Reakciós reflexiók

Ce qu’il y a de plus vivant dans le présent, c’est le passé – Ami a jelenben a legelevenebb, az a múlt

Tanmese az őrületről

2015. augusztus 19. 18:31 - Finta László

Amikor hasonló híreket olvasok, mindig eszembe jut egy tanmese. 

Történt egyszer, hogy az Égei-tenger partján fekvő trák város, Abdéra lakói levelet írtak Hippokratésznak, arra kérve a híres orvost, gyógyítsa meg földijüket, Démokritoszt, mert úgy ítélték meg, hogy a bölcset hatalmába kerítette az őrület.

Az orvos barátai oltalmára bízta családját, hajót bérelt és meg sem állt Abdéra kikötőjéig, ahol tömegek várták. Vendégül akarták látni, de ő lemondott a lakomáról, rögtön a beteghez indult. Démokritoszt magára hagyva találta a városfalakon túl. A filozófus egy kőpadon ült, egy terebélyes platánfa magasodott fölé, éppen jegyzeteket írt. Körülötte felboncolt állatok tetemei hevertek. Külseje elhanyagolt. Régen vágta le a szakállát, öltözéke rendezetlen. „Miről írsz?” – kérdi Hippokratész. „Az őrületről” – feleli Démokritosz. Beszélgetésbe elegyednek. A filozófus elmondja, hogy kényszeres nevetés kerítette hatalmába, amikor elmélyedt az emberi természet lényegében. Az emberek ostobaságán és hitványságán nevet, akiket szenvedélyek és múló szeszélyek űznek, akik hajszolják a dicsőséget és a pénzt, s olyan dolgokért törik magukat, amelyekre semmi szükségük, nem érik meg a fáradságot vagy egyszerűen nevetségesek. Amikor az orvos arról faggatja, helyénvaló-e itt a nevetés, és nem olyasmin nevet-e, amin inkább sírni kellene, a filozófus így felel: „Nem, barátom. A nevetésem gyógyír a hazámnak és nekem is.” Az orvos azonnal megérti a filozófust: „Ezek szerint az egész világ beteg és nincs kihez fordulni segítségért?” A filozófus így felelt: „Kétlem, hogy elég lenne a nevetésem. Szeretnék találni valamit, ami fájdalmat okozna nekik. Legyen neked intő példa az ősöd, Aszklépiosz. Embereket mentett meg, hálából villámokat kapott.”

Hippokratész abban a meggyőződésben tért vissza Abdérába, hogy nem Démokritosznak, hanem nekik van szükségük kezelésre, mert nem a filozófus őrült meg, hanem a város.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://reakciosreflexiok.blog.hu/api/trackback/id/tr997719356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thaliavilaga 2015.08.19. 20:10:15

Nekem a hírről nem ez a remek tanmese jut eszembe elsőre, hanem az, hogy amikor 2 éve Conchita Wurst nyerte a giccsparádét...Másnap reggel anyukám kérdezte telefonban, hogy ki nyert? Diplomatikusan annyit mondtam, hogy az osztrák versenyző. Mire egyből jött a második kérdés: fiú vagy lány? :) Mondtam drága anyukámnak, hogy kora reggel ilyen nehezeket ne kérdezzen... Ebben maradtunk. Később, mikor a tévében látta a győztest, nevetve hívott fel, hogy már érti, hogy miért nem volt ez egyértelmű...

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2015.08.19. 21:22:45

@Thaliavilaga: Örülök, hogy említetted a Conchita Wurst-jelenséget, mert benne esszenciálisan testesül meg mindaz, amit én a hanyatlás tünetének hívok. Győzött egy nemzetközi dalversenyen, ám nem emlékszünk sem a dalra, sem a hangjára - csak a szakállára...

Egy félreértést azért szeretnék eloszlatni, egyúttal tudatosítani az olvasókban, hányadán is állok a másság kérdésével. Tudom, hogy üldözendő reakciós attitűd, de engem nem érdekel, ki kivel hál. Rendkívül "korszerűtlen" hozzáállással én magánügynek tekintem a szexuális vonzalmat. Ha egy meleget vagy transzneműt egy másik ember részéről bármiféle sérelem vagy erőszak ér, az államnak fel kell lépnie a jogsértés ellen és tekintélyével a sértett mellé kell állnia, ha komolyan veszi az emberek védelmét és méltóságukat. Ugyanakkor nem támogatom az azonos neműek házasságát. Megingathatatlan meggyőződésem, hogy a házasság férfi és nő jogilag (és az egyházak joga szerint) elismert kapcsolata. Nincs olyan kordivat, doktrína, amely megingathatná ezt a meggyőződésemet. Engem felháborított és aggodalommal töltött el az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának júniusi döntése.

A másságukat nyíltan megvalló politikusokról annyit mondhatok, hogy a rátermettség és az erények alapján szavazok. Jó példa erre Berlin. A város rendezett, élhető, példaértékű - élén egy meleg polgármesterrel. A város nem a polgármester "melegsége" miatt jó hely, ahogyan ő sem e másság miatt rátermett politikus.

Ami viszont ezt a mai hírt illeti, nos, nehezen találok szavakat. Kétlem, hogy Obama elnök nem választhatott volna bárki mást... Ez már l'art pour l'art tolerancia.
süti beállítások módosítása