Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Egy modern Hérosztrátosz és a „fegyverlobbi”

2015. október 05. 20:01 - Lord Meldrum

Az oregoni mészárlás margójára

Négy nappal ezelőtt egy senkiházi több embert meggyilkolt és megsebesített az Oregon állambeli Roseburg városának egyetemén. Obama elnök a történtek után – tekintet nélkül az elkövető vélt indítékaira, jellemére, esetleges elmebetegségére és múltjára – szinte azonnal magyarázattal szolgált a tragikus esemény okára: úgy vélte, mindez azért történt meg és a múltban is azért történhettek hasonló események, mert az amerikaiak olyan törvényhozókat választanak, akiket a Nemzeti Lőfegyver Szövetség „tart a markában”. Ilyet állítani legalább akkora ostobaság, mint az a közkeletű hazai nézet, amely szerint az Amerikai Egyesült Államok kormányzatát valamilyen, mindenki által „ismert”, ám felettébb „titokzatos”, az egész Földkerekséget uraló „háttérhatalom” mozgatja, emellett vérig sérti azokat az amerikai polgárokat, akik a Második Alkotmány-kiegészítést a szabadság biztosítékának tekintik; egyébként pedig az amerikaiak belátására, és nem az elnök elvárásaira kellene bízni, hogy a választók kikre bízzák a képviseletüket a Kongresszusban.

Senki sem vádolhat azzal, hogy ne érteném a fegyverviselési jog ellenzőinek érveit: a lőfegyverrel elkövetett erőszakos bűncselekmények valóban gyakoribbakká váltak. A szabadon megvásárolható és viselhető lőfegyverek között nem csak egyszerű sörétes puskák, hanem nagy tűzerejű, bonyolult katonai eszközök is vannak, amelyek törvényes viselését és használatát semmi sem indokolja. Az a körülmény sem mellékes, hogy a jogosultak vidéken vagy valamely metropoliszban viselik-e a lőfegyvert. Különbséget kell tehát tenni a lőfegyverek tűzereje és fajtái, használatuk módja és a jogosultak csoportjai között. Utóbbit különösen fontosnak tartom, hiszen felelőtlen elemek és elmebetegek kezébe nem való semmiféle fegyver.

Amikor érveket sorakoztatunk fel a fegyverviselés joga mellett vagy e jog ellen, akkor voltaképpen az élethez való jog és a szabadság konfliktusára reflektálunk. E konfliktus sokakat foglalkoztat, és amikor valaki a vitában megszólal, többnyire valamely versengő alternatíva kizárólagossága mellett érvel. A fegyverviselés teljes tiltása biztosan sok emberéletet mentene meg, ám erősen kétlem, hogy jelentős mértékben csökkentené a lőfegyverrel elkövetett erőszakos, élet elleni bűncselekmények számát, ugyanakkor meggyőződésem, hogy még inkább kiterjesztené a szövetségi kormány lehetőségeit az egyéni szabadságba történő beavatkozásra. Az a kérdés, melyik a kívánatosabb következmény?

Valaha a fegyverviselés jogának alkotmányos garanciáját egyfelől az indokolta, hogy a törvényes közhatalom túlságosan messze volt: az élet, a tulajdon és a szabadság védelme nélkülözhetetlenné tette a fegyvereket, de a mindennapi betevő megszerzése is részben a fegyverek birtoklásán múlott. Az idők és az erkölcsök persze változnak; ma már kevesebben vadásznak, mint a XVIII. században és nem kell tartani sem az indiánok portyáitól, sem a szökött rabszolgák bosszújától. Létezett egy másik indok is. A fiatal köztársaságnak nem volt hivatásos katonákból álló reguláris hadserege. Minden fegyverforgató polgár katonáskodott. A Második Alkotmány-kiegészítés a polgárkatona köztársasági erényeit hirdeti:

„Egy szabad állam biztonságához nélkülözhetetlen a jól szervezett milícia, ezért a népnek azt a jogát, hogy fegyvereket tartson és viseljen, nem lehet korlátozni.”

E nagyszerű cikkely voltaképpen Horatius verssorát visszhangozza:

„Dulce et decorum est pro patria mori.”

„Szép és magasztos halni ezért: haza.”

 (Horatius: Ad amicos, Ódák III. könyve, 2, 13 – Illyés Gyula fordítása)

A polgár hősiessége a szülőhaza szeretetéből fakad. A hazafi, aki valamely terület és az ott élők védelmében feláldozza életét, valami állandó és állandónak szánt dologért adja életét. A nyugati társadalmaknak éppen azzal a problémával kell újabban szembenézniük, hogy ez az erény rohamos gyorsasággal kivész. Ha a fegyverviselés joga fennmarad, talán a hazafiság erénye is tovább él a lelkekben, hiszen a fegyverek használata és kezelése erősítette a nemzedékek közötti szolidaritást, amikor az apák megtanították fiaiknak a fegyverhasználatot; a fiúk magabiztos önállóságra, függetlenségre tettek szert, nem mellesleg a tetteikért való felelősség érzését is elősegítette; a férfiakat közelebb vitte a természethez a vadászat révén és egymással is könnyebben értettek szót a sportklubokban és a vadásztársaságokban. (Végtelen szomorúsággal tölt el, hogy az elnök minden jel szerint megveti ezeket a férfias erényeket és a szabadságra hivatkozva szigorúbban ellenőrzött, másfajta életmódokat kíván ráerőszakolni az amerikaiakra.) Úgy vélem, hogy az élethez való jog és a szabadság konfliktusában nem valamelyik versengő alternatíva kizárólagossága melletti érvek helyesek, hanem azok, amelyek megvilágítják az adott berendezkedés történelmi értékeit.

Röviden szólnom kell az elkövetőről. Jellegzetes modern Hérosztrátosz, aki azzal indokolta tettét, hogy be akart kerülni a hírekbe.

„Úgy tűnik, minél több embert öl meg valaki, annál inkább reflektorfénybe kerül”

– írta a mészárlás előtt. Egy hanyatló korban a becsület iránti vágy a hírnév iránti vágyba csap át. Sajátos elmagányosodás áll a hátterében annak, hogy a zavaros elmék nem a magánélet meghittségében, hanem a nyilvánosság vásáriasságában keresnek „vigaszt”. Megdöbbentő, milyen elégtelen sokak belső tartása. Attól tartok, hogy a szexuális frusztrációktól és vallási megszállottságtól vezérelt „hétköznapi emberek” legalább annyira veszélyesek az életre, mint a terroristák, de a szabadságra is, hiszen ha az ilyen elvetemültek kezébe fegyver kerül, akkor a közhatalom birtokosai óhatatlan késztetést éreznek arra, hogy az élet védelmének jogos igényére hivatkozva mások szabadságát korlátozzák.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr767895002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Thaliavilaga 2015.10.08. 05:11:25

Ismered Lionel Shriver Beszélnünk kell Kevinről című könyvét? Film is készült belőle. Szívből ajánlom a témához.

Lord Meldrum · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.10.08. 12:09:34

@Thaliavilaga: Köszönöm, még nem olvastam, a filmet sem láttam. Röviden, néhány mondatban összefoglalnád, miről szól? Kedvcsináló gyanánt.

Thaliavilaga 2015.10.08. 21:00:16

Persze, nagyon szívesen.

Egy levélregényről van szó: Eva levelei a férjének az elsőszülött fiukról, Kevinről. Kevinről, aki közel sem átlagos gyerek volt, engem már Eva terhességétől kezdődően a hideg rázott az egész jelenségtől és az motoszkált a fejemben, hogy vajon milyen ember lesz abból a gyerekből, akihez már a megszületése előtt ilyen furcsán viszonyul az anyja...Az már a könyv fülszövegéből és Eva első leveleiből kiderül, hogy olyan ember lesz belőle, aki 16 éves korában lemészárolja az iskolatársait és 2 iskolai alkalmazottat a középiskolában, ahová jár...

