Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Európa, Magyarország és a menekültek

2015. augusztus 28. 00:39 - Lord Meldrum

Gondolatok a nemzetállami szuverenitásról és a civilizációs-kulturális konfliktusokról

Bevallom Önöknek, méla undor lett úrrá rajtam, amikor elolvastam a magát politikatudósnak tartó zugfirkász határ menti tűzparancsért kiáltó eszmefuttatását. A világháló fórumain olvasható hozzászólások zsigeri és aljas indulatokról árulkodnak. Meggyőződésem, hogy a kormány idegenellenes hangulatkeltése – az emberi természet legrútabb hajlamaira támaszkodva – olaj a tűzre, holott minden kormányzat első rendű kötelezettsége a polgárbéke és a köznyugalom fenntartása, s nem létezhet akkora politikai haszon, amelyért feláldozható lenne a törvényesség és a közrend. Végtelen szomorúsággal tölt el, hogy e hajdan nagyvonalú nemzet mintha elfelejtette volna a vendégjogot: gyámolítani a jó szándékú idegent; asztaltársul fogadni őt, ha szükséget szenved; védelmet nyújtani neki a saját szokásaink szerint mindaddig, amíg nálunk vendégeskedik. Úgy vélem, a jó szándékú és kiszolgáltatott idegenekkel szemben megelőlegezett jóindulat erény, s aki ezt az erényt tanúsítja, tiszteletet érdemel. Azt sem tagadom ugyanakkor, hogy némi értetlenséggel szemlélem azok érzékenységét, akik kizárólag a menekültek szenvedését látják és más szempontokra – például az állam önvédelmére, a közrendre, a határ mentén élő honpolgárok békéjére és biztonságára – kevésbé érzékenyek. Valóban csak a kéjes gyilkolás és az idegenek parttalan befogadása között választhatnánk?

Úgy vélem, a járható középút mindig a szemünk előtt volt, csak nem vettük észre, vagy nem akartuk észre venni. Európa kívánatos politikai egységként való létezése elválaszthatatlan a cselekvőképes nemzetállamok létezésétől. Gondoljanak bele, Kelet-Európa nemzetállamai nem azért csatlakoztak az Unióhoz, hogy sutba dobják szuverenitásukat, hanem azért, hogy visszatérjenek természetes kulturális-civilizációs közegükbe, ahová mindig is tartoztak, s hogy erélyesebben oltalmazhassák magukat a szovjet-orosz behemót fenyegetésétől. Törökország sem azért szeretne az Unióhoz tartozni, hogy feladja saját területe feletti szuverenitását, hanem azért, hogy világi nemzetállami létét megvédhesse a vallási és törzsi hűség délről és keletről fenyegető veszélyével szemben. A nemzetállami szuverenitás reneszánsza a józan ész reakciója az Unió bürokratikus szertelenségeivel és hajmeresztő szakpolitikáival szemben. Hogy a bevándorlás problémájánál maradjunk: úgy vélem, egyetlen állam sem létezhet anélkül, hogy hogy valamiképpen ellenőrizze földrajzi határait. Lehetséges, hogy Európa elérkezett történetének ahhoz a szakaszához, amikor már nem a nemzetállamai között kirobbanó háborúk fenyegetik a kontinens békéjét, hanem – akár fegyveres, akár fegyvertelen – külső inváziók és törzsi felindulások. Egyik állam a másik után lesz kénytelen (Magyarország már meg is kezdte) szigorúbban ellenőrizni a határait, korlátozni a bevándorlást, miközben az Unión belül gyakorlatilag megszűntek az államhatárok. Mármost, mi történik abban az esetben, ha egy ország – jól felfogott érdekétől vezérelve – korlátozza a bevándorlást, a vele szomszédos ország viszont nem? És mi lesz akkor, ha valamely állam képtelen gátat vetni a határain torlódó embertömegnek? E problémákon a kormányközi intézmények tehetetlensége és a nemzetek feletti szabályok alkalmazhatatlansága miatt csak a nemzetállam lehet úrrá. Valóban szükség lenne egységes haderőre, de ki vállalja a parancsnoklás felelősségét? A nemzetállamok közötti gyűlölet magvait elhintő és ezért méltán kárhoztatott nacionalizmusra nem valamiféle bürokratikus és elvont „nemzetköziség” a helyes válasz, nem is az ugyancsak elvont és „felvilágosult” „emberjogi” túlérzékenység, hanem a másnak, az idegennek a megismerése és megértése. Ez a feltétele annak, hogy képesek legyünk eldönteni, kik nyerhetnek ide bebocsátást, kiktől kell megvédenünk magunkat, és kiket kell innen visszatoloncolnunk oda, ahonnan érkeztek. Európa „eszméje” – már ha létezik egyáltalán ilyen „eszme” – és a józan ész nemcsak hogy megköveteli kultúránk és civilizációnk védelmét, hanem ezen áll vagy bukik; ez az európai kultúra és civilizáció pedig nem más, mint az emberi természetről, a szabadságról, a jogról, az életformáról és a szépségről vallott közös, európai felfogásunk. Európa „összetételének” a befogadáson és annak korlátain kell nyugodnia – hiszen mindig is ezen az alapzaton nyugodott –: azon nemzetek és nemzethez tartozóknak a befogadásán, amelyek politikai rendszere és jogrendszere az emberi természetnek és a szabadságnak ezt az európai felfogását képviselik, és azoknak a törzseknek a határozott és a korábbinál erélyesebb elutasításán, amelyek nem, vagy még nem képviselik ezt a felfogást. Erről kellene szólnia az európai politikának, ám az erről való gondolkodást és a cselekvést gátolja az uniós bürokrácia és az „emberjogi” ideológia túlérzékenysége. (Akinek valódi és a kormányzattal szemben kikényszeríthető szabadságai vannak, vagy egy másik személlyel létesített, esetleg valamely tény folytán keletkező jogviszonyából fakadó jogos igényt érvényesíthet, annak semmi szüksége az elvont és ködös „emberi jogokra”, független és pártatlan bíróságokra annál inkább, akik érvényt szereznek a valódi törvénynek. Ez persze csak amolyan reakciós morgás a részemről.)

Az egykori miniszterelnök véleményével szemben én nem becsülném alá a civilizációs és kulturális, mi több, a vallási konfliktus jelentőségét a bevándorlás problémájában. A vallások rendeltetése nem más, mint hogy összefogja a közösséget, megerősítse a külső csapásokkal szemben és biztosítsa a gyarapodást. A vallás az isteni parancsolatoknak való engedelmességen alapul, megerősíti az esküt és az ígéretet, megszenteli a házasságot, befogadja az újszülöttet, elbúcsúztatja a halottat és előírja, milyen áldozatokat kell bemutatni a békében és a háborúban. Az azonos vallást gyakorló közösségek előnyre tesznek szert a földért és a fennmaradásért vívott örök küzdelemben. Az új hódítók első dolga, hogy ledöntsék a legyőzöttek istenszobrait és a sajátjaikat állítsák amazok helyére. A mi civilizációnk abban különbözik az iszlámtól – amely véleményem szerint a reánk leselkedő legnagyobb veszély –, hogy az emberek kormányzása nem a vallás tantételei iránti feltétlen engedelmességen alapul, hanem ember alkotta törvényeken és emberi döntéseken. Bátran hívhatjuk e kormányzást politikának, hiszen abban az értelemben, ahogy Nyugaton beszélünk róla, sehol másutt nem létezik. A politika részvételt, vitalehetőséget és egyetértésen alapuló törvényalkotást nyújt.

Vallás és politika ellentéte korántsem újdonság. Ha elolvassák Aiszkhülosz Oreszteiáját, vallásos indítékból elkövetett gyilkosságok sorával találkoznak. A gyilkosságokat az istenek követelik és ők szabják meg a büntetést. Az istenek bosszújától való rettegés valósággal fogva tartja az Átreusz-házat, olyan kényszerhelyzeteket teremtve, amelyekből látszólag nincs kiút. És mégis: amikor a város kezébe kerül az ítélet és a bosszú helybe az igazságosság lép, a kölcsönösen kialkudott béke véget vet a vérontásoknak. A bosszú az isteneké, ám a törvény a városé. Ha egy nyugati politikust arról faggatnak, mit tart a Nyugat és Európa lényegének, akkor rendre a szabadságot és a törvényt említi. Szabadság nélkül nincs közmegegyezésen nyugvó kormányzás és a kormányzásban való részvétel, honpolgári méltósággal pedig a nevében hozott döntésekkel való egyet nem értés és a törvényes ellenállás joga ruházza fel az embereket. Nyugaton az a természetes, hogy a politika kormányozza az embereket, másutt a nyers hatalom és a kétely nélküli engedelmesség. Mi, befogadók, méltán várjuk el az idegenektől, hogy tartsák tiszteletben a kultúránkat, hiszen másutt mi is idegenek vagyunk, és ugyanezt várják el tőlünk, de vajon egy idegen képes-e kilépni ama keretek közül önfeladás nélkül, amelyekbe beleszületett? Aligha.

A probléma súlyos, a helyzet válságos és megoldásért kiált. Minden nemzetállam felelősséggel tartozik minden állampolgárának, hiszen a területét meghatározó és a hatalmát korlátozó hűségnek köszönheti a létét. Mi olyan kontinensre születtünk, amelyet a történelem formált, nem pedig magasan trónoló filozófusok kinyilatkoztatott badarságai. A hazánk és az iránta tanúsított hűségünk természeténél fogva veszélyeztetve érzi magát a hívatlan, távoli vendégektől, akik sokszor alku tárgyát nem képező vendég- és menedékjogot követelnek maguknak, tekintet nélkül a befogadók szokásaira, törvényeire, szabadságaira és anyagi lehetőségeire. Európában furcsa szakadék támadt a kormányzat és az emberek között: míg itthon úgy érezzük, hogy kormányunk ordas indulatokat szabadít fel az idegenekre mutogatva a magyarok között – a közhatalom gyakorlása során más ügyekben is tanúsított cinizmusa, gátlástalan erőpolitikája, ha szabad így mondanom: zsarnoki hajlamai hosszú távon semmi jót nem ígérnek –, addig a széthullott baloldali ellenzék (az Unió nyugati tagállamainak mérsékeltebb, liberálisabb kormányaihoz hasonlóan) az idegenek iránti feltétlen türelemre, elnézésre és jóindulatra int minket. Csodálkoznak hát, ha Európa-szerte sokan úgy érzik, hogy az elit nem mi, hanem azok érdekében lép föl?

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr677739862

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Embernek maradni (menekültek és idegengyűlölet) 2015.09.01. 10:16:49

Mentem keresztül a Körtéren és egy padon színes bőrű család ült, a gyerekek a felnőttek ölébe hajtották a fejüket és aludtak. Köröttük szatyrok és hátizsákok. Kellemesen sütött a nap és pihentek. Szívesen leültem volna melléjük egy kicsit, de egyrésztR…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Alec Cawthorne 2015.08.28. 17:58:40

A helyzet mielőbbi orvoslást kíván. A folyamat aggasztó, joggal nyugtalanít sokakat, ugyanakkor elkeserítő és megdöbbentő, micsoda zsigeri reakciókat vált ki egyesekből a menekültkérdés. Forog a gyomrom. E helyzettel kapcsolatban a legrosszabb taktika, ha csak feketén vagy csak fehéren szemléljük a dolgokat.

Arthur Bloch 2015.08.30. 08:15:35

A mai migrációs kérdés meglehetősen avítt kérdés! - Már évtizedek óta egy megoldatlan nemzetközi-kérdés, - felületesen nemzeti kérdéssé tehető, mert sok sok helyi baj "fűszerezi" a problémát. Vallás, "erkölcsnek" titulált vallási alapú megszokások és a nincstelenség + a helyi háborúskodások.- Az avíttság miatt a helyi, nemzeti szintű megoldások már nem adnak hosszabtávú megoldást! - Az EU ill az USA a maga eredendően megoldatlan saját nemzeti különbségei miatt madártávlatból, vagy csak a saját gazdasági bajai szempontjából gondolkodik... amennyiben egyáltalán gondolkodik!- Sajnos az is lehet,hogy most is csak egy nemzetközi új világfelosztás fog hosszabbtávon megoldáshoz vezetni: direkt vagy indirekt háborúkkal.Egy biztos : nincs recept olyan konyhában,ahol mindenki séfnek érzi magát.

Lord Meldrum · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.31. 20:30:57

@Arthur Bloch: Bevallom Önnek, nem igazán értem, mire gondol. Egyfelől, miért "avítt" a kérdés? Ha valóban "avítt", akkor Ön milyen mércék alapján ítélné "újszerűnek" a probléma megközelítését vagy magát a problémát?

Lord Meldrum · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.31. 20:35:41

@Arthur Bloch: Másfelől pedig, ha az Unió képtelen cselekedni, akkor a tagállamoknak kell cselekedniük. Minden állam a saját érdekei alapján dönt, amiképp minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Arthur Bloch 2015.09.01. 06:50:34

@Lord Meldrum: - Először is megköszönöm,hogy kérdez és nem a manapság jellemző módon nyilatkozik. - A válaszom: Avítt a kérdés annyiban,hogy a történelemben messzire nyúlik mindaz a sok rendezetlen kérdés,hiba amit a világ országai elkövettek egymással szemben.- Gazdasági kizsákmányolás,saját nemzeti erkölcsi antagonisztikus ellentétek, - mindazon baj,gond, ami idővel kitermelte,előidézte azokat a gondokat, melyek a mai "világrend" jellemzői.- Az időben meg nem oldott gazdasági, emberi stb. gondok nemzetközi szintű ellentéteket termeltek ki, nem először, - ezt a nemzetek napi politikai eszközként használják egymás ellen. - A világhatalmak - és az EU is régóta nem foglalkozik ezekkel a felgyülemlett megoldatlan bajokkal, tán fel sem készültek e témában... Pld. _ volt olyan , hogy "Római Klub" ? - ezen meglehetősen gazdag potentátok nagyon sok világot érintő kérdésben jeleztek előre : túlszaporodás, éhinség, a világ energia és vízellátásának trendjei .....- történt ebben valami ? - Nos ezek a kérdések régóta ismertek, de az eddigi tapasztalat szerint sem nemzeti sem nemzetközi szinten - komolyan - nem foglalkozott ezzel a világ.Hol azért,mert "meghaladta az egyes országok" erejét,- hol azért, mert a nemzetközinek mondott szervezetek csak nemzeti szintű kérdésként kezelték ezen bajokat.- A második kommentje helyesen mondja "minden szentnek..."- Amúgy sajnos én szinte megoldhatatlannak látom a promt megoldás lehetőségét: a tagállami cselekedetek pedig ma már csak időleges "nem megoldások",amik az egyes nemzetek szempontjából látszatmegoldást kinálhatnak, de valójában mélyitik az egymásközti ellentmondások, ellentétek mértékét. - A világ újraosztása, egy új emberibb társadalmi rend kialakulása pedig mint mindig a napi buta politika martalékává válik... Azaz csak Révész Sándor egyik mondásával tudok válaszolni: "Embertelennek lenni emberi dolog, - Emberinek lenni pedig embertelenül nehéz..."Elnézést a kissé hosszadalmas válasz-féléért.Végül: "újszerű" megközelítés, mint olyan nincs !!! Amíg az egyes nemzetek,és a nemzetközinek mondott szervezetek nem látják be a bajok kiváltó okait és abban nem kísérelnek meg,ha kell "erővel" is megoldást találni, addig csak a kötélhúzás folyik, a mélyülő bajok pedig tovább szaporítják a válságok számát....

Tenebra 2015.09.01. 09:34:49

Erre szerintem nincs jó megoldás.

Egyfelől én is elítélem azokat, akiknek a pofájából ömlik a szenny a menekültekkel kapcsolatban, mert bármikor kerülhet bárki ilyen helyzetbe. Jó, Nyugaton már kevésbé fenyeget ez a veszély, de a huszadik században, vagy előtte több helyen is fenyegetett. Mondják sokan, hogy más kultúra a menekülteké, ezért nem lehet összevetni az európai migrációval. De azért gondoljunk bele, a huszadik század eleji tömeges olasz emigráció az USA-ba vajon mi volt? Az olasz és az amerikai kultúra is elég markánsan eltért, és utálták is az olaszokat, kb. ilyen alapon. De sokan ott is a rossz körülmények vagy a biztos halál elől menekültek.

Így nem lehet megtagadni emberektől a segítséget. Nem lehet csak úgy felhúzni egy kerítést vagy falat, és agyonlőni azt, aki át akar mászni. Ez vészesen emlékeztetne az 1989 előtti állapotokra.

DE! Másodsorban meg elég végigmenni a Keleti pályaudvar aluljárójában, és elszörnyedni. Azzal a nézettel egyetértek, hogy akármennyire is befogadónak kell lenni, így ebben a formában ez nem működik. Magyarország nem válhat menekülttáborrá kompletten. Lehet, ez embertelenségnek tűnik, de az USA-ban is ezt csinálták, táborokba rendezték a menekülteket, nem teljesen más funkciójú tereken engedték őket dekkolni. Nem azt mondom, hogy nem viselhető el a látványuk, sőt. Nekem semmi gondom nem volt velük, én elsétáltam mellettük. DE! Mára ez kezelhetetlenné vált, lehetetlenség átjárni a keletinél.

És ez csak egy város. Ez az ország nem bír el ennyi menekültet. De persze Európa megint az ország ellen fordul, köszönhetően persze a kormány idiótaságainak. Olyan, mintha a kormány direkt nem akarna semmilyen lépést tenni, hogy a menekültprobléma fennálljon, és az emberek őket gyűlöljék, ne a kormányra figyeljenek.

Szerintem ebből következően az lenne a megoldás, hogy ha már nem lehet megállítani a menekülteket, akkor hagyni kell a dolgokat a maguk természetes folyásában. Azaz konkrétan: ne állítsák meg őket az utazásukban, ha van vonatjegyük. A keletinél sokan azzal tüntettek, hogy Németországba akarnak menni. Hát menjenek! Ez a céljuk, nem? Nem Magyarországon akarnak maradni. Akkor a kormány miért gátolja őket meg ebben? Mit szőröznek a bürkokratizmussal? Ebből is látszik,hogy a kormánynak érdeke, hogy maradjanak, hogy még nagyobbra duzzadjon a probléma.

Egy épeszű, hátsószándékoktól mentes hatalmi rendszer továbbengedné őket, mert Magyarország nem bírja el ezt a mennyiségű menekültet, és már lassan tényleg blokkolják a közlekedést is. Persze nem szánt szándékkal, hanem azért, mert nem engedik tovább őket.

De nem, megtiltották nekik, hogy papírok nélkül, akár érvényes jeggyel is külföldre utazzanak. Hát nem baromság? De, de a kormánynak szerintem megfontolt szándéka, hogy láthatóvá tegye a menekülteket az ostoba magyarok számára, akik egy birkaként, habzó szájjal ordítják, hogy "FEGYVERREL KÉNE KIŰZNI ŐKET!". És nem kétlem, hogy Orbán elvtársék meg is fogják lépni ezt valamilyen módon.

Színjáték ez az egész szerintem, melynek mind a menekültek, mind a magyarok is elszenvedői. Az igazi gazemberek nyakkendőt és fehér inget hordanak, és nem a keletiben vagy parkokban dekkolnak...

Old Asshole 2015.09.01. 18:25:29

"Valóban szükség lenne egységes haderőre, de ki vállalja a parancsnoklás felelősségét?"

Valami NATÓ nevűben ezt valahogy azért csak megoldották, nem?

(A hosszú magánhangzós ejtést még a Varsói Szerződés katonájaként tanultam. Apropó: ott se volt kérdés, ki a góré... )

Old Asshole 2015.09.01. 18:46:41

Egyébként valóban nagyon hercig kis okfejtés - csak van egy olyan benyomásom is, hogy a csinosság érdekében eltekint néhány csizmaszagú tárgyi ismerettől.

Csak kettőt kiragadva:

- a háborús övezetekből éppen hogy az "európai értékekhez" legközelebb álló, jobban iskolázott, jobban szekularizált, jobban szituált, "nyugatiul" jobban tudó menekültek képesek/akarnak eljutni az Unió fizikai határaira - majd azon belülre

- a náluknál is "európaibb" balkániakat meg épp most akarja visszazsuppolni a legnagyobb befogadó Németország (és bár a "nyugatbalkán" migránsok zömmel iszlám hitűek, a "hit mértéke" náluk is lehet olyanformán necces, mint egy "átlagos hajdúváros "helvét hitvallásossága"... ) -

Lord Meldrum · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.09.04. 13:40:17

@Arthur Bloch: Köszönöm a válaszát! A Révész Sándor-idézettel mélyen egyetértek! Ajánlom szíves figyelmébe a témát érintő legújabb írást: reakciosreflexiok.blog.hu/2015/09/04/cselekves_es_hiszteria

Lord Meldrum · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.09.04. 13:46:32

@Tenebra: Örülök, hogy felidézted az Egyesült Államokba irányuló európai kivándorlás példáját, mert felettébb tanulságosak a különbségek, ha összevetjük azt a migrációt a mai, Európát célzó népvándorlással! Gondolj csak bele abba, hogy mindazok, akik Európából Amerikába "kitántorogtak", a jobb élet és a határtalan lehetőségek reményében tették (a mai migránsok motivációja is ez), ám Amerika kulturális vonzereje és kisugárzása olyan erős volt, hogy azok az emberek alig várták, hogy amerikaiak lehessenek! Úgy érkeztek meg New York kikötőibe, mint a kárhozatra ítélt lelkek a Pokolból a Purgatóriumba. Ők valósággal el akarták felejteni Európát és az Óhaza "bűneit". Amerika pedig csak egyvalamit várt el tőlük: beszéljetek angolul és legyetek amerikaiak! John Lukacs ír erről a folyamatról a tőle megszokott tárgyilagos emelkedettséggel és éleslátással Az Amerikai Egyesült Államok XX. századi története című könyvében.

Lord Meldrum · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.09.04. 13:52:12

@Old Asshole: Van igazság abban, amit ír, de nézze el nekem, kínosan nehéz erről a témáról úgy írni, hogy az embert ne ragadják el a saját szenvedélyei. Bevallom Önnek, nekem nem ment.

Említette az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét. Azért nem tartom helytállónak, amit ír, mert ez a védelmi szervezet az ENSZ Alapokmánya felhatalmazása alapján jött létre (ahogy egyébként a rút emlékű Varsói Szerződés is), és nem azonos az Európai Unió nem létező fegyveres erejével. Azért tartom égető szükségnek egy összeurópai haderő megteremtését, mert az Unió így legalább fel tudná mutatni egy életképes állam elengedhetetlenül szükséges attribútumát. Persze tudom, milyen nehéz, hiszen olyan, hatalmas horderejű kérdésekben, mint a parfümök allergénanyag-tartalma, könnyen döntésre jut a Bizottság, de egy haderőről alkudozni a kormányközi tárgyalásokon, nos, ez azért más műfaj. :)

Old Asshole 2015.09.04. 14:50:33

@Lord Meldrum:
Világos.

A parfüm kisebb horderejű kérdés, mint százezrek/milliók nyomorának felvállalása vagy elutasítása.

De hát pont ettől válság a válság. Hogy az Európai Államok Forrókrumpli Dobáló Szakkörével egyszer csak szembejön százezer forró poklokból menekülő ember.

És dönteni kell róluk. Jól - és ráadásul gyorsan - megválasztani az ötszáz millió parfüm nyavalygása és a százezer dörömbölő közti keskeny ösvényt. És úgy tűnik, hogy az eddigi önképzőköri kedélyes kupeckedés, egymásnak beszólogatás, hazafele kikacsingatás módszereivel ez nem megy.

Fölismerni, hogy az államközi fillérbaszó huzivoninak befellegzett. Végleg.