Pethő Sándor hírlapíró síremlékén olvasható e falirat:
„Küzdött azért, hogy Magyarország magyar ország maradjon.”
Ama vészterhes időkben – kezdem azt hinni, hogy mi, magyarok, kizárólag vészterhes időkben élünk –, 1938-ban e jelszó egészen mást jelentett, mint napjainkban, amikor közönséges és olcsó propaganda-handabandává silányították.
Kevesen tudják, hogy e jelszót A tardi helyzet szerzője, Szabó Zoltán találta ki, és az alakuló Magyar Nemzet tűzte zászlajára 1938 augusztusában. A lap kezdetektől a nemzeti liberális, keresztény-konzervatív, középosztálybeli olvasókat kívánta megszólítani. Az alapító, Pethő Sándor szeme előtt a nyugati világlapok példája lebegett: a londoni The Times, a párizsi Le Temps vagy a Neue Zürcher Zeitung, szerkesztési elvei mintaként hatottak a hazánk parlagibb viszonyai között is.
Szerkesztői olyan, sajátos históriai hagyományain és alkotmányos fundamentumán álló Magyarországért küzdöttek, amely sikerrel állhat ellen a nemzetiszocialista és a bolsevik totális zsarnokságnak. Nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerült. A magyar alkotmányosságot és a nemzeti függetlenséget a „két pogány közt” is védelmező napilap hamar népszerű lett, a háború idején folyamatosan emelkedett a példányszáma.
A német megszállás után betiltották, majd a szovjet megszállást követően újra élesztették. A Magyar Nemzet volt a bokréta a hazai kommunista sajtópolitika és torz nyilvánosság kalapján. A felmenőim ezt a lapot járatták, amely legalább olyan erős politikai állásfoglalást jelentett Rákosi Mátyás és Kádár János Magyarországán, mint a Szovjetunió című képeslapra való előfizetés. Egy-egy vezércikke országos eseménynek számított és hónapokig vitatták; külpolitikai rovata üdítő hang volt a sivár egyszólamúságban, konzervatív tipográfiája pedig boldogabb időket idézett.
Magam is rendszeresen vásároltam a kétezres években a Népszabadság mellett, hogy szert tegyek a sorok közötti olvasás képességére, amely napjainkban, a barbár hangvételű publicisztikák, az álhírek, a tömegméreteket öltő butítás és a lélekromboló cinizmus korszakában felbecsülhetetlen értékű tudás. Ennek a lapnak minden korszakában voltak kiválóságai, olyan publicisták, akik a szavak kellő erkölcsi és eszétikai választásának felelősségével vetettek papírra tiszta és igaz gondolatokat; bár olyan szerzők is írtak a Magyar Nemzetbe – tapintatból nem említek neveket –, akiket átlapoztam, mert soraikból ordított jellemük konvertita ügybuzgósága, a közönségesség és a sekélyesség, mi több, a becstelenség és az aljasság is.
Akik most örvendeznek, visszafoghatnák magukat. A hírlapíró is gyarló ember, a világnézeti elkötelezettség nem bűn, és amíg tisztességgel végzi a dolgát, tartozzék bármely politikai szekértáborhoz is, érdemes olvasni. Remélem, valamilyen formában feltámad a Magyar Nemzet, és méltó marad Pethő Sándor szellemiségéhez.
(Kép: a Magyar Nemzet 1939. május 31-i lapszámának címoldala)