Iszonyat mély hatású könyv, olyan, amin biztosan még jópár hétig lehet utána gondolkodni. Hihetetlen mélységeket boncolgat, végig hihetetlen dühöt éreztem, haragudtam az anyára, hogy hogyan viselkedhet valaki így a gyerekével, az apára, hogy hogy lehet ennyire vak, hogy nem látja mi történik a családjában, Kevinre, hogy hogy lehet valaki ennyire gonosz gyerek létére. Haragudtam olvasás közben az egész világra, amíg bele nem szaladtam egy olyan csattanóba a végén, amire így utóbb visszagondolva nagyon lehetett számítani, engem mégis leforrázott...Pedig mondom, az iskolai mészárlást az elejétől tudni lehetett...Annyira lehengerlő az írónő stílusa, hogy most vadászom a többi könyvét is.

A film - mint ilyeneknél általában lenni szokott - nyilván a közelében nincs a könyv mélységeinek, mondjuk nem is vártam ugyanazt a szintet...

Tényleg szívből ajánlom, nagyon kíváncsi lennék a véleményedre...

Mannlicher 2015.10.11. 18:24:56

@Lord Meldrum:

Csak néhány megjegyzés:

„a lőfegyverrel elkövetett erőszakos bűncselekmények valóban gyakoribbakká váltak.”

Például az elmúlt években, az USA-ban, a gyilkosságok száma a lőfegyverek számának folyamatos növekedése mellett nem hogy, nőtt, hanem csökkent.
www.deathpenaltyinfo.org/murder-rates-nationally-and-state
en.wikipedia.org/wiki/Gun_violence_in_the_United_States_by_state
en.wikipedia.org/wiki/Crime_in_the_United_States

Véleményem szerint, az erőszakos bűncselekmények sokkal inkább társadalmi, gazdasági válságokra vezethetők vissza. Azokban az államokban, ahol ezek a problémák kevésbé vannak jelen, ott stabil a közbiztonság és ámokfutók sem bukkannak fel attól függetlenül, hogy a szabályozás szigorú (Hawaii), vagy a legmegengedőbb Amerikában (Main). Míg a déli határ mentén, ahol nem igazán tudnak mihez kezdeni, például a szegénység elől ide költöző bevándorlók okozta problémákkal, ott komoly problémát jelent a bűnözés is.

„Amikor érveket sorakoztatunk fel a fegyverviselés joga mellett vagy e jog ellen, akkor voltaképpen az élethez való jog és a szabadság konfliktusára reflektálunk.”

Érdekes adalék, hogy az olyan nagyvárosokban, mint Washington D.C., vagy Chicago, ahol korábban szigorú volt a fegyvertartás és –viselés szabályozása, ott a lazítás után visszaesett, bizonyos erőszakos bűncselekmények száma. Azt, hogy mennyi életet vesz el a fegyver könnyebb összeszámolni, mint azt, hogy hány életet ment meg azáltal, hogy a potenciális elkövetőt elrettenti a bűncselekménytől, vagy sikerül ezáltal egy támadást elhárítani. Tulajdonképpen nem az élethez való jog és a szabadság konfliktusáról beszélünk, hanem, hogy feladjuk-e ezeket, mert néhány embernek ez hamis biztonságérzetet ad és szentül hiszik, hogy ezzel megoldhatók a társadalmi problémák.

„Valaha a fegyverviselés jogának alkotmányos garanciáját egyfelől az indokolta, hogy a törvényes közhatalom túlságosan messze volt… Az idők és az erkölcsök persze változnak; ma már kevesebben vadásznak, mint a XVIII. században és nem kell tartani sem az indiánok portyáitól, sem a szökött rabszolgák bosszújától. Létezett egy másik indok is. A fiatal köztársaságnak nem volt hivatásos katonákból álló reguláris hadserege. Minden fegyverforgató polgár katonáskodott. ”

A vadászat ma is elterjedt tevékenység, ugyanakkor már akkor is sokkal nagyobb veszélyt jelentett az indiánnál, rabszolgánál a mezei bűnöző, akikből ma is sok van, egy akár halálos kimenetelű támadás, percek/másodpercek alatt, is lezajlódhat és nincs az a rendőr, aki ennyi idő alatt a segítségedre tud sietni, a hívás után (már, ha van időd telefonálni).
A milícia kérdés érdekes adaléka, hogy nem csak az országot fenyegető külső ellenséggel szembeni védekezés miatt, vették be az alkotmányba a fegyvertartás jogát. Az ország lakosságának állammal szemben védekezése valószínűleg még fontosabb szempont volt. Ugyanis az USA-t alapító politikusok, tudták, hogy lesznek majd utánuk, olyan vezetők, akik ideológia, vallási, egyszerű hatalomvágyból vagy valamilyen szociális utópia iránti megszállottságból, képesek lesznek a lakosságot rabszolgaságba, az országot pedig romba dönteni.

„A szabadon megvásárolható és viselhető lőfegyverek között nem csak egyszerű sörétes puskák, hanem nagy tűzerejű, bonyolult katonai eszközök is vannak, amelyek törvényes viselését és használatát semmi sem indokolja.”

Ez a katonai fegyver dolog, jellemzően a betiltáspártiak agyszüleménye, általában, a hadifegyverekre külsőleg, és bizonyos műszaki megoldásokban hasonlító újonnan gyártott vagy hadifegyverekből átalakított félautomata fegyvereket értenek alatta. Ezeket rendszerint, sportra, vadászatra, lakásvédelemre, vagy csak úgy hobbi célra használják. Ráadásul ezeknek a fegyvereknek a tűzereje, rendszerint azonos, de az sem ritka, hogy még kisebb is, mint a hagyományos vadászlőfegyvereké. Ráadásul a viselés, teljesen más témakör, mint a tartás. Lehet rejtett, vagy nyílt viselés, a nagyobb hangsúly az USA-ban a rejtett viselésen van önvédelem szempontjából ez a meghatározó. (A fegyvert rejtve, a ruházat alatt viselik, az utcai járókelők számra nem megállapítható, hogy az illetőnél fegyver van.)
Ez az emberke nem próbálja, a nézőt műszaki, jogi finomságokkal túlterhelni, de végül is, csak egy 10 perces ismertető videó:
www.youtube.com/watch?v=WHgUDhYC4SI

Batkaa 2015.11.26. 22:03:57

Mannlicher, az tökéletes összefoglalás, nem is lehet semmit hozzátenni.
Inkább mellé teszem a hazai szabályozást. Előre bocsátva, hogy nyilvánvalóan vannak kulturális különbségek, tehát ép ésszel senki nem akar amerikai stílusú fegyverjogi szabályozást Magyarországon bevezetni. Itt a környezetünk szabályozásából érdemes kiindulni, ami mindenütt megengedőbb, mint ami ma Magyarországon van.

Idehaza már az új BTK óta megfelelő az önvédelem jogi szabályozása. Jogos védelmi helyzetben a védekező bármilyen eszközzel megvédheti magát.
Azonban egyelőre a jogalkotó a leghatékonyabb önvédelmi eszköztől eltiltja a polgárokat.
Téves és szakszerűtlen a fegyvertörvényben foglalt használati célhoz kötés, ehelyett objektív szabályrendszer szükséges, külön a tartásra és a viselésre (utóbbira valamivel szigorúbb), amiben ma nem tesz különbséget a törvény. Aki a feltételeknek megfelel, nem tagadható meg az engedély. A vadászatra úgyis vannak vonatkozó jogszabályok, azt nem a fegyvertörvénynek kell szabályozni, ahogy a sportlövészetet sem.
Az önvédelmi fegyverekre vonatkozó engedélyre ma ráadásul a hatóságnak mérlegelési joga van, ami általános "nem"-et jelent, kivéve egy szűk kiváltságos réteget. Ez korrupciós veszélyt is rejt magában. (lásd Jimmy...) A mérlegelési jogot meg kell szüntetni és a fent jelzett objektív kritériumrendszerrel fölváltani.
Így olyan, például a szlovák vagy a cseh szabályozáshoz hasonló rendszer lenne, ami biztosítaná a legális fegyverek hatósági ellenőrzését és a jogkövető polgároknak lehetősége lenne fegyvert legálisan megszerezni.