Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Izom Tibor csillaga felragyog

2015. augusztus 21. 00:21 - Alec Cawthorne

Korunk divatos hőséről

Korunk divatos hőse az úgynevezett „kondibandi”. Ez az embertípus alig néhány esztendeje létezik: évtizedünk furfangos találmánya. Egyetlen jellegadó vonása, hogy az összes szabadidejét az izomnövelés hóbortjának szenteli. Ha lejár a munkaideje, azonnal a legközelebbi kondibarlang felé veszi az irányt. Még be sem lép az áhítatos látványt nyújtó edzőgépek forgatagába, de szíve máris hevesebben dobog, tenyere izzadni kezd, vérnyomása sebesen emelkedik. Jelentkeznek rajta a szenvedélybetegség beszédes tünetei. Amint betoppan, olyan megilletődött, lázas tekintettel pásztázza a futópadok, súlyzók, elliptikus trénerek bódító sokaságát, miként hajdan a középkor embere szemlélhette a grandiózus katedrálisok építészeti csodáit, melyeken átderengett Isten szelleme. 

Korunk divatos hőse gyúr. De nem ám csak úgy félgőzzel, húzódozva, tessék-lássék módon. Ennyivel mégsem lehet beérni! Naponta hosszú órákat tölt e különös gépketrecben, hiszen kidolgozott edzésterv szerint tevékenykedik, sok esetben egy, a tudás kiapadhatatlan kútjaként funkcionáló személyi tréner felügyelete mellett, szigorú étrendhez alkalmazkodva, még szigorúbb szabályokat követve. Mi tagadás, bizonyára borotvaéles elmékből pattant ki a modern kondiipar gondolata. A „gyúrógyár” a média által tolmácsolt szépségideálra (hívhatnám eme ideált szépségfasizmusnak is) apellálva komplex feladatok elé állítja Izom Tiborékat. A cél a tökéletesség elérése, a tökély megmintázott szobrai pedig a domború, tetőtől-talpig erektől duzzadó, bronzbarna színű „professzionális” testépítők. Napjainkban az egyszerű kisember is olyan külsőre vágyik, mint ami a divatlapok erőtől és egészségtől kicsattanó modelljeinek megadatott. A bulvár, az internet és a reklámok világa mélyen beléjük drótozta ezt a vágyat, akár egy chip-et, melytől lehetetlen megszabadulni. A kondibandik zöme e célnak rendel alá mindent. A hatalmas, feszülő bicepsz hajszolása közben beszűkül gondolkodásmódjuk, emberi kapcsolataik sorvadásnak indulnak, narcisztikus hajlamaik viszont elszabadulnak. Mérhetetlen önszeretettel kárpótolják magukat a fogyatkozó külső ingerekért „cserébe”. Önnön testük imádata kerül érdeklődésük homlokterébe. Mértéket nem ismernek; a fogyasztói társadalom rég elaltatta öntudatukat és józan ítélőképességüket. Csupán az izomkötegek számítanak, s az, hogy az eredményt a Facebook-on és az Instagramon a nagyközönség elé lehessen tárni. A kondibandik azt mondják, ők csak „naplózzák” a fejlődésüket, holott igazság szerint saját egoizmusuknak és önhittségüknek építenek katedrálist (a fotók mellé önigazolás gyanánt természetesen beszúrnak néhány Coelho-idézetet is a kitartásról és a célok akarásáról, mintha e fogalmakat elsősorban a mértéktelen és következetes gyúrással volnánk képesek realizálni). Bizony, katedrálist, mely, bízvást állíthatom, tünékenyebb lesz, mint a középkor csodái. Egy-másfél évtizedig, „rosszabb” esetben néhány évig tart majd. 

Őszinte aggodalommal tölt el, hogy mai világunkban az izmok nagysága lett a maszkulinitás fokmérője. Minél dagadtabbra pumpálod a karod, annál férfiasabb, határozottabb jelenség vagy  sugallja e beteg korszellem. Ma már a közszereplők  zenészek, médiaszemélyiségek, hollywoodi sztárok  sokszor kötelességüknek érzik, hogy élen járjanak, példát mutassanak, és „tankönyvi útmutatás szerint” deltás felsőtestet növesszenek. Különös. Humphrey Bogartnak, James Cagney-nek, Jean Gabin-nek, Al Pacinónak nem volt szükségük rá, hogy két lábon járó domborzati térképpé gyúrják magukat, ennek ellenére utánozhatatlan férfiikonok voltak, méregerős, sugárzó karizmával. Szerencsére – úgy tűnik – a nők többsége rendelkezik annyi józan ízléssel és szépérzékkel, hogy ösztönösen „elundorodjon” a túlgyúrt alfahímek láttán, azonban létezik egy réteg, mely kifejezetten ezt a típust preferálja. A szebbik nem képviselői közül néhányan talán még mindig úgy hiszik, a kolosszális izmok úgy rejtik a gyönyörű, érzelmes lelket, akár ezüstpapír a csokoládét. Az esetek többségében azonban csalódniuk kell. Különösen elszomorító, hogy egyre több nő kezdi imitálni a kondibandik tevékenységét, és vágják a fejszéjüket maratoni gyúrókúrába. Bele sem merek gondolni, miféle komplexus, miféle kóros testképzavar állhat az efféle döntések hátterében! A női testhez a többség a törékenység, a hajlékonyság képzetét társítja (megjegyzem, joggal); a női test esztétikája, anatómiai felépítése számomra – és, némiképp megnyugtató módon, sok más férfi számára is – összeegyeztethetetlen a dagadó izmokkal, a feszülő kocka hassal, az erektől majd szétpattanó vádlikkal. (Azt pedig már végképp nem foghatom fel, hogy a magukat soványra-izmosra formáló nők miért csináltatnak gyárilag uniformizált, messziről kiszúrható szilikon melleket!) Sajnos e trend is a nők kérlelhetetlen „elférfiasodásának” irányába mutat. A „szexuális forradalom” manapság riasztó végletekbe csap át. A nemek közti feltétlen egyenlőség jegyében el kell törölnünk minden konvenciót, minden írott és íratlan normát, mely még hírmondója a férfi és nő közti finom, esszenciális különbségeknek! Ez a megveszekedetten egalitárius gondolkodásmód vezetett a női öltözködési stílus közönségessé, férfiassá válásához is. 

Végezetül, engedjenek meg néhány záró gondolatot! Magam is feltétlen híve vagyok a testmozgásnak, a sportnak, az egészséges életnek. Ha hiszik, ha nem, a testedzés szenvedélyének is hódolok, ám e tekintetben ismerem a megfelelő mértéket. Nem szűkítem a fókuszom csupán egyetlen rutinos tevékenységre. És a diszkrét, szálkás izomzat ellen sincs semmi kifogásom. Remélem, az eddigiekből is leszűrhető, hogy csupán a kóros mértéktelenséget, a szellemi restséget, a felszínességet, korunk eszement szépségfasizmusát kárhoztatom. Nyugtalanító a jelenünk, s még nyugtalanítóbb jövő előtt állunk. A hűvös fényű, mérnökien megtervezett fitneszbarlangok, melyeket naphosszat a gépek kattogása, a sóhajok, s az izzadtságszag tölt be, mint rideg gyárak, futószalagon gyártják a tízes évek slágerembereit. Ma, ha szerencsés csillagzatot akarsz kovácsolni magadnak, kondi gépeken (és szolárium csöveken) keresztül vezet az utad. A felvilágosult, modern embertípus már elkezdte kitermelni magából a Pumped Gabókat, akik a műveletlenséget, a szellemi sötétséget, a nyers bunkóságot erényként mutatják fel, s állítják szembe a pallérozott elmével, az intellektussal, a valódi igényességgel. 

Hajdanán akkor örvendhettünk elismerésnek, ha azzal dicsekedtünk, hogy elolvastuk a „Jókai összes”-t. Ma akkor örvendhetünk elismerésnek, ha azzal dicsekszünk, hogy a karunk vastagabb, mint a „Jókai összes.”

Isten hozta Önöket a mi „szép, új világunkban”! 

(Alec Cawthrone, Amerikai Plán)

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr467720700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ada1 2015.08.21. 07:40:40

Zseniális írás, azonban kifejezetten ódzkodnék a műveltség és a kidolgozott test szembeállításának lehetőségétől. A két dolog nem zárja ki egymást. Sokan munka után a bennük felgyülemlett feszültség levezetésének egy módját látják az edzőtermekben, és ha már ott vannak, megpróbálják a lehet legtöbbet kihozni magukból. Igen, vannak akik szélsőségesen csak erre képesek koncentrálni, de magamról tudom, hogy az embernek egész egyszerűen jólesik egy idő után a 3-4 óra edzés, amikor már fokozatosan hozzászokott a megterheléshez, és észre sem veszi, hogy elszaladt az idő! És edzés után a jakuzzi, meleg vizes zuhany, egy kis beszélgetés...
Én sem szeretem, sőt, kifejezetten averziót vált ki egy-egy túlpumpált test látványa, de méginkáb aszexuális lehet, ha valaki csak az elméje pallérozásával van elfoglalva, és elhanyagolja a testét. A testépítés ugyanis nem csak az izomtömeg növelésről, hanem az egészséges táplálkozásról és a személyi higiénia kiemelt szerepéről is szól.
Nagyon érdekesnek tartom, hogy az egykor istenített testépítés (gladiátorok), olimpiák most hogyan fordul át, s lesz szinte megvetendő példa; külön kiemelve a nők utódnemzési preferenciáját is, ami nagymértékben befolyásolja a férfiak ezirányú motivációját! ;)
Értem az alapgondolatot, mégsem tudok teljes mértékben azonosulni vele, főleg nem az igénytelenség-bunkóság-testépítés részével. Talán mert épp elég ellenpéldát ismerek.

Alec Cawthorne 2015.08.21. 10:58:26

@Ada1: Köszönöm a hozzászólásod! :) Ahogy fentebb írtam is, alapjában véve nem tartom ördögtől valónak a testépítést. Azonban a kulcsszó - úgy vélem - e téren is a mértékletesség. Sajnos a tapasztalataim szerint a "kétajtós szekrények" többsége annyira belemerül a tevékenységbe, s e rutin annyira a mindennapjai részévé válik, hogy szükségszerűen beszűkül az érdeklődési köre, felszínessé, mi több, nárcisztikussá válik. Minden bizonnyal vannak kivételek, miként nem minden politikus hitvány gazember, nem minden magyar film rossz, nem minden huszonéves fiatalnak van okostelefonja, nem mindenki van kigyúrva a Balaton Sound-on. :) Távol álljon tőlem, hogy vakon és felelőtlenül általánosítsak, elismerem én a kivételek létezését (emelem kalapom feléjük), ám amikor egy általános jelenséget diagnosztizál az ember, óhatatlanul is elvonatkoztat ezektől a tényezőktől.

Mellesleg az egészséges táplálkozás és a megfelelő személyi higiénia elérhető masszív gyúrókúra nélkül is, nemde? :)

Ada1 2015.08.21. 12:16:19

Szerintem pedig nagyon negatívan elfogult vagy, és nem ez az átlag, max. ezt akarod látni. Nem szükségszerű, hogy akik gyúrnak beszűküljön az érdeklődési körük, és mindent ennek rendeljenek alá, bár a testedzés nem arra a két órára szól, amíg a konditeremben vagy, hanem életforma. Ezt nem szabad elítélni. És tovább megyek. Akit ezt teljesít ki, azt sem. Ha valakit az tesz boldoggá, hogy edzőként tevékenykedik, vagy sportol és ezért napi 8 órát edz, annak ez az élete, és nincs jogunk pálcát törni felette. L'art pour l'art dologként is a lehető legkevésbé káros, ha valaki testépít. Van aki kocsmázik, van aki naplót ír. Összehasonlíthatatlan fogalmak. Aki testet épít és bunkó, az valószínüleg már az előtt is tirpák volt, hogy elkezdett volna sportolni. Olyasfajta együttjárást amiről te beszélsz, nem igazán lehet alátámaszatni. Annyit tudok legfeljebb elképzelni, hogy ha valaki bunkó és elkezd edzeni, jobban felfigyel rá a környezete amint izompólóban feszeng, mintha ugyanezt beesett mellkassal tenné. Tényleg, az miért nem háborít fel ennyire? Egy olvasott és rosszindulatú bunkó ugyanis sokkal veszélyesebb, mint egy tanulatlan fajta. Ráadásul attól, hogy valaki Jani, Tibi vagy nevezd ahogyan akarod, attól max. a tenyered viszket, de mit ártanak Neked? Hol keveredsz te ilyenekkel egy egy légtérbe?...

Alec Cawthorne 2015.08.21. 12:36:30

@Ada1: Ne viccelj, hogyne szűkülne be az érdeklődési körük! A testedzés, mint mondod, az igazán "megszállottak" esetében életformává válik. Órákat töltenek azzal, hogy fejlesszék az izomzatukat, hogy minél tökéletesebb kockahasuk legyen. És mindeközben azok az izomkolosszusok, testépítők lebegnek a szemük előtt, akiket bálványoznak, akiket kitűznek otthon a falra. Rengeteget edzenek nap mint nap, aztán hazamennek, és elkezdik fotózni magukat a tükörben. Szerinted mi ez, ha nem a felszínesség és az egoizmus melegágya? :) És szerinted egészséges az, hogy a mai divat, a mai fogyasztói társadalom ilyen célokat tűz ki eléjük? Feltétlenül szükséges, hogy a magazinokról hófehér konzummosollyal rájuk mosolygó, olajosra kent, aranybarna Gyurma Gyurik életmódját másolják?

Ráadásul szerintem a valódi sport sokkal nemesebb foglalatosság. Kreatív, fejleszti a csapatszellemet és valódi élményt nyújt. A testedzés pedig csak saját magadról szól, s sok esetben - igen, így érzem - az önszeretetről. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy egy idő után ez az őrület is alábbhagy.

Alec Cawthorne 2015.08.21. 12:39:03

@Ada1: Valamint igazán kíváncsi volnék, mi a véleményed Pumped Gabóról, illetve azokról a nőkről, akik óriási izmokat és szilikonmelleket növesztenek maguknak! :)

PongLenis 2015.08.21. 14:27:58

@Alec Cawthorne: Egy edzes 1,5 ora hosszu max, nem tudom milyen orakrol beszelsz. Amugy miert bassza a csoret a posztolonak hogy vannak akik odafigyelnek a taplalkozasukra es sportolnak mellette? A kanapen tespedes biztos sokkal menobb.

Lord Meldrum · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.21. 14:29:37

A testedzésben van valami epikus önimádat. Természetesen a "gyúró" nézőpontjából szemlélve epikus. Egy igazi sportolóban mindig több az alázat. Számomra máig a történelem legnagyobb pillanatainak egyike, amikor Jesse Owens 1936-ban Berlinben leiskolázta az "árja fajt. Egyszerű srác volt, allűrök nélkül. És minden idők legnagyobb atlétája.

Alec Cawthorne 2015.08.21. 14:35:29

@PongLenis: Kedves PongLenis, sajnos a hozzászólásod felettébb demagóg! Továbbra sem értem, miért csak a masszív gyúrók figyelhetnének oda a táplálkozásukra? A testedzés pedig - továbbra is állítom - nem sport! Továbbá, ha figyelmesen végigolvastad volna a hozzászólásomat, abból kiderült volna, hogy én sem egész nap csak a kanapén tespedek! Sőt, megvallom neked egészen őszintén, emellett egészségesen is táplálkozom! :)

Alec Cawthorne 2015.08.21. 14:43:25

@Alec Cawthorne: "hozzászólásomat" -----> "bejegyzésemet" (Merthogy bizony én követtem el a posztot.) :)

Lord Meldrum · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.21. 14:48:37

@PongLenis: Egészségesen táplálkozom - sőt, étkezem: reakciosreflexiok.blog.hu/2015/08/17/etkezes_es_zabalas -, és nem szokásom kanapén tespedni. Sőt, megvetem a tespedést és az is, aki tesped. De az öncélú edzés (véletlenül sem használja senki a "sport" szót e tevékenység megnevezésére!) ugyanilyen véglet. A poszt arról szól, hogy aki nem tud mértéket tartani ebben (sem), annak a kulturális, szellemi horizontja is beszűkül - akár az élete, a konditerem falai közé.

Mérnork 2015.08.21. 15:25:57

"Korunk divatos hőse az úgynevezett „kondibandi”. Ez az embertípus alig néhány esztendeje létezik: évtizedünk furfangos találmánya."
Ha 2000-ben születtél, akkor érthető ha így gondolod, de elárulom neked itt Mo.-n is már minimum a '80-'90-es években nyíltak sorban a konditermek a kisebb vidéki városokban is. Budapesten meg már a '70-es években is volt jó pár. Arról ne is beszéljünk, hogy nyugaton, pláne az amcsiknál, már mióta tart a kondiláz.

Alec Cawthorne 2015.08.21. 15:41:57

@Mérnork: Ez igaz, de én nem erről beszéltem. Mint embertípus, mint hőstípus, Izom Tibor csupán alig néhány esztendeje ébredt igazi öntudatra. Ekkor kezdett végigsöpörni a gyúrásláz a széles néptömegeken, ekkortól fogva szaporodtak el villamoson, metrón, közértben, parkokban, köztereken, villanypóznákon a Gyúró Györgyök. Addig inkább egy kisebb réteg hobbija volt a testépítés, ma viszont szinte minden harmadik férfi gyúr. (Természetesen szándékosan sarkítok.)

Lord Meldrum · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.21. 15:52:39

@Mérnork: Való igaz, egy konditerem belvilágát Szomjas György Falfúró című filmje is bemutatja. 1985-ben járunk, valamelyik fővárosi paneldzsungelben. Alagsor, kondigépek, a falon meztelen nőket bemutató poszterek. :) Ám a "hős" itt még átlagember, aki így üti el az időt Békásmegyer unalmas közegében.

Nynfas Corporation 2015.08.21. 19:05:40

Alec,te egy igazi seggfej vagy!

Pan Modry 2015.08.21. 19:06:46

@Alec Cawthorne:
Nezd, en mondjuk a sulyzokat utalom, de cardio- ban sokat edzem, ennek ket oka van, egyreszt szeretem csinalni, masreszt egyszerre szeretem a sört, a jo kajakat, es a csajokat, edzes nelkul valamelyikrol le kellene mondani, igy viszont egyszerre hodolhatok az osszes szenvedelyemnek. Mondjuk en speciel tavolrol sem vagyok egy Izomtibi kinezetre, inkabb a kisse szallas, atletikus vonalat kepviselem.

Alec Cawthorne 2015.08.21. 19:11:03

Nynfas, te egy igazi, disztingvált úriember vagy! Tiszteletem édesanyádnak! :)

peter3374 2015.08.21. 20:15:11

Ilyen kisebbsegi komplexusos, modoros, irigykedo irast is regen olvastam... Csunyan nezett rad egy izmos ember?

Alec Cawthorne 2015.08.21. 20:23:25

@peter3374: Mondd csak, miért nem lehet úgy megfogalmazni egy negatív véleményt, hogy közben az emberrel ne kezdjenek el személyeskedni? Ha nem értesz egyet velem, vitázz, állok elébe, de a témáról, és ne rólam szóljon a kommented. Amit leírtál, az óriási butaság, és szűklátókörűségre vall, de szerintem ezt te magad is tudod. Vagy szerinted így működnek a dolgok? Ha én nem szeretem a pisztáciafagyit, s írok erről egy bíráló blogbejegyzést, akkor azt voltaképpen azért teszem, mert csúnyán nézett rám a fagylalt, s ettől kisebbségi komplexusom támadt? Rogyásig kell hajolnom érveid igazsága előtt! Disztingválj egy kicsit, barátom! :)

Egyébként szent meggyőződésem, hogy a mértéket nem ismerő testépítők egy jó része kompenzálni akar valamit a féktelen edzéssel...

Lord Meldrum · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.21. 23:00:14

@Nynfas Corporation: Ezen a blogon nem így szokás viselkedni. Ha van ellenvéleménye és érvekkel is képes alátámasztani, ne hallgassa el, írja meg! A személyeskedő megjegyzéseket (pl. "seggfej") viszont kerülje, ellenkező esetben élek moderátori jogkörömmel. Remélem, megértette és méltányolja a kérést. Köszönöm!

Tenebra 2015.08.24. 17:27:36

Nagyon találó írás, és csak az sértődik meg rajta, aki hasonlóképp üresfejű izomtibor. ;-)

Én a magam részéről szeretem az izmokat, sőt annak idején én gyerekként Schwarzit (illetve Conant) tartottam egyfajta példaképnek. :D :D Viszont idővel rájöttem, hogy ez a fajta test csak póz. Egyik jogász haverom mondta még annak idején, hogy ő sokkal többre tartja a szikár, "parasztos" testalkatot, mert a parasztemberek valóban erősek, ellenben a konditeremben kicentizett, neadjisten, felfújt izomagyakkal, akik pár lépés után szuszognak.

Jól írod, nagyon fontos a változatosság. Én is súlyzózok, de port soha nem vennék be, a természetes izomzat híve vagyok. Viszont szerintem fontosabb a jó állóképesség, mint a dagadó izmok. Így a kardioedzés, a futás, a biciklizés, az úszás stb. elengedhetetlen az egészséges élethez. Az atlétás, sportos testalkat szerintem többet ér, mint egy izomtibi.

"A szebbik nem képviselői közül néhányan talán még mindig úgy hiszik, a kolosszális izmok úgy rejtik a gyönyörű, érzelmes lelket, akár ezüstpapír a csokoládét."

Ezzel csak azért nem értek egyet, mert szerintem általában az ilyen izomagyak mellett hasonlóan üresfejű, felszínes "kirakati babák" vannak. :D Nem hinném, hogy ezekben bárki is az érző lelket keresné. Pénz és pénisz - ez az "értékük", de amúgy meg sokuk fog arra a sorsra jutni öregkorára, mint Schwarzi.

Tenebra 2015.08.24. 17:33:13

Amúgy a testépítők védelmébe, csak, hogy mindenki megnyugodjon:
www.youtube.com/watch?v=hBRO723thOQ

Archaikus torzó (1971), Dobai Péter rövid dokumentumfilmje. Hőse egy igazán érdekes, érző szívű egyéniség, aki amolyan határpozicionált figura. Főállásban gyári munkás, hobbija a gyúrás és a filozófia. :D Rendkívül művelt embernek tűnik, ugyanakkor pedig kidolgozott testtel bír. És hát, megmutatja, milyen érzékeny ember, mert el is sírja magát a filmben, mikor előkerülnek a macijai. :D :D

S most eszembe jutott egy másik film, Herzog Héraklésze, mely egy rövid filmetűd, és amelyben Herzog egy konditermet és egy szeméttelepet vág egymás mellé. Mennyire találó ez a posztban leírt idiótákra!

Tenebra 2015.08.24. 17:36:21

Egyébként igen érdekes, amit a bejegyzésben is említesz, hogy a mai nőknek ez annyira nem jön be. 10 női ismerősömből 8 azt mondja, hogy a "kigyúrtság" már undorító számukra.

Persze aláírom, hogy van a másik véglet is, mikor ilyen nyeszlett, "semmilyennemű" emberekért vannak oda a nők. Nos, azt hiszem, akkor már inkább a felfújt izomtiborok. :D