Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Tegezhetlek Önt?

2015. augusztus 09. 15:37 - Finta László

Viselkedésformáink torzulásai és a „sznobizmus”

„– Szia, mit adhatok?
– Jó napot kívánok! Egy kávét kérek. 
– Itt iszod? 
– Nem. Hozza, kérem, az asztalomhoz!”

Ennek a dialógusnak tegnap voltam elszenvedője Budapesten, az Andrássy út 39-ben. Az igazat megvallva, tele van a szivarzsebem azzal, hogy mindenki mindenkit mindenhol letegez, különösen nyáron. Talán ez lenne a közvetlenség, a barátságosság és a „lazaság” adekvát „hangneme”? Ergo, ha valakit magázok, akkor kizárólag távolságtartó, barátságtalan és karót nyelt alak lehetek? Nos, ezt kikérem magamnak! (Nem vagyok egy Erich Honecker – hogy a régi NDK-s vicc poénjára utaljak.)

Meggyőződésem, hogy a „magázódás” – ahogy a köznyelv nevezi a másik ember megszólításának e nyelvi formáját –, a legcsekélyebb mértékben sem gátolja sem a közvetlen, sem a barátságos, sem a „laza” társalgást. Volt idő, amikor férfi és nő a nyilvánosság előtt, sőt házasságban élve még a magánéletben is magázta egymást és ez talán még a meghittségnek sem állt útjában. Félreértés ne essék, magam is nagyon sok emberrel tegeződöm és nincs ezzel semmi baj – a maga helyén. A tegeződést igen ritkán kezdeményezem, viszont ha valaki felajánlja, vagy udvariasan rákérdez, tegezhet-e, nem utasítom vissza.

Sokan nyilván azzal érvelnének, hogy a tegeződés nem zárja ki a tisztelettudó és udvarias társalgást. Ez igaz, ám senkit nem jogosít fel arra, hogy kérdés nélkül tegeződésre váltson, vagy – ami gyakoribb –, hogy már eleve így indítson. Ebben az esetben kivételek a gyerekek, mondjuk tizennégy-tizennyolc éves korukig. A tegezés-pártiak másik érve, hogy tegeződve „könnyebb” és „gördülékenyebb” a másik fél megszólítása. Nem fogadom el ezt az érvet sem. Talán magázódva „nehezebb” a ragozás? Nem hinném, hogy ez akkora gond, ha az ember legalább az anyanyelvét anyanyelvi szinten beszéli. Akkor mégis, miért tartják a szóban forgó nyelvi formát „távolságtartónak”? Úgy vélem, sokan önmagukat nem érzik méltónak a magázódáshoz. Talán modorosságnak tartják, afféle erőltetett udvariaskodásnak, esetleg a „feudalizmus” nyelvi maradványának. Nos, ha engem szólít meg az addig a pillanatig jobbára ismeretlen illető, erőltesse meg magát! Az én fülemnek ugyanis ez is természetes és engem nem kell felszólítani arra, hogy ezt viszont megtegyem.

A magázódó és más megnyilvánulásaiban önmagával és másokkal szembeni igényességet sugalló embert napjainkban gyakran éri a sznobizmus vádja. Arra jutottam, hogy az ilyen ember nem lehet sznob, éspedig azért nem, mert a társadalom felhőrégióit korunkban benépesítő emberek olyannyira érdektelenné váltak, annyira durvák és közönségesek, hogy a velük való érintkezésnek nem maradt semmiféle esztétikai vonzereje – hiába, a stílus csak nemzedékek múltán párosul a vagyonnal –, ergo, majmolni a legkevésbé sem érdemes őket, mint a hajdani arisztokráciát; mi több, önmagára adó ember ilyet nem is tesz. A legfényűzőbbnek kikiáltott összejöveteleken többnyire a legkellemetlenebb parvenük nyüzsögnek; a valaha szebb napokat és finomabb közönséget látott szállodák, kávéházak és szalonok már nincsenek sehol, vagy ha mégis léteznek, már nem ugyanazok a szállodák, kávéházak és szalonok, mint hét-nyolc évtizeddel ezelőtt voltak, és nem kínálják ugyanazt a kellemes társaságot és társalgást, mint akkoriban. Persze, ha az önmagammal és másokkal szemben a megszólításokban és általában a nyelvhasználatban is megnyilvánuló igényesség, és egyfajta fegyelmezett, felnőtt attitűd sznobizmus, akkor boldogan vállalom.

Elégtételt éreztem, amikor a nálam talán tíz-tizenkét évvel fiatalabb pincér „észre vette” magát:

„– Uram, a kávéja.
– Köszönöm szépen!” 

– feleltem mosolyogva.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr687693790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thaliavilaga 2015.08.09. 16:48:49

Megérkeztem! Sok sikert kívánok a bloghoz, nagyon jól írsz, így nem kérdés, hogy ez (is) a műfajod lesz!
A témához pedig: mindig megdöbbent, amikor a bankban, postán, vendéglátóhelyen, boltban a nálamnál fiatalabbaknak is magázódva köszönök és simán visszategeznek...Na jó, amióta öregszem, nem vagyok olyan kritikus, lassan már örülni fogok minden tegezésnek...:)
És egy másik dolog: 9 évet húztam le a közigazgatásban úgy, hogy ügyfeleztem is napi szinten...A 18-20 éves fiatalok, főleg fiúk rendszeresen tegeznek...10-ből 9-nél elnéző vagyok és visszamagázom, hátha veszi a lapot...De 10-ből mindig van egy, aki rossz napomat fogja ki és akinél eldöntöm, hogy megnevelem: nekik szoktam elmondani, hogy nem kifejezetten miattam, hanem saját maga miatt javaslom, hogy 1. Legközelebb. 2. Ha bemegy egy hivatalos helyre. 3. Ahol az ügyintéző Önnél idősebb. 4. Ráadásul hölgy. 5. Ráadásul ezen a helyen Ön valamiféle segítséget kér, mert olyan helyzetbe került, hogy önállóan sajnos nem tudja megoldani. 6. És ahol az ügyintéző az Ön fiatal kora ellenére teljesen nyilvánvalóan megadja a tiszteletet azzal, hogy magázza...szóval ott lehet, hogy érdemes lenne nem úgy beszélni, mintha a haverjával diskurálna...Egy ilyen nevelés után sikerült azt a mélypontot elérnem, hogy a fiatalember, aki befelé még helló, sziával, de legalább köszönt, kifelé köszönés nélkül távozott...Kolléganőm elmondása szerint szerinte gőze nem volt arról, hogy akkor most hogyan is kellene magázódva egy nőtől elköszönni...:)

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.09. 17:04:17

@Thaliavilaga: Köszönöm a jókívánságot, légy üvözölve olvasóim között! :) Sok más mellett azok a jelenségek indítottak arra, hogy útjára bocsássam ezt a blogot, amelyekről a hozzászólásodban plasztikusan írtál. Vallom, hogy az emberek neveltetése, igényessége illetve ezek hiánya összefügg a civilizációnk mindenkori állapotával. Öröm olvasni, hogy a magad eszközeivel küzdesz a hanyatlás ellen akkor is, ha csekély az eredmény.

gertrudstein 2015.08.09. 17:37:09

Ön nagyon jól ír. Olvasni fogom a blogját.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.09. 18:10:43

@gertrudstein: Köszönöm, igazán örülök! :)

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2015.08.09. 18:33:41

Nagyon jó írás! Igazán megtisztelő, hogy tegezhetem Önt, Lord Meldrum! :)

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.09. 18:43:15

@PuffCinq: Akkor most, ennek ürügyén, koccintsunk Audrey Tautou egészségére; Isten éltesse őt sokáig! :)

Tenebra 2015.08.11. 21:04:10

Egyetértek a leírtakkal. Én mondjuk a tegeződés pártján vagyok, vagyis sürgetem, ha rajtam múlik, hogy tegeződjünk, ha barátságban akarok lenni valakivel. De szerintem is bunkóság az, ha valakit nem ismersz, és egyből letegezed. Főleg, ha erre ő nem adott engedélyt. Én soha, senkit nem tegeznék le - már, ha tőlem idősebb - kérdezés nélkül. Sőt nem is kérdezném meg, szerintem az is illetlenség (illetve nem szerintem - az etikett szerint is az). Amíg nekem egy idősebb nem ajánlja fel, hogy "tegezz nyugodtan", addig ő tegezhet engem, ahogy akar, én nem fogom visszategezni. Tanáraimnál is játszottuk ezt egy darabig, míg neg nem kaptam, hogy "tegezz nyugodtan". Szerintem ez alapvető.

Mondjuk Pesten elég sok a "nem magyar" vendéglátós, akik csak tegeződni tudnak, de gyanítom, hogy nem egy lepukkant török gyrosozó van az Andrássy út 39-ben... :D Szóval ez tiszta sor, hogy bunkóság votl a felszolgáló részéről.

(Ahogy egyébként persze az is az, ha az idősebb fél többszöri felszólítására sem hajlandó valaki tegeződni. Én már estem ebbe a hibába, és ez ugyanolyan sértő lehet, mint a fordított eset. )

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.11. 21:59:28

@Tenebra: Abszolút egyetértek. :) Nincs is rosszabb, az ún. csendőrpertunál, amikor a korban-rangban feljebb álló tegez, egyúttal megaláz. Szóval, ha valaki felajánlja - a dolgok rendje szerint az idősebb -, akkor el kell fogadni és vissza kell tegezni.

Ajánlom a témában Hankiss Elemér Diagnózisok című könyvének erről szóló fejezetét, alaposan körüljárja a témát.

(Mivel nyíltan utaltam rá, megírom: a 360 Bár pincére tegezett le.)