Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Nyár: emlékezés, hit, szerelem és bor

2016. szeptember 12. 21:21 - Lord Meldrum

(Visszapillantás)

Tímeának ajánlom

Két hónappal ezelőtt szálltam le a vonatról az alsóörsi vasútállomáson, hogy szerelmemmel néhány napot a Balaton északi partján tölthessek.  

Utazásaink során bejártuk Veszprém környékét, eljutottunk Nádasdladányba, Tihanyba, a Káli-medencébe és Keszthelyre. Úti örömeink a felismerésekből fakadtak: olyasmikre döbbentünk rá, amelyeket a képzeletünk már feltárt előttünk és többé-kevésbé tudatosan vártunk e felismeréseinkre. Ilyen felismerés, hogy az időérzékelés nem mindig felel meg a kronométer és a naptár mechanikus és matematikailag leírható kategóriáinak. „Időmilliomosok” voltunk, ha szabad így fogalmaznom, és az időt nem csak annak szenteltük, hogy naphosszat aszalódjunk a tűző napon. Felfedeztük azt is, hogy igenis létezik időutazás: 2016 nem ugyanaz Budapesten, mint Felsőörsön, Lovasban és Csopakon. Talán a hegyvidék és a tó közelsége, talán a szőlőművelő emberek erkölcsei és a hajósok természettel szembeni alázatának példája miatt – nem tudjuk –, de az élet kimódoltabb és sokkal boldogabbnak tűnt, mint a nagyvárosi forgatagban. A nyaraló oltalmazó magányában meghitt magánéletre tettünk szert, amely a metropoliszban, idegenek között vagy egy társasház börtönébe zárva már aligha létezik: inkább nyomasztó egyedüllét, semmint magánélet.

Nádasdladányban és Keszthelyen bepillantást nyerhettünk a magyar mágnások hajdani életformájába, és ekkor rádöbbentünk – no, nem mintha addig nem sejtettük volna –, hogy olyan helyek és korok vonzanak bennünket, amelyekről már tudunk valamit. Mi nem tartozunk ama nyaralók táborába, akik vagyonokat áldoznak arra, hogy – holmi „divatnak” engedelmeskedve és a „trendeket” követve (és talán hiúságuknak is hódolva, ez utóbbi szerencsésebb eset) – olyan távoli helyekre utazhassanak, amelyek „egzotikuma” és „forradalmian új” mivolta személyes ismereteik határain túlian valószerűtlenek. A mi utazásunk tökéletesen illik az európai civilizáció karakterébe: történelmi utazás, amely révén gazdagodott az önismeretünk és – talán megbocsátható e fennköltség – az emlékezés diadalt ült a romlás szelleme fölött.

Utunk során több templomot is felkerestünk, hiszen a Balaton északi partja bővelkedik bennük. Mind közül talán a felsőörsi prépostsági templom volt a legszebb. Minket valósággal megigézett. Az Árpádok idejében felhúzott félkör alakú szentély-apszis zömök, román stílusú főhajóvá terebélyesedik; az oltár előterében gótikus boltozat, maga az oltár és a kegyszerek és a főhajó belső tere a barokk remekművei. Gyermeki örömmel és kíváncsisággal jártuk be e különös épületet (még az orgonához és a karzatra is feljutottunk); csak mi voltunk ott, sehol egy alkalmatlankodó turista; a nap végén pedig arról is beszélgettünk, hogy az emberek egy része igénybe veszi az egyház ceremoniális intézményeit – keresztelő, házasságkötés és temetés –, jóllehet a leghalványabb tudással sem rendelkeznek ezek teológiai alapjairól és a hit dogmatikájáról. Mi is eléggé járatlanok vagyunk e kérdésekben, ám megilletődve rájöttünk arra, hogy Isten országának lényege fölöttünk áll. Olyasvalamiről lehet szó, amely ítélőerőnk határain túl van, és ott is kell maradnia.

Tímea nem csak eszményi útitárs, aki megértően osztozott ezekben a felismerésekben, hanem tökéletes NŐ. Igen, jól olvassák, csupa nagybetűvel! Minden ízében NŐ: Európa fejedelmi szépségeit idéző fehér bőre, tartása, idomai, arca és finom mosolya; az északi szépségekre emlékeztető természetes szőkesége és égszínkék tekintete; és a polgári korszak szépségideáljait idéző klasszikus megjelenése, pirosra lakkozott körmei – és még hosszan sorolhatnám. Ugyanilyen fontos az a lelki finomság, ha szabad így mondanom, előkelőség, amely nem csak vérének sajátossága, hanem szellemiségének és ama módnak is, ahogyan él, s ahogyan az életet megörökíti. Nem véletlen, hogy szenvedélyes és elhivatott fotográfus; nőiessége nem csak küllemében, hanem jellemében és az élet dolgaival szembeni esztétikai érzékenységében is megmutatkozik: gondoskodása otthont teremt, az otthont pedig választékos ízléssel varázsolja otthonossá, amely nem csak a meghitt magánélet megszentelt tere, hanem az Ő erényeinek hála, erkölcsi hátország. S ezek az erények biztosabbak bármely kőfalnál.  

Tímea és a mi szerelmünk Isten ajándéka, akár a jó bor, a jó bor adománya pedig az utóíz. Mi mindig örömmel hódolunk a borivásnak: egy-két pohár, és szárnyal a szellem, feléled a vágy. 2016. július 13. estéjén Zwack Izabella Betsek-dűlői tokaji furmintját ízlelgettük. Kint tombolt a vihar, a Balaton déli partjának a körvonalai is elhalványultak. A citrus, a menta és az érett gyümölcs illatát enyhén sós lecsengés követi. Ez a bor – és az emberi ízlés, sőt, a tudat – ésszel felfoghatatlan csodája. Tökéletes választás egy viharosan szerelmes nyári éjszakára.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr4411700711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tenebra 2016.09.12. 22:38:11

A Balaton sokak szerint trendi hely, meg "szegény ember nyaralója", de szerintem ez nem így van. Egyetértek a leírás minden mondatával, a Balaton nagyon is sok mindent rejt, és valóban egy teljesen más világ nyílik meg előttünk, ha felfedezzük a tó környékét. Mert hát a Balaton nemcsak a partyzás vagy a fürdőzés. Erre amúgy engem is a Nő ébresztett rá - pontosabban az én nőm, az én szerelmem, vagy most már inkább úgy írom, hogy menyasszonyom. Három éve járunk a Balatonhoz, és tökéletes élmény volt mindannyiszor, mert barátnőmnek köszönhetően, aki nem nagyon szeret fürödni a tóban ( :D), bejártuk a környék nevezetességeit. Már, amerre mi voltunk (Balatonlelle), annak a környékét. Átmentünk az északi partra, Badacsony és Tihany is meg volt. Sajnos Tihanyt csak futva jártuk végig a kompmenetrend miatt, de jövőre megbeszéltük, hogy célzottan Tihanyra megyünk. :D Az apátságot is meg fogjuk tudni nézni remélhetőleg, beleértve az alsótemplomot. Mert azt most a tömeg miatt ki kellett hagyni, egyszerűen képtelenség volt bejutni oda, annyian voltak.

És egyébként a déli partot sem érdemes hanyagolni szerintem. Remek felfedeznivalók vannak arra is, főleg, ha túrázni van kedvünk. Kőröshegy, várrom, Rádpuszta, árpádkori templomrom. Mind izgalmas látványosságok.

A párodhoz pedig gratulálok, kívánom, hogy tartson ki örökké ez a szerelem!