlanságukról számot adjanak a világnak. Igen, bevallom: a szotyiköpködő, hónaljszagú, nullás géppel tar kopaszra nyírt, vizeletfoltos nadrágú, bomberdzsekis-bakancsos, koromsötét vadparasztot (nem mint futballrajongót, hanem mint tisztességes és konszolidált emberi magatartásra képtelen, közönséges rendbontót) mélyen elítélem és megvetem. 

Rajongani, lelkesedni, szurkolni, kötődni valamihez – ezek alapvető jogok, melyek mindenkit megilletnek. Önmagunkból kivetkőzni, petárdákat durrogtatni, rendőrautókat rongálni, indulatokba, alkoholgőzbe és lármába fojtani a Belvárost, amikor az országot (és vele együtt egész Európát) sosem tapasztalt méretű válsághelyzet fenyegeti – ehhez viszont senkinek nincs joga. 

Nagy megelégedéssel töltene el, ha az emberek úgy hódolnának a futballrajongás szenvedélyének, hogy közben nem tiporják sárba önnön méltóságukat és mások méltóságát sem. 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr507761528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tenebra 2015.09.09. 00:10:30

Az ultrák a legmocskosabb állatfaj. A balhé miatt mennek ki bármilyen rendezvényre, nem a fociért, a sportért. A sport a sportszerűségről szól, arról, hogy a verseny a starttól a finisig tart, és utána kezet fogunk. Ezek a faszkalapok viszont képtelenek a "beletörődésre". Habár szerintem nem is nagyon érdekli őket maga a sport, a foci. A lényeg, hogy lehessen valakit utálni, valakibe bele lehessen kötni. Legutóbb úgy tűnt, a románok már nem elég "erősek" hozzájuk, így gyenge, elesett emberekre, nőkre és gyerekekre dobáltak petárdákat.

Az ilyenek a dagonyát érdemlik. Nem a menekülteket, hanem az ultrákhoz hasonló barmokat kéne fegyverrel kihajtani ebből az országból sürgősen. Jobb hely lenne Magyarország, ebben 100%-ig biztos vagyok.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.09.14. 16:18:42

@Tenebra: Apám szokta volt mondani: "Kardlapot nekik lóhátról!" :)