Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

„Southrons! hear your country call you!”

2017. június 06. 15:50 - Finta László

Napjainkban a szellem bürokratái a „politikai korrektség” érvényesítésére és egyes kisebbségek vélt „érzékenységére” hivatkozva, lázasan buzgólkodnak „a múltat végképp eltörölni” hagymázas utópiájának beteljesítésén. Képromboló dühük legújabb áldozata Robert Edward Lee tábornok New Orleans-ben álló szobra. (Lehetséges, hogy immáron múlt időben kellene írnom, hiszen május végén szorgos kezek és gépek nekiláttak a grandiózus szobor elbontásának.)

Lee tábornok egyetlen „bűne”, hogy ő parancsnokolta az amerikai polgárháborúban az Unióból kivált, rabszolgatartó déli államok hadseregét. (A hitelesség kedvéért nem árt megjegyezni, hogy formális kinevezését csak 1865 februárjában kapta meg Jefferson Davistől – két hónappal azelőtt, hogy a Konföderáció hadserege Appomattoxnál letette a fegyvert.) Virginia állam polgárain múlott, hogy így alakult Lee sorsa, ugyanis az 1846-os mexikói háborúban hírnevet szerzett, a végletekig tisztességes és nem mellesleg mindenféle háborúskodást szívből gyűlölő főtisztet maga Abraham Lincoln elnök kérte fel, hogy álljon az Unió hadseregének élére, ám Lee tiszteletteljesen elhárította a felkérést, mondván, megvárná, hogyan dönt és mit cselekszik szűkebb hazája, Virginia. Amikor Virginia az Unióból való kilépés mellett döntött, Lee tábornok harminckét évnyi szolgálat után lemondott az Amerikai Egyesült Államok hadseregében viselt tiszti rangjáról. E feddhetetlen jellemről árulkodó lovagias gesztust azzal indokolta, hogy

„… az Unió iránti minden odaadásommal és állampolgári hűségemmel sem lettem volna képes kezet emelni rokonaimra, gyermekeimre és otthonomra.”

A főtiszt visszavonult, mert így követelte a becsület, amely nem csak holmi üres frázis volt a tábornok szótárában – egész életét annak rendelte alá, hogy visszaszerezze családja becsületét, hiszen a gazdag ültetvényes és egyébként déli föderalista meggyőződésű atyja hírhedt korhely volt, anyja pedig egy zsugori özvegyasszony. Lee ilyen körülmények között határozta el, hogy minden tekintetben példamutató életet él. A West Pointban mintaszerű fegyelmével és kifogástalan modorával tűnt ki; nem vett részt a déli kadétokra jellemző úrhatnám dorbézolásokban. Kitüntetéssel végezte tanulmányait és a mexikói háborúban léptették elő őrnaggyá. Ő verte le 1859-ben a John Brown-féle felkelést, ám az abolicionista lázadót vonakodva adta hóhérkézre. Mindenkinél jobban tudta, hogy „az államok háborúja” hosszú és véres küzdelem lesz. Az utolsó pillanatig hitte, hogy egy újabb kompromisszummal elodázható a polgárháború; szívből remélte – amiképp egy jó föderalista fiához illik –, hogy az Unió fennmarad. Amikor mégis széthullott, ő visszatért Virginiába, a hazájába; példaképe, George Washington szülőföldjére: az egyetlen biztos pontra a háborgó világban, ahová a becsülete és a tisztessége kötötte. E nagyszerű férfiú – aki nem mellesleg erkölcsi és politikai értelemben is szörnyűségnek tartotta a rabszolgaság intézményét – a ma élő nemzedékek példaképe lehetne:

„Mindennél többre becsülöm az Uniót, és semmi sincs, amit ne dobnék oda a megmentéséért, kivéve a becsületemet.”

Vajon azok a „progresszív” egyetemi értelmiségiek, akik a steril tanészéki irodáik magányában – ez az a bizonyos „safe space” – önmaguk tengelye körül forogva olyan mihaszna intellektuális keljfeljancsikról ábrándoznak, mint a „gender”, elgondolkodnak-e azon, mit jelent a becsület és a tisztesség, s mit jelentett akkor, s mit jelent ma úriembernek lenni?

Lee tábornok küzdött, hitt és remélt; az ügy bukását követően pedig a békés rekonstrukció mellett érvelt bosszúszomjas északiak és revansra vágyó déliek ellenében is – mindez aligha mondható el a puha bőrfotelekben üldögélő, kávézgató és légvárakat építő szellemi nagyságokról. Ha a „progresszív” fároszok szerint Lee tábornok szobra ledöntésre ítéltetett, akkor fontolják meg, fennmaradhat-e a rabszolgatartó Thomas Jefferson elnök szobra, az „imperialista” Sir Winston Churchill szobra, a jobbágyait botozó Leo Tolsztoj szobra; vajon nem kellene összezúzni minden emberi alkotást és kitörölni minden nagyság emlékét az emberi emlékezetből, amely nem állja ki a „politikai korrektség” purifikátorainak istenítéletét?

A „politikai korrektségben” nem is az ostobasága és abszurditása, hanem a kíméletlensége a leginkább zavarba ejtő. A boszorkányüldözésre irányuló hajlam hagyománya az amerikai lélekben Salemig, a daytoni majomperig, a hollywoodi feketelistákig és a mccarthyzmusig, a természetes igazságérzeten felülkerekedő vallási és ideológiai téboly egyéb megnyilvánulásaiig vezethető vissza; mai felkent papjai a mindenek felett állónak hitt „tudomány” képzeletszegény bürokratái, akik szorongva kémlelik a horizontot és felcímkéznek mindent és mindenkit, aki kicsit is kilóg az általuk elképzelt idilli világból, ahol nincsenek osztálykülönbségek, sem erények, sem gyarlóságok; ahol mindenki egyenlő – kivéve a fehér bőrű, diplomás, nőkhöz vonzódó férfiakat, hiszen ők az „elnyomók”: „reakciós, feudális fasiszták”, akiktől meg kell tisztítani minden társadalmat.

Valóban veszélyes ez a reakciós társaság, hiszen tagjai elméjében még pislákol az értelem, a nőkkel szemben lovagiasak, tetteik zsinórmértéke a becsület, és minden megnyilvánulásukat valamiféle régimódi tisztesség jellemzi. Szobraik olvasztótégelybe kerülnek és az így kivont értékes színesfém holmi elektronikai félvezetőben él tovább; ők maguk pedig kivégzőosztag előtt vagy bitófa alatt végzik, porhüvelyük végső rendeltetési helye pedig a hullákkal teli meszesgödör.

lee-sitting.jpg

(Fénykp: Robert Edward Lee tábornok portréja 1870 körül)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr4812567707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